2010. november 16., kedd
2010. október 27., szerda
Családi élet éjszaka
Schneiderné Diószegi Eszter a III. Nemzetközi Babahordozó Héten az éjszakai családi életről beszélt. Az előadásról készült cikket itt olvashatod.
2010. október 19., kedd
Hogyan befolyásolja az édesanyák alvását a szoptatás?
(részlet a Szoptatással a depresszió ellen című Mothering cikkből)
...
A gyermekek alvása egy másik terület, ahol a depressziós édesanyák (és a nem depressziósak is -fordító) ki vannak téve kéretlen és ugyanakkor általában minden alapot nélkülöző tanácsoknak. Gyakran azt javasolják az édesanyáknak, hogy ne szoptassák gyermeküket éjjel, hogy elkerüljék a depressziót. Mint tudjuk, hogyha az édesanyák ezt a tanácsot követik, akkor ez nagy valószínűséggel negatívan befolyásolja majd a szoptatás egészét. Azonnal meg fog látszani az édesanya tejmennyiségén. A korai hetekben ennyi is elég, hogy a tej lecsökkenjen és legalábbis ennél a kisbabánál korai elválasztást eredményezzen. És amikor ez megtörténik, akkor kisbaba és édesanya hosszú távon is veszít. De most tegyük is félre egy pillanatra ezt a következményt és csak azt nézzük, hogy az éjszakai szoptatás elhagyása milyen hatással van az anya lelkiállapotára. Egyszóval, jó tanács ez?
Első látásra, úgy tűnhet. Hiszen az anyatej alacsonyabb zsír- és fehérjetartalmú mint a tápszer, és ezért joggal feltételezhetjük, hogy a szoptató édesanyák kevesebbet alszanak, mint tápszert keverők. A tápszer zsír- és fehérjetartalmával talán hosszabban elvan a kisbaba és ez azt is jelentheti, hogy többet alszik és így az anyák is - érvelhetnénk. Ha az édesanya lelki egészsége a tét akkor az éjszakai szoptatás elhagyása megéri, még akkor is ha veszélyezteti a tejmennyiséget és a kizárólagos anyatejes táplálást. Ezzel szemben az új kutatások kimutatták, hogy ennek az ellenkezője az igaz: nevezetesen, a kizárólag szoptató édesanyák többet és jobban alszanak, mint akik kizárólag vagy részben tápszerrel táplálják kisbabájukat. És ennek hatalmas kihatása van az édesanya lelki egészségére.
Egy tanulmány, melyben 33 édesanyát kérdeztek 4 héttel a szülés után, azt bizonyította, hogy az együttalvó, szoptató édesanyák többet aludtak, mint a tápszerrel táplálók. Egy másik tanulmányban összehasonlították azokat az édesanyákat, akik kizárólag szoptattak, azokkal akik tápszerrel egészítették ki a szoptatást vagy kizárólag tápszerrel táplálták csecsemőjüket. Azok az édesanyák, akik kizárólag szoptattak átlagban 40 perccel többet aludtak mint azok, aki kiegészítették tápszerrel a táplálást.
A legújabba kutatás 2830 nőt vizsgált 7 héttel a szülés után. A kutatás azt találta, hogy az alvásmegszakítás rizikófaktor a depressziót tekintve. De itt van valami nagyon érdekes: azoknak az édesanyáknak, akik nem kizárólagosan szoptatnak többször szakad meg az alvásfázisuk és így jobban ki vannak téve a depressziónak.
Nem csak hogy a szoptató édesanyák többet alszanak, de az alvásuk még jobb minőségű is. Egy másik tanulmány 12 szoptató édesanyát 12 fős kontroll csoporttal szemben és 7 kizárólag tápszerrel táplálóval szemben vizsgált. A szoptató édesanyák 182 perc alacsony hullámohosszú alvásban voltak átlagosan éjszaka, míg a kontrollcsoportban ez csak 86 perc volt és a kizárólag tápszeres csoportban mindössze 63. Ez az alacsony hullámhosszú alvás egy jelzője a minőségi alvásnak, mivel ennek alacsony aránya nappali fáradtságot és depressziót okoz.
Elképesztően egybecsengenek ezeknek a tanulmányoknak az eredményei: a szoptató édesanyák kevésbé fáradtak, többet alszanak, mint a vegyes vagy kizárólagosan tápszerrel táplálók és ez a különbség csökkenti a depresszió kialakulásának rizikóját.
Ahogy az egyik tanulmányban meg is jegyzték:
„Tápszeres kiegészítést alkalmazni azért , hogy több alváshoz jusson a kismama kifejezetten káros a prolaktin hormon kiválasztására gyakorolt hatása miatt. ... A szoptatás fenntartása és ugyanakkor mély és pihentető alvás elérése kiegészítő tápszeres táplálást alkalmazó kismamáknak nem adatik meg, akik éppen abban a reményben teszik ezt, hogy többet tudjanak aludni.”
Összeségében elmondhatjuk, hogy azt tanácsolni az édesanyáknak, hogy ne szoptassanak éjszaka annak érdekében, hogy elkerüljék a depressziót orvosilag nem állja meg a helyét. Valójában, ha a nők követik ezt a tanácsot akkor növelik a depresszió esélyét.
...
A gyermekek alvása egy másik terület, ahol a depressziós édesanyák (és a nem depressziósak is -fordító) ki vannak téve kéretlen és ugyanakkor általában minden alapot nélkülöző tanácsoknak. Gyakran azt javasolják az édesanyáknak, hogy ne szoptassák gyermeküket éjjel, hogy elkerüljék a depressziót. Mint tudjuk, hogyha az édesanyák ezt a tanácsot követik, akkor ez nagy valószínűséggel negatívan befolyásolja majd a szoptatás egészét. Azonnal meg fog látszani az édesanya tejmennyiségén. A korai hetekben ennyi is elég, hogy a tej lecsökkenjen és legalábbis ennél a kisbabánál korai elválasztást eredményezzen. És amikor ez megtörténik, akkor kisbaba és édesanya hosszú távon is veszít. De most tegyük is félre egy pillanatra ezt a következményt és csak azt nézzük, hogy az éjszakai szoptatás elhagyása milyen hatással van az anya lelkiállapotára. Egyszóval, jó tanács ez?
Első látásra, úgy tűnhet. Hiszen az anyatej alacsonyabb zsír- és fehérjetartalmú mint a tápszer, és ezért joggal feltételezhetjük, hogy a szoptató édesanyák kevesebbet alszanak, mint tápszert keverők. A tápszer zsír- és fehérjetartalmával talán hosszabban elvan a kisbaba és ez azt is jelentheti, hogy többet alszik és így az anyák is - érvelhetnénk. Ha az édesanya lelki egészsége a tét akkor az éjszakai szoptatás elhagyása megéri, még akkor is ha veszélyezteti a tejmennyiséget és a kizárólagos anyatejes táplálást. Ezzel szemben az új kutatások kimutatták, hogy ennek az ellenkezője az igaz: nevezetesen, a kizárólag szoptató édesanyák többet és jobban alszanak, mint akik kizárólag vagy részben tápszerrel táplálják kisbabájukat. És ennek hatalmas kihatása van az édesanya lelki egészségére.
Egy tanulmány, melyben 33 édesanyát kérdeztek 4 héttel a szülés után, azt bizonyította, hogy az együttalvó, szoptató édesanyák többet aludtak, mint a tápszerrel táplálók. Egy másik tanulmányban összehasonlították azokat az édesanyákat, akik kizárólag szoptattak, azokkal akik tápszerrel egészítették ki a szoptatást vagy kizárólag tápszerrel táplálták csecsemőjüket. Azok az édesanyák, akik kizárólag szoptattak átlagban 40 perccel többet aludtak mint azok, aki kiegészítették tápszerrel a táplálást.
A legújabba kutatás 2830 nőt vizsgált 7 héttel a szülés után. A kutatás azt találta, hogy az alvásmegszakítás rizikófaktor a depressziót tekintve. De itt van valami nagyon érdekes: azoknak az édesanyáknak, akik nem kizárólagosan szoptatnak többször szakad meg az alvásfázisuk és így jobban ki vannak téve a depressziónak.
Nem csak hogy a szoptató édesanyák többet alszanak, de az alvásuk még jobb minőségű is. Egy másik tanulmány 12 szoptató édesanyát 12 fős kontroll csoporttal szemben és 7 kizárólag tápszerrel táplálóval szemben vizsgált. A szoptató édesanyák 182 perc alacsony hullámohosszú alvásban voltak átlagosan éjszaka, míg a kontrollcsoportban ez csak 86 perc volt és a kizárólag tápszeres csoportban mindössze 63. Ez az alacsony hullámhosszú alvás egy jelzője a minőségi alvásnak, mivel ennek alacsony aránya nappali fáradtságot és depressziót okoz.
Elképesztően egybecsengenek ezeknek a tanulmányoknak az eredményei: a szoptató édesanyák kevésbé fáradtak, többet alszanak, mint a vegyes vagy kizárólagosan tápszerrel táplálók és ez a különbség csökkenti a depresszió kialakulásának rizikóját.
Ahogy az egyik tanulmányban meg is jegyzték:
„Tápszeres kiegészítést alkalmazni azért , hogy több alváshoz jusson a kismama kifejezetten káros a prolaktin hormon kiválasztására gyakorolt hatása miatt. ... A szoptatás fenntartása és ugyanakkor mély és pihentető alvás elérése kiegészítő tápszeres táplálást alkalmazó kismamáknak nem adatik meg, akik éppen abban a reményben teszik ezt, hogy többet tudjanak aludni.”
Összeségében elmondhatjuk, hogy azt tanácsolni az édesanyáknak, hogy ne szoptassanak éjszaka annak érdekében, hogy elkerüljék a depressziót orvosilag nem állja meg a helyét. Valójában, ha a nők követik ezt a tanácsot akkor növelik a depresszió esélyét.
2010. október 17., vasárnap
Szoptatástámogatás
Szoptatást támogató csoportom indul
Október 18-án hétfőn 9:30 és 11:30 között a Hordozóházban (Bp. IX.kerület Üllői út 89/a Klinikák metrómegállóval szemben)!
Szeretettel várok Mindenkit!
Október 18-án hétfőn 9:30 és 11:30 között a Hordozóházban (Bp. IX.kerület Üllői út 89/a Klinikák metrómegállóval szemben)!
Szeretettel várok Mindenkit!
2010. szeptember 9., csütörtök
III. Nemzetközi Babahordozó Hét
2010-ben már harmadik alkalommal lesz Nemzetközi Babahordozó Hét szerte a világon, így Pécstől Miskolcig, Győrtől Csíkszeredáig is. A rendezvényeken a babahordozásé, a kötődő nevelésé, a válaszkész gondoskodásé és a természetes babagondozásé a főszerep.
A Hét során az érdeklődők megismerhetik a babahordozást, a gondoskodásnak ezt a természetes, testi-lelki biztonságot nyújtó és igen praktikus módját. Hiszen a babahordozás nem múló divat, hanem a baba biztonság és testközelség iránti elemi igényére adott kézenfekvő válasz. Az ölelés biztonsága elmélyíti a teljes élethez szükséges kötődést. A tévhitekkel ellentétben a hordozás egyáltalán nem káros a baba egészségére, sőt, kifejezetten kedvezően befolyásolja a mozgásfejlődését. A szülővel való együttlét nem csak a nyugalom, hanem sok közös öröm és élmény forrása is, az egész család életét megkönnyíti, a baba pedig részesévé válik a világnak.
A Nemzetközi Babahordozó Héthez kapcsolódóan az Ölelés Babahordozó Szakmai és Érdekvédelmi Egyesület (röviden Ölbebaba) idén az eddigieknél is nagyobb szabású programsorozattal várja az érdeklődőket szeptember-október során szerte az országban, sőt, határon túl is.
A Hét során az érdeklődők megismerhetik a babahordozást, a gondoskodásnak ezt a természetes, testi-lelki biztonságot nyújtó és igen praktikus módját. Hiszen a babahordozás nem múló divat, hanem a baba biztonság és testközelség iránti elemi igényére adott kézenfekvő válasz. Az ölelés biztonsága elmélyíti a teljes élethez szükséges kötődést. A tévhitekkel ellentétben a hordozás egyáltalán nem káros a baba egészségére, sőt, kifejezetten kedvezően befolyásolja a mozgásfejlődését. A szülővel való együttlét nem csak a nyugalom, hanem sok közös öröm és élmény forrása is, az egész család életét megkönnyíti, a baba pedig részesévé válik a világnak.
A Nemzetközi Babahordozó Héthez kapcsolódóan az Ölelés Babahordozó Szakmai és Érdekvédelmi Egyesület (röviden Ölbebaba) idén az eddigieknél is nagyobb szabású programsorozattal várja az érdeklődőket szeptember-október során szerte az országban, sőt, határon túl is.
A 2010. október 3-9. között zajló központi rendezvénynek idén is a józsefvárosi Kesztyűgyár Közösségi Ház ad otthont, fővédnöke pedig prof. dr. Bagdy Emőke pszichológus.
Okt. 3. vasárnap – du.“Flash mob” – Figyelemfelkeltő megmozdulás
Okt. 4. hétfő – 16.00-19.00
Megnyitó – a rendezvényt a Hét fővédnöke, Prof. dr. Bagdy Emőke nyitja megMit tud egy érintés? Bagdy Emőke előadása az érintéspszichológia témakörében "Nyitótánc" - táncelőadások hordozott babákkal
Okt. 5-7. kedd-csütörtök – 10.00-13.00
Hordozásra születik - Ónodi Ágnes
A hordozók sokszínű világa - Chikánné Fényes Viktória, Szabó Veronika, Szepesi Anna
Családi élet éjszaka - Schneiderné Diószegi Eszter
Okt. 8. péntek – 16.00-19.00
Apává válni, apának lenni - Andrek Andrea, dr. Kopp Mária, dr. Mohos Tibor
Okt. 9. szombat – 10.00-18.00
Workshopok: Vendégbabák - Meg nem született babák szüleinek gyásza– Singer MagdolnaCsászárral szülni, császárral születni - A császármetszésről dúla szemmel Novák Julianna
Családi programok:játékokkézműveskedés kicsiknek és kicsit nagyobbaknakbaba- és gyermekzenehordozóeszköz- és moshatópelenka-vásárZáróbuli:ír táncház a Bran együttessel
Ezeken kívül természetesen idén is lesz vásár, fotókiállítás, hordozóeszközbemutató, és tombola.
A szervezők egész héten babahordozási- és szoptatási tanácsadással várják az érdeklődőket, a rendezvény zárásaként pedig színes családi programok, csocsóbajnokság és a Bran együttes ír táncháza csábítja a Kesztyűgyárba a családokat.
Az Ölbebaba szervezésében idén is több, mint 20 vidéki és határon túli helyszínen lesznek programok, ahol a látogatók különböző babahordozó eszközöket próbálhatnak ki, segítséget kaphatnak a hordozóválasztáshoz és -vásárláshoz, bepillanthatnak az életvitelszerűen hordozó családok mindennapjaiba, és szakemberek előadásait hallgathatják, néhány helyszínen pedig akár meg is vásárolhatják a kiszemelt hordozóeszközt.
A rendezvényről további információ, illetve a részletes program a www.babahordozohet.hu honlapon található.
Az Ölbebaba szervezésében idén is több, mint 20 vidéki és határon túli helyszínen lesznek programok, ahol a látogatók különböző babahordozó eszközöket próbálhatnak ki, segítséget kaphatnak a hordozóválasztáshoz és -vásárláshoz, bepillanthatnak az életvitelszerűen hordozó családok mindennapjaiba, és szakemberek előadásait hallgathatják, néhány helyszínen pedig akár meg is vásárolhatják a kiszemelt hordozóeszközt.
A rendezvényről további információ, illetve a részletes program a www.babahordozohet.hu honlapon található.
A Babahordozó Hét kesztyűgyári programjai ingyenesek.
2010. június 3., csütörtök
Szopi-sztori II.
Lili egy hete nem szopizik! :)
Amikor az ember lánya már épp azt gondolná, hogy lehet, hogy a többi gyerek megérik szépen, maga tempójában mondjuk arra, hogy átaludja az éjszakát, de az övé soha nem fogja alábbadni 10-15 ébredésnél az biztos, akkor egyszercsak arra ébred, hogy nem ébredt.
És amikor én arra gondoltam, hogy harc, sírás és feszültség nélkül Lili sosemfogja abbahagyni a szopizást, akkor egyszeriben arra eszmélek, hogy Lili már egy hete nem szopizik! :)
Úgy történt, hogy valamikor március vége felé a sokadszori gyengéd próbálkozás az éjjeli szopizás elhagyására sikeres volt. Hajnalban azonban egyrészt szerettem volna ha gyorsan továbbalszunk, másrészt úgy tűnt ezt még nem kész feladni. Így vágtunk neki 2 hetes protugáliai utunknak, csak anya és lánya. Mikor hazajöttünk még egy pár napot pihentünk és akkor elhatároztam, hogy jöhet a következő lépés. Ha már eddig ilyen szép fokozatosan és viszonylag zökkenőmentesen sikerült csökkenteni a szopik számát, akkor jöhet a hajnali-reggeli elhagyása, amivel napi 1 maradt az esti-lefekvés előtti. Eleinte 4-5 között kelt és nem tudott visszaaludni és én mint rendesen, megint azt hittem, hogy ez most már örökké így lesz. Diószegi Eszter bíztatott, hogy ez átmeneti, de azt gondoltam, hogy az én gyerekemnél biztos nem, ő most már mindig hajnali 5 előtt talpon lesz és zabkását kér. De aztán szép lassan ez is kitolódott és pár hét múlva már 7-fél8ig vissza tudott aludni.
Amikor láttam, hogy ezt az akadályt is ilyen jól vette, mondtam neki, hogy nemsokára mér este sem fogunk szopizni és aztán már soha többet. De azt is mondtam, hogy összebújni mindig össze fogunk és annak sosem lesz vége, azt sohasem kell abbahagynunk és jól össze-vissza pusziltam - nagyon nevetett. Azt találtam ki (valahol korábban olvastam erről a 100 könyv egyikében ami az elválasztásról szól :D), hogy csinálunk egy szopibúcsúztató bulit és meghívjuk akit szeretne és kap nagylányos dolgokat. Kért egy táskát, övet, nyakláncot, hogy hívjuk meg néhány barátját és legyen franciadrazsé meg málnafagyi. Így is lett. Kitűztük a napot és minden nap beszéltünk róla, hogy a buli után már nem lesz szopi és milyen nagylány és hogy majd lesz egy kistestvére és az fog szopizni. Eljött a buli előtti este és mondtam neki, hogy ma van az utolsó szopi, mert holnap lesz a buli és utána már nem szopizunk és ő egy jó nagyot szopizott.
A buli nagyon jól sikerült és hatalmas adag csirekpörkölt nokedli és ubisali után megkapta a franciadrazsét és a táskát és meglepetésként még karkötőket és gyűrűket is, de annyira lekötötte a gyereksereg, hogy a málnafagyiból már nem is evett. Este összebújtunk és meséltem neki, hogy milyen volt amikor megszületett és hogy az elején nem tudott szopizni, de aztán belejött és nagyon ügyesen szopizott. Szopizott ha fáradt volt. Szopizott ha szomjas volt. Szopizott ha álmos volt. Szopizott ha ébren volt. Szopizott mert finom volt. Szopizott ha fájt. Szopizott ha nyügös volt. Szopizott ha itthon volt. Szopizott ha úton volt. Szopizott ha éjjel volt. És így eljutottunk a szopibúcsúztató buliig és hogy ő már milyen nagy lány, nem szopizik. A történet vége után 3 perccel már hozzámsimulva szuszogott. Nem volt sírás, harc vagy feszültség.
Azóta is van, hogy megkérdezi, hogy lesz-e szopi és hallottam, hogy a testvéremet is megkérdezte egyszer, hogy szerinte fog-e szopizni aznap este. És olyan is volt a héten, hogy elkeseredetten sírt lefekvés előtt, mert elfelejtette, hogy nem szopizik már. De ez 1-2percig tartott és aztán vidáman hozzámbújt és gyorsan elaludt.
Egy korszak véget ért és új kedződik. Én máris nagyon élvezem és úgy látom Lili is!
De a szopizásunk történetét majd minden este el kell mesélnem neki.
(majd egyszer lesz egy Szopi-sztori I. is :))
Amikor az ember lánya már épp azt gondolná, hogy lehet, hogy a többi gyerek megérik szépen, maga tempójában mondjuk arra, hogy átaludja az éjszakát, de az övé soha nem fogja alábbadni 10-15 ébredésnél az biztos, akkor egyszercsak arra ébred, hogy nem ébredt.
És amikor én arra gondoltam, hogy harc, sírás és feszültség nélkül Lili sosemfogja abbahagyni a szopizást, akkor egyszeriben arra eszmélek, hogy Lili már egy hete nem szopizik! :)
Úgy történt, hogy valamikor március vége felé a sokadszori gyengéd próbálkozás az éjjeli szopizás elhagyására sikeres volt. Hajnalban azonban egyrészt szerettem volna ha gyorsan továbbalszunk, másrészt úgy tűnt ezt még nem kész feladni. Így vágtunk neki 2 hetes protugáliai utunknak, csak anya és lánya. Mikor hazajöttünk még egy pár napot pihentünk és akkor elhatároztam, hogy jöhet a következő lépés. Ha már eddig ilyen szép fokozatosan és viszonylag zökkenőmentesen sikerült csökkenteni a szopik számát, akkor jöhet a hajnali-reggeli elhagyása, amivel napi 1 maradt az esti-lefekvés előtti. Eleinte 4-5 között kelt és nem tudott visszaaludni és én mint rendesen, megint azt hittem, hogy ez most már örökké így lesz. Diószegi Eszter bíztatott, hogy ez átmeneti, de azt gondoltam, hogy az én gyerekemnél biztos nem, ő most már mindig hajnali 5 előtt talpon lesz és zabkását kér. De aztán szép lassan ez is kitolódott és pár hét múlva már 7-fél8ig vissza tudott aludni.
Amikor láttam, hogy ezt az akadályt is ilyen jól vette, mondtam neki, hogy nemsokára mér este sem fogunk szopizni és aztán már soha többet. De azt is mondtam, hogy összebújni mindig össze fogunk és annak sosem lesz vége, azt sohasem kell abbahagynunk és jól össze-vissza pusziltam - nagyon nevetett. Azt találtam ki (valahol korábban olvastam erről a 100 könyv egyikében ami az elválasztásról szól :D), hogy csinálunk egy szopibúcsúztató bulit és meghívjuk akit szeretne és kap nagylányos dolgokat. Kért egy táskát, övet, nyakláncot, hogy hívjuk meg néhány barátját és legyen franciadrazsé meg málnafagyi. Így is lett. Kitűztük a napot és minden nap beszéltünk róla, hogy a buli után már nem lesz szopi és milyen nagylány és hogy majd lesz egy kistestvére és az fog szopizni. Eljött a buli előtti este és mondtam neki, hogy ma van az utolsó szopi, mert holnap lesz a buli és utána már nem szopizunk és ő egy jó nagyot szopizott.
A buli nagyon jól sikerült és hatalmas adag csirekpörkölt nokedli és ubisali után megkapta a franciadrazsét és a táskát és meglepetésként még karkötőket és gyűrűket is, de annyira lekötötte a gyereksereg, hogy a málnafagyiból már nem is evett. Este összebújtunk és meséltem neki, hogy milyen volt amikor megszületett és hogy az elején nem tudott szopizni, de aztán belejött és nagyon ügyesen szopizott. Szopizott ha fáradt volt. Szopizott ha szomjas volt. Szopizott ha álmos volt. Szopizott ha ébren volt. Szopizott mert finom volt. Szopizott ha fájt. Szopizott ha nyügös volt. Szopizott ha itthon volt. Szopizott ha úton volt. Szopizott ha éjjel volt. És így eljutottunk a szopibúcsúztató buliig és hogy ő már milyen nagy lány, nem szopizik. A történet vége után 3 perccel már hozzámsimulva szuszogott. Nem volt sírás, harc vagy feszültség.
Azóta is van, hogy megkérdezi, hogy lesz-e szopi és hallottam, hogy a testvéremet is megkérdezte egyszer, hogy szerinte fog-e szopizni aznap este. És olyan is volt a héten, hogy elkeseredetten sírt lefekvés előtt, mert elfelejtette, hogy nem szopizik már. De ez 1-2percig tartott és aztán vidáman hozzámbújt és gyorsan elaludt.
Egy korszak véget ért és új kedződik. Én máris nagyon élvezem és úgy látom Lili is!
De a szopizásunk történetét majd minden este el kell mesélnem neki.
(majd egyszer lesz egy Szopi-sztori I. is :))
2010. május 18., kedd
Születés Hete – élménybeszámoló, kicsit megkésve...
Az Életkörben (http://www.eletkor.hu/ )tartottam beszélgetést az éjszakai gondoskodásról
A kiscsoportos beszélgetést onnan indítottam, hogy hogyan is alszik a pocakunkban kisbabánk és hogy miutána világra jön, mit vár, mit adhatunk neki, hogy ezt a külső valóságot ne érezze idegennek és bizalommal, jóérzéssel töltse első heteit, hónapjait. A pocakban a kisbabának 20-40 perces alvásciklusai vannak és mivel a hetedik hónaptól REM fázist is regisztráltak (gyors szemmozgásos fázis), ezért feltételezik a kutatók, hogy álmodik is. Óránként 50x mozog függetlenül attól, hogy alszik e vagy sem. Nem véletlen tehát, amikor azt tapasztaljuk, hogy pár hetes-hónapos csemeténk 30-40 percnél nem alszik többet egyben csak akkor, ha újra megszoptatjuk vagy ringatjuk, hordozzuk. Erre azért van szükség, mert egyedül nem képes arra, hogy elaludjon illetve visszaaludjon az alvásciklusai végén. Ugyanúgy, ahogy felöltözni sem tud még vagy kimenni a WC-re. Az a természetes és mind a kisbaba mind az édesanya szempontjból a legjobb az első hetekben, ha szoptatással altatjuk, hiszen így elég stimuláció éri a mellett ahhoz, hogy beálljon a megfelelő tejtermelés. Ehhez még szükséges továbbá, hogy kisbabánk 24 órában, éjjel-nappal testközelben legyen. Hallja a szívverésünket, érezze az illatunkat, az általunk kilélegzett levegő széndioxidtartalma stimulálja a légzését, hűtse vagy épp fűtse az édesanyja teste, igény szerint. Ezt nappal segítheti egy hordozókendő, éjjel pedig az együttalvás biztosíthatja a sok testkontaktust.
És persze várandósan ez nem biztos, hogy az amit, az ember hallani akar. De nagyon örültem, hogy a kismamák nyitottak voltak és nem álltak fel rögtön a babzsákfotelekből és matracokról, amin már órák óta görnyedtek étlen-szomjan.
De meddig tart ez így? Mikorra fognak megérni arra, hogy egyedül elaludjanak?
3-4 éves korukra.
És miért gondoljuk ezt mi annyira másképp a mai világban? Miért hisszük, hogy egyedül, külön szobában, meg kell tanítanunk a gyerekünket akár már pár hetesen-hónaposan aludni és arra, hogy egyedül meg tudja magát nyugtatni és vissza tudjon aludni. Soha nem végeztek tudományos kutatást arról, hogy az egyedül alvás bármilyen pozitív hatással lenne a gyermekek testi-lelki fejlődésére. Olyan felmérés viszont már születet, amely megállapította, hogy a gyermekkorukban szüleikkel alvók felnőttként elégedettebbek az életükkel, magabiztosabbak, kevesebb pszichés problémával küzködnek, az intimitástól kevésbé félnek, jobban tudnak egyedül lenni, kezdeményezőbbek feladatmegoldáskor, érzelmeiket könnyebben nyilvánítják ki. Hát nem épp ezt szeretnék adni a gyermekeinknek?
Végiggondoltuk valaha is, hogy miért szeretnénk oly nagyon, hogy a pici gyermekünk így vagy úgy de „békén hagyna” minket a nap egyik felében, azaz éjszaka?
És hogy mit áldozunk fel azzal, hogy ez meg is történjen?
Az éjszaka evolúciós szempontból nagyon érzékeny a kisbaba számára, hiszen ha akkor magára, hagyta volna édesanyja, könnyebben eshetett volna áldozatul vagy hült volna ki. A hosszabb alvást azért sem „támogatta” a természet, mert az anyatej nagyon gyorsan emésztődik és így a baba gyakran, de viszonylag keveset szopik, hiszen a gyomra sem tud sokat befogadni egyszerre, méreténél fogva. Ezen kívül az anytej zsírtartalma is olyan, hogy hamar megéhezzen a kisbaba. Persze ha nincs testközelben akkor lehet hogy ritkábban ébred, mert az édesanyja mellett pont abban a felületes alvásfázisban tölt sok időt, ami a fejlődésének megfelel. Ilyenkor édesanyja szabályozza a szívritmusát, légzését, véroxigénszintjét, testhőmérsékletét és biztosítja, hogy a gyakori ébredések miatt sok-sok anyatejet vegyen magához és jól gyarapodjon.
Beszéltünk még a különböző alváselrendezésekről és arról, hogy mit is jelent együtt aludni, mi számít együttalvásnak.
Szó esett az apák szerepéről és hogy az ő számukra mit jelenthet a családi ágy.
Azt is elmondtam, hogyan lehet biztonságossá tenni a különböző alváselrendezéseket.
Sok kérdés-kétely merült fel, de remélem, hogy mindenki továbbgondolja majd a hallottakat és sikerül változnia a változásokkal. Néha pofon egyszerű, máskor nagyon nehéz úgy alakítani a körülményeket, hogy a kisbaba igényei is szem előtt legyenek, de az egész család működése ne kerüljön veszélybe emiatt. Ezek átmeneti időszakok és nem tartanak örökké. Mégha néha úgy is tűnik menet közben. Az első néhány életévben annyira gyorsan és sokat változnak a kisbaba igényei, hogy mire egy elrendezést megszokunk és kialakítunk, máris egy újabb korszakba lépünk, ahol nem működnek az addig megszokott stratégiák.
Az éjszakai gondoskodás élménye viszont egész életén át elkíséri gyermekünket és testközelség éjjel-nappal a legjobb befektetés, amit valaha adhatunk.
A kiscsoportos beszélgetést onnan indítottam, hogy hogyan is alszik a pocakunkban kisbabánk és hogy miutána világra jön, mit vár, mit adhatunk neki, hogy ezt a külső valóságot ne érezze idegennek és bizalommal, jóérzéssel töltse első heteit, hónapjait. A pocakban a kisbabának 20-40 perces alvásciklusai vannak és mivel a hetedik hónaptól REM fázist is regisztráltak (gyors szemmozgásos fázis), ezért feltételezik a kutatók, hogy álmodik is. Óránként 50x mozog függetlenül attól, hogy alszik e vagy sem. Nem véletlen tehát, amikor azt tapasztaljuk, hogy pár hetes-hónapos csemeténk 30-40 percnél nem alszik többet egyben csak akkor, ha újra megszoptatjuk vagy ringatjuk, hordozzuk. Erre azért van szükség, mert egyedül nem képes arra, hogy elaludjon illetve visszaaludjon az alvásciklusai végén. Ugyanúgy, ahogy felöltözni sem tud még vagy kimenni a WC-re. Az a természetes és mind a kisbaba mind az édesanya szempontjból a legjobb az első hetekben, ha szoptatással altatjuk, hiszen így elég stimuláció éri a mellett ahhoz, hogy beálljon a megfelelő tejtermelés. Ehhez még szükséges továbbá, hogy kisbabánk 24 órában, éjjel-nappal testközelben legyen. Hallja a szívverésünket, érezze az illatunkat, az általunk kilélegzett levegő széndioxidtartalma stimulálja a légzését, hűtse vagy épp fűtse az édesanyja teste, igény szerint. Ezt nappal segítheti egy hordozókendő, éjjel pedig az együttalvás biztosíthatja a sok testkontaktust.
És persze várandósan ez nem biztos, hogy az amit, az ember hallani akar. De nagyon örültem, hogy a kismamák nyitottak voltak és nem álltak fel rögtön a babzsákfotelekből és matracokról, amin már órák óta görnyedtek étlen-szomjan.
De meddig tart ez így? Mikorra fognak megérni arra, hogy egyedül elaludjanak?
3-4 éves korukra.
És miért gondoljuk ezt mi annyira másképp a mai világban? Miért hisszük, hogy egyedül, külön szobában, meg kell tanítanunk a gyerekünket akár már pár hetesen-hónaposan aludni és arra, hogy egyedül meg tudja magát nyugtatni és vissza tudjon aludni. Soha nem végeztek tudományos kutatást arról, hogy az egyedül alvás bármilyen pozitív hatással lenne a gyermekek testi-lelki fejlődésére. Olyan felmérés viszont már születet, amely megállapította, hogy a gyermekkorukban szüleikkel alvók felnőttként elégedettebbek az életükkel, magabiztosabbak, kevesebb pszichés problémával küzködnek, az intimitástól kevésbé félnek, jobban tudnak egyedül lenni, kezdeményezőbbek feladatmegoldáskor, érzelmeiket könnyebben nyilvánítják ki. Hát nem épp ezt szeretnék adni a gyermekeinknek?
Végiggondoltuk valaha is, hogy miért szeretnénk oly nagyon, hogy a pici gyermekünk így vagy úgy de „békén hagyna” minket a nap egyik felében, azaz éjszaka?
És hogy mit áldozunk fel azzal, hogy ez meg is történjen?
Az éjszaka evolúciós szempontból nagyon érzékeny a kisbaba számára, hiszen ha akkor magára, hagyta volna édesanyja, könnyebben eshetett volna áldozatul vagy hült volna ki. A hosszabb alvást azért sem „támogatta” a természet, mert az anyatej nagyon gyorsan emésztődik és így a baba gyakran, de viszonylag keveset szopik, hiszen a gyomra sem tud sokat befogadni egyszerre, méreténél fogva. Ezen kívül az anytej zsírtartalma is olyan, hogy hamar megéhezzen a kisbaba. Persze ha nincs testközelben akkor lehet hogy ritkábban ébred, mert az édesanyja mellett pont abban a felületes alvásfázisban tölt sok időt, ami a fejlődésének megfelel. Ilyenkor édesanyja szabályozza a szívritmusát, légzését, véroxigénszintjét, testhőmérsékletét és biztosítja, hogy a gyakori ébredések miatt sok-sok anyatejet vegyen magához és jól gyarapodjon.
Beszéltünk még a különböző alváselrendezésekről és arról, hogy mit is jelent együtt aludni, mi számít együttalvásnak.
Szó esett az apák szerepéről és hogy az ő számukra mit jelenthet a családi ágy.
Azt is elmondtam, hogyan lehet biztonságossá tenni a különböző alváselrendezéseket.
Sok kérdés-kétely merült fel, de remélem, hogy mindenki továbbgondolja majd a hallottakat és sikerül változnia a változásokkal. Néha pofon egyszerű, máskor nagyon nehéz úgy alakítani a körülményeket, hogy a kisbaba igényei is szem előtt legyenek, de az egész család működése ne kerüljön veszélybe emiatt. Ezek átmeneti időszakok és nem tartanak örökké. Mégha néha úgy is tűnik menet közben. Az első néhány életévben annyira gyorsan és sokat változnak a kisbaba igényei, hogy mire egy elrendezést megszokunk és kialakítunk, máris egy újabb korszakba lépünk, ahol nem működnek az addig megszokott stratégiák.
Az éjszakai gondoskodás élménye viszont egész életén át elkíséri gyermekünket és testközelség éjjel-nappal a legjobb befektetés, amit valaha adhatunk.
2010. április 25., vasárnap
Éjszakai gondoskodás a Születés hetén
Mennyit és hogyan alszik a pocakomban a kisbabám?
Mennyit és hogyan alszik 3 hetesen, 3 hónaposan és 3 évesen?
Miért van ez így?
Hogyan pihenhetek én és a családom a legjobban?
Hogyan kerülhetem el, hogy az életünk ne az alvásproblémák körül forogjon, (hanem a nyugodt alvás annak természetes része legyen?)
Hol és milyen körülmények között van biztonságban a gyermekem alvás közben?
Nincs egyetlen jó megoldás, minden család más - és minden időszak és helyzet is más!
A Születés hete (http://www.szuleteshete.hu/) programjai között május 5-én 14-16óráig a II. kerületben Meső stúdiójában (Életkör: Szilágyi Erzsébet fasor 43/b III/3.) beszélgetést tartok a különböző alváselrendezésekről és arról, hogyan lehet az egész családnak és a gyermekednek is egyszerre jó élmény az elalvás és az éjszaka! Hallhattok az internetes együttalvós kérdőív eddigi eredményeiről is.
Mennyit és hogyan alszik 3 hetesen, 3 hónaposan és 3 évesen?
Miért van ez így?
Hogyan pihenhetek én és a családom a legjobban?
Hogyan kerülhetem el, hogy az életünk ne az alvásproblémák körül forogjon, (hanem a nyugodt alvás annak természetes része legyen?)
Hol és milyen körülmények között van biztonságban a gyermekem alvás közben?
Nincs egyetlen jó megoldás, minden család más - és minden időszak és helyzet is más!
A Születés hete (http://www.szuleteshete.hu/) programjai között május 5-én 14-16óráig a II. kerületben Meső stúdiójában (Életkör: Szilágyi Erzsébet fasor 43/b III/3.) beszélgetést tartok a különböző alváselrendezésekről és arról, hogyan lehet az egész családnak és a gyermekednek is egyszerre jó élmény az elalvás és az éjszaka! Hallhattok az internetes együttalvós kérdőív eddigi eredményeiről is.
2010. március 26., péntek
Jót tesz a gyereknek, ha sírni hagyjuk
Azt írja a Poronty (itt), hogy vége a lelkiismeret-furdalásnak, mert ausztrál kutatók 6 éves munkával kiderítették, hogy nem árt a babának, ha sírni hagyjuk. Sőt kifejezetten hasznos és biztonságos, megoldja az alvásproblémákat, FIGYELEM! 4hónapon belül, az esetek 30%-ban. Na most azt hiszem, hogy erre nem is kell reagálni. És ahhoz sem lehet sokminden hozzáfűzni, hogy kisiskolás korig figyelték a gyerekeket, ráadásul leginkább a szülőkkel való kapcsolatot vizsgálták és mint tudjuk a sírni hagyás nem azért nem tesz jót, mert rossz lesz a szülőkkel való kapcsalata egy gyereknek, hanem azért, mert nem alakul ki a megfelelő stresszválasz rendszer az agyában és nem tapasztalhatja meg azt a biztonságot, ami elengedhetetlen egy kiegyensúlyozott felnőtt léthez. És szeretném látni ezeket a gyerekeket 30 évesen, amint jó párkapcsolatban és kiteljesedve élik az életüket.
A cikkben hangsúlyozzák azt is, hogy hat hónapos korig a legtöbb csecsemőnek szüksége van az éjszakai táplálkozásra, így nem ajánlott éjszaka sírni hagyni egy félévesnél kisebb gyereket. Aha, tehát azt olvasták, hogy a bölcsőhalál kockázatok között szerepel a sírni hagyás.
Na nem mérgelődök tovább, csak remélem, hogy aki olvassa a Poronyot, az ide is eltalál egyszer.
A cikkben hangsúlyozzák azt is, hogy hat hónapos korig a legtöbb csecsemőnek szüksége van az éjszakai táplálkozásra, így nem ajánlott éjszaka sírni hagyni egy félévesnél kisebb gyereket. Aha, tehát azt olvasták, hogy a bölcsőhalál kockázatok között szerepel a sírni hagyás.
Na nem mérgelődök tovább, csak remélem, hogy aki olvassa a Poronyot, az ide is eltalál egyszer.
2010. március 7., vasárnap
Szokás vagy szükséglet
Tine Thevenin a 80-as években talán elsőként írt könyvet a családi ágyról szülők számára, összegyűjtve a 60-70-es évek szakirodalmát az együttalvásról, szoptatásról, biológiai szükségletekről elgondolkodtató kérdések sorát vetette fel, amely még ma is nagyon elemünkbe vág, nekünk szülőknek. Íme néhány gondolat a könyvből:
Az emberi élet törvénye, hogy ahhoz, hogy kiteljesedjünk, meg kell tanulnunk használni a tárgyakat és szeretni az embereket ... és nem szeretni a tárgyakat és használni az embereket. (Maria Montessori)
Nem az a természet természete, hogy biológiai szükségleteket teremtsen a túlélés érdekében?. – teszi fel a kérdést Salk. Ezért jobb lenne, ha nem elnyomni, hanem kielégíteni akarnánk a természetes szükségleteket. Bizonyos emberi dolgok nem lehet, hogy egyfajta meglátáson vagy nézeten alapuljanak, hanem biológiailag meghatározottak. Egy gyermek azon szükséglete, hogy családtagjával aludjon, nem egy a sok meggyőződés közül, hanem egy érzelmi szükséglet megnyilvánulása.
Amit egy egészséges személyiség akar az egyben a szükséglete is. Amikor ezek a szükségletek nincsenek kielégítve, akkor az akarata majd túl megy minden határon, hogy azokat kielégítse.
Úgy születünk, hogy szükségünk van sok mindenre: levegőre, élelemre, alvásra és menedékre. Szükségünk van intellektális és fizikai ingerekre. Arra, hogy szeressenek és megérintsenek. Ha ezeket a szükségleteket nem elégítik ki, az fáj . És egy érzelmi seb esetében, lehet, hogy az ember a hátralévő életét azza tölti, hogy enyhítí ezt a korai fájdalmat.
Gesell azt mondja, hogy a megjósolható fejlődési szinteken megy át egy gyermek bizonyos időközönként. Így ami elsőre szokásnak tűnik, az lehet, hogy csak a szükséglet kielégülése.
Hymes a 6 éves kor alatti gyermek című művében azt írja le, hogy egy szokást könnyen meg lehet törni. Ha viszont nehezen megy, akkor vigyázzunk, mert nem egy rossz szokással, hanem egy emberi szükséglettel állunk szemben.
Ha test jelezi, hogy éhes és mi egy rossz szokásként kezelnénk akkor attól még nem tűnne el. Attól, hogy figyelmen kívül hagyjuk a fáradtságot, még szüksége van a szervezetünknek napi 8 óra alvásra életünk végéig.
De ha kilyukad a zsebünk, mert mindig ugyanoda tesszük a kulcsunkat. akkor át fogjuk rakni a másik zsebünkbe.
Az a gyermek aki éjjel a szüleit keresi, egy alapvető igényét fejezi ki. És ezt az igényt mindaddig ki kell elégíteni, míg el nem múlik.
Az a gyermek, aki együtt lehet éjjel is a szüleivel, szép lassan máshol is fog tudni aludni később, úgy, hogy általában másik családtag közelségét keresi majd. Ha ez a gyermek egyedül akar majd aludni, akkor érdemes lesz odafigyelni, hogy a biztonságot nem egy élettelen tárgyba keresi-e, szülei vagy testévrei testközelsége helyett. Ha egy gyermek a szüleivel akar aludni, az azt jelenti, hogy szüksége van rá. Ha átmegy éjjel a szülei ágyába, de megnyugszik akkor is ha testvéreivel alhat együtt, akkor szokása volt csupán, hogy szüleihez átmegy.
Valamilyen furcsa okból kifolyólag azt gondoljuk, hogy ha kielégítjük egy gyermek igényeit akkor megtörhetetlen rossz szokássá válik, de ennek pont az ellenkezője igaz.
Amikor gyermekeink „jó” szokást vesznek fel akkor az egy olyan, ami nekünk szülőknek jó és félünk, hogy nem fog sokáig tartani. De amikor „rossz” szokást vesz fel, ami nem felel meg nekünk, akkor félünk, hogy örökké fog tartani. Annyi ember fél, hogy a gyermeke sosem fog felnőni. Azt mondják, hogy adjunk nekik szilárd ételt kanállal 3 hetesen, mert különben nem fognak szilárd ételt enni és kanalat sem fognak tudni használni. Nekünk kell megtanítani a szobatisztaságra őket, mert sosem hagyják el különben a pelenkát. Azt mondják, hogy már egy hónaposan fegyelmeznünk kell őket, mert különben nem hallgatnak ránk később. Azt is mondják, hogy saját szobájukba kell aludniuk, mert különben mindig velünk akarnak majd aludni. Sokan gondolják, hogy a gyereket el kell választani az édesanyának. És mégis ha hagyják, hogy a gyermek válassza el magát akkor az természetesen, nyugodtan, egészségben történik. Akkor amikor már nincs szüksége a gyermeknek erre a fajta testi kontaktusra az édesanyjával, maga fogja elválasztani magát. Ugyanígy, ha hagyják a gyermek magától elhagyja a családi ágyat.
Bíznunk kellenne gyermekünkben, hogy egy egészséges családi környezetben meg fognak érni mindenre. Ha minden egyes szükséglet ki van elégítve amikor jelentkezik, akkor tovább lépnek és érettebbek lesznek. (Velünk is így történt. Reméljük a legjobbakat.)
Az egyik állomásról lépnek a másikra. Bizzunk hát a gyermekünkben, hogy egy biztonságos környezetben, fokról fokra fejlődik majd.
Emlékszem hogyan hordoztam az első gyermekemet egész nap. Aztán elkezdett mászni és nem kellett olyan gyakran hordoznom már. Emlékszem, hogy napi 15x szoptattam. Most, hogy elválsztódott, eszik iszik, amit mi. Azelőtt mindehova magammal vittem ahová csak mentem. És ha nem tudtam magammal vinni, otthon maradtam. És neki ez nagyon tetszett. De amikor 3 éves lett, megint függetlenedett egy kicsit és nem bánta ha néha-néha más fektette le és olvasott neki mesét.
Az a gyermek akinek az igényei ki vannak elégítve, független és magabiztos később. De a függetlenséget nem lehet ráeröltetni senkire. Idő kell hozzá és saját ütemben való érés. Minél biztosabban tudja, hogy szüleihez bármikor visszatérhez, annál függetlenbbé válik. Ha megoldandó problémaként kezeljük, hogy éjjel szüksége van ránk, azzal csak nagyobb problémát csinálunk.
A mi nyugati társadalmunk annyira bonyolult. Még a házaink is túl bonyolultak ahhoz, hogy gyermekeink szabadon mászkálhassanak. Teljesen elképesztő, hogy hányszor kell határt szabnunk a hétköznapi életben. Minden veszélyes, ha megszámoljuk hányszor kell azt mondanunk, hogy „Ne” vagy figyelmeztetnünk, hogy veszélyes, elképedünk.
És akkor még az érzelmi szükségelteire is nemet mondjunk?
A családi ágy nem kiváltság és nem szabadna korlátozni, amiatt, hogy attól félünk rossz szokássá válik. Egy alapvető emberi szükséglet elégül ki így.
Részletek: Tine Thevenin: A családi ágy 1987. http://www.naturalchild.org/tine_thevenin/need_vs_habit.html#1267913727
Az emberi élet törvénye, hogy ahhoz, hogy kiteljesedjünk, meg kell tanulnunk használni a tárgyakat és szeretni az embereket ... és nem szeretni a tárgyakat és használni az embereket. (Maria Montessori)
Nem az a természet természete, hogy biológiai szükségleteket teremtsen a túlélés érdekében?. – teszi fel a kérdést Salk. Ezért jobb lenne, ha nem elnyomni, hanem kielégíteni akarnánk a természetes szükségleteket. Bizonyos emberi dolgok nem lehet, hogy egyfajta meglátáson vagy nézeten alapuljanak, hanem biológiailag meghatározottak. Egy gyermek azon szükséglete, hogy családtagjával aludjon, nem egy a sok meggyőződés közül, hanem egy érzelmi szükséglet megnyilvánulása.
Amit egy egészséges személyiség akar az egyben a szükséglete is. Amikor ezek a szükségletek nincsenek kielégítve, akkor az akarata majd túl megy minden határon, hogy azokat kielégítse.
Úgy születünk, hogy szükségünk van sok mindenre: levegőre, élelemre, alvásra és menedékre. Szükségünk van intellektális és fizikai ingerekre. Arra, hogy szeressenek és megérintsenek. Ha ezeket a szükségleteket nem elégítik ki, az fáj . És egy érzelmi seb esetében, lehet, hogy az ember a hátralévő életét azza tölti, hogy enyhítí ezt a korai fájdalmat.
Gesell azt mondja, hogy a megjósolható fejlődési szinteken megy át egy gyermek bizonyos időközönként. Így ami elsőre szokásnak tűnik, az lehet, hogy csak a szükséglet kielégülése.
Hymes a 6 éves kor alatti gyermek című művében azt írja le, hogy egy szokást könnyen meg lehet törni. Ha viszont nehezen megy, akkor vigyázzunk, mert nem egy rossz szokással, hanem egy emberi szükséglettel állunk szemben.
Ha test jelezi, hogy éhes és mi egy rossz szokásként kezelnénk akkor attól még nem tűnne el. Attól, hogy figyelmen kívül hagyjuk a fáradtságot, még szüksége van a szervezetünknek napi 8 óra alvásra életünk végéig.
De ha kilyukad a zsebünk, mert mindig ugyanoda tesszük a kulcsunkat. akkor át fogjuk rakni a másik zsebünkbe.
Az a gyermek aki éjjel a szüleit keresi, egy alapvető igényét fejezi ki. És ezt az igényt mindaddig ki kell elégíteni, míg el nem múlik.
Az a gyermek, aki együtt lehet éjjel is a szüleivel, szép lassan máshol is fog tudni aludni később, úgy, hogy általában másik családtag közelségét keresi majd. Ha ez a gyermek egyedül akar majd aludni, akkor érdemes lesz odafigyelni, hogy a biztonságot nem egy élettelen tárgyba keresi-e, szülei vagy testévrei testközelsége helyett. Ha egy gyermek a szüleivel akar aludni, az azt jelenti, hogy szüksége van rá. Ha átmegy éjjel a szülei ágyába, de megnyugszik akkor is ha testvéreivel alhat együtt, akkor szokása volt csupán, hogy szüleihez átmegy.
Valamilyen furcsa okból kifolyólag azt gondoljuk, hogy ha kielégítjük egy gyermek igényeit akkor megtörhetetlen rossz szokássá válik, de ennek pont az ellenkezője igaz.
Amikor gyermekeink „jó” szokást vesznek fel akkor az egy olyan, ami nekünk szülőknek jó és félünk, hogy nem fog sokáig tartani. De amikor „rossz” szokást vesz fel, ami nem felel meg nekünk, akkor félünk, hogy örökké fog tartani. Annyi ember fél, hogy a gyermeke sosem fog felnőni. Azt mondják, hogy adjunk nekik szilárd ételt kanállal 3 hetesen, mert különben nem fognak szilárd ételt enni és kanalat sem fognak tudni használni. Nekünk kell megtanítani a szobatisztaságra őket, mert sosem hagyják el különben a pelenkát. Azt mondják, hogy már egy hónaposan fegyelmeznünk kell őket, mert különben nem hallgatnak ránk később. Azt is mondják, hogy saját szobájukba kell aludniuk, mert különben mindig velünk akarnak majd aludni. Sokan gondolják, hogy a gyereket el kell választani az édesanyának. És mégis ha hagyják, hogy a gyermek válassza el magát akkor az természetesen, nyugodtan, egészségben történik. Akkor amikor már nincs szüksége a gyermeknek erre a fajta testi kontaktusra az édesanyjával, maga fogja elválasztani magát. Ugyanígy, ha hagyják a gyermek magától elhagyja a családi ágyat.
Bíznunk kellenne gyermekünkben, hogy egy egészséges családi környezetben meg fognak érni mindenre. Ha minden egyes szükséglet ki van elégítve amikor jelentkezik, akkor tovább lépnek és érettebbek lesznek. (Velünk is így történt. Reméljük a legjobbakat.)
Az egyik állomásról lépnek a másikra. Bizzunk hát a gyermekünkben, hogy egy biztonságos környezetben, fokról fokra fejlődik majd.
Emlékszem hogyan hordoztam az első gyermekemet egész nap. Aztán elkezdett mászni és nem kellett olyan gyakran hordoznom már. Emlékszem, hogy napi 15x szoptattam. Most, hogy elválsztódott, eszik iszik, amit mi. Azelőtt mindehova magammal vittem ahová csak mentem. És ha nem tudtam magammal vinni, otthon maradtam. És neki ez nagyon tetszett. De amikor 3 éves lett, megint függetlenedett egy kicsit és nem bánta ha néha-néha más fektette le és olvasott neki mesét.
Az a gyermek akinek az igényei ki vannak elégítve, független és magabiztos később. De a függetlenséget nem lehet ráeröltetni senkire. Idő kell hozzá és saját ütemben való érés. Minél biztosabban tudja, hogy szüleihez bármikor visszatérhez, annál függetlenbbé válik. Ha megoldandó problémaként kezeljük, hogy éjjel szüksége van ránk, azzal csak nagyobb problémát csinálunk.
A mi nyugati társadalmunk annyira bonyolult. Még a házaink is túl bonyolultak ahhoz, hogy gyermekeink szabadon mászkálhassanak. Teljesen elképesztő, hogy hányszor kell határt szabnunk a hétköznapi életben. Minden veszélyes, ha megszámoljuk hányszor kell azt mondanunk, hogy „Ne” vagy figyelmeztetnünk, hogy veszélyes, elképedünk.
És akkor még az érzelmi szükségelteire is nemet mondjunk?
A családi ágy nem kiváltság és nem szabadna korlátozni, amiatt, hogy attól félünk rossz szokássá válik. Egy alapvető emberi szükséglet elégül ki így.
Részletek: Tine Thevenin: A családi ágy 1987. http://www.naturalchild.org/tine_thevenin/need_vs_habit.html#1267913727
2010. február 19., péntek
Együttalvás: egy kisbaba szerint
Volt egyszer egy baba, aki az édesanyjával aludt.
Mielőtt megszülettem, gondolja a baba, vártam az éjszakát. Anya távol volt attól a külső zajtól, és nyugodtan aludtam el a megszokott és szeretett neszekre. Anya hangjaira. Mielőtt megszülettem, együtt aludtunk, és ez jó volt.
Mikor világra jöttem, az alvóhelyem megváltozott, de Anya nem. Most is együtt vagyunk éjszaka, ahogy kilenc hónapig mindig. Ideges voltam az új világ miatt, amit még nem értettem, de éjszaka nem féltem, Anya és én együtt aludtunk, és ez tetszett.
Szeretem az éjszakát. Nappal Maminak folyton akad valami dolga. De éjszaka ráér. Mindig a közelben van, odakúszhatok hozzá és szopizhatok, ahányszor csak megéhezem. Pici a pocim és az anyatejcsit könnyen feldolgozom, gyakran kell hát szopiznom. De mert Mami és én együtt alszunk, soha nem vagyok sokáig éhes, és ez nagyon jó érzés.
Nem ismerek jobb alvóhelyet, mint a Mami mellett. Hallottam, hogy Magdi néném vett nekem egy csoda ágyat. Vannak benne műanyag állatkát, amik mozognak, ha megérintem őket, és kis harangok, amik csengnek-bongnak az érintésemre. Néhányan úgy gondolják, a babáknak a saját ágyukban a helyük, de nem hiszem, hogy szeretném ezt. Az az ágy nem mozog, és nem beszél, és nem énekel nekem. Csak nyikorog. És sötét, és kemény és magányos. Ki van mellettem ott, amikor felébredek? Szeretem, ha éjszaka kinyúlhatok, és megérinthetem Mamit. Szeretem a bőre érintését, és ahogy szuszog. Magdi néni nagyon kedves. Sose mondjuk majd el neki, hogy nem szeretem a kiságyakat. Mami mondta, hogy beledobálhatom a játékaim, ha majd nagyobb leszek. Jó ketrec lesz belőle a macimnak és az elefántomnak. Én Mamival fogok aludni. Ez jó érzés.
Már sokat nőttem. Ehhez egy csomó energia kell, így többet eszem. Jó hogy Anya kéznél van egész éjszaka, mert tényleg kell a sok finom tejcsi. Éjszaka finomabb a tej, talán mert Anya nyugodtabb. Gyakran felkelek és megnézem, minden rendben van-e. Aztán szopizom kicsit, de nem zavarok senkit. Tényleg gyorsan növök, mert nem vesztegetem az erőm aggódásra. Egyébként is még túl kicsi vagyok az aggódásra. Amúgy sincs miért aggódnom, Anya és én együtt alszunk, és én jól érzem magam.
Néha Anyának rossz napja van, és nem tud elaludni. De amint elkezd szoptatni, tudod mi történik? Elálmosodik, és néha előbb alszik el, mint én. Segítünk egymásnak elaludni. Mivel Anyával alszom, ő jól érzi magát.
Néha nekem is van rossz napom vagy rossz éjszakám. Ideges vagyok és nyűgös. Jön a fogam, ég a popsim, eldugul az orrom (egy kisbabának tiszta orr kell a légzéshez, tudod). Amikor nem érzem jól magam, megnyugtató dolog, hogy csak ki kell nyúlnom, és megérinthetem Anyát vagy Apát. Szopizom egy kicsit és visszaalszom. Mindnyájan jól érezzük magunkat.
Anyának folyton könyveket hoznak a barátai, és elmondják, hogy nem kellene mindig rohanni hozzám, ha sírok. Olyan szörnyű hangzású szavakat használnak, mint „manipuláció”. Anya csak nevet és azt mondja, ő belőlem olvas, nem könyvekből. Úgy örülök, hogy figyel rám! Egyre jobb anya lesz. Együtt alszunk, figyelünk egymásra, és jól érezzük magunkat.
Szeretek lefeküdni. Annyi figyelmet kapok. Senki más nincs itt, csak Anya, Apa és én. Az ágyunk nem csupa csoda, de mind elférünk benne. Anya mondta Nagyinak, ne költsön ennyi pénzt arra, hogy „csoda dolgok”-at vegyen nekem. Nagyi hozott egy olyan macit, amiből valakinek az anyukája beszél. Nem olyan a hangja, mint Anyának, és ha megfogod, semmit se csinál. Miért kellene egy kisbabának megszokni más anyuka hangját? Az én kedvenc macim az anyukám. Ha hozzá bújok, ő is visszaölel. Éjszaka együtt alszunk, megérintjük egymást és jól érezzük magunkat.
Mostanában kezdem jobban megismerni Apát. Nem vagyok biztos benne, hogy szeretett velem aludni kezdetben. Ő olyan nagy és én olyan kicsi vagyok. Mindketten féltünk kicsit. Ráadásul elég zajos voltam pár hónapja. Egy éjszaka Apa azt mondta, ideje lenne abban a borzasztó kiságyban aludnom. Tényleg szeretek Apával aludni, és most már ő is szeret velem aludni. Egész nap alig látom. Nagyon elfoglalt, sokat dolgozik. Jó együtt lenni vele éjszaka. Apa és én együtt alszunk, és jól érezzük magunkat.
Soha nem kell hangosan és sokáig sírnom, hogy figyeljenek rám, ha szükségem van valamire, még ha nem is akarok többet, mint hogy fölvegyenek és beszéljenek hozzám. A nap nagy részét Anya karjában töltöm, vagy a babahordozóban, Anya mellett. Ő tudja, hogy boldoggá tesz, ha azokkal lehetek, akik szeretnek. Ha anya nem venne föl mikor sírok, nem is tudnám, mit tegyek. Azt hiszem, föladnám, és feküdnék némán. De én tudom, hogy a világ ennél jobb hely. Hogyan érezhetném jól magam, ha Anya egyedül hagyna a sötétben? Minden jó, ha együtt alszunk.
Egyszer majd felnövök és elmegyek otthonról, megházasodom, és saját gyerekeim lesznek. És tudod, hol fognak aludni? Velem, természetesen. Miért, talán másképp is lehet? Együtt alszunk, és jól érezzük magunkat.
Forrás: www.lll.hu Sears: Nighttime Parenting
Sajnos ez nem egy túl jó fordítás. Ha valakinek megvan angolul, szívesen venném és lefordítanám újra!
Mielőtt megszülettem, gondolja a baba, vártam az éjszakát. Anya távol volt attól a külső zajtól, és nyugodtan aludtam el a megszokott és szeretett neszekre. Anya hangjaira. Mielőtt megszülettem, együtt aludtunk, és ez jó volt.
Mikor világra jöttem, az alvóhelyem megváltozott, de Anya nem. Most is együtt vagyunk éjszaka, ahogy kilenc hónapig mindig. Ideges voltam az új világ miatt, amit még nem értettem, de éjszaka nem féltem, Anya és én együtt aludtunk, és ez tetszett.
Szeretem az éjszakát. Nappal Maminak folyton akad valami dolga. De éjszaka ráér. Mindig a közelben van, odakúszhatok hozzá és szopizhatok, ahányszor csak megéhezem. Pici a pocim és az anyatejcsit könnyen feldolgozom, gyakran kell hát szopiznom. De mert Mami és én együtt alszunk, soha nem vagyok sokáig éhes, és ez nagyon jó érzés.
Nem ismerek jobb alvóhelyet, mint a Mami mellett. Hallottam, hogy Magdi néném vett nekem egy csoda ágyat. Vannak benne műanyag állatkát, amik mozognak, ha megérintem őket, és kis harangok, amik csengnek-bongnak az érintésemre. Néhányan úgy gondolják, a babáknak a saját ágyukban a helyük, de nem hiszem, hogy szeretném ezt. Az az ágy nem mozog, és nem beszél, és nem énekel nekem. Csak nyikorog. És sötét, és kemény és magányos. Ki van mellettem ott, amikor felébredek? Szeretem, ha éjszaka kinyúlhatok, és megérinthetem Mamit. Szeretem a bőre érintését, és ahogy szuszog. Magdi néni nagyon kedves. Sose mondjuk majd el neki, hogy nem szeretem a kiságyakat. Mami mondta, hogy beledobálhatom a játékaim, ha majd nagyobb leszek. Jó ketrec lesz belőle a macimnak és az elefántomnak. Én Mamival fogok aludni. Ez jó érzés.
Már sokat nőttem. Ehhez egy csomó energia kell, így többet eszem. Jó hogy Anya kéznél van egész éjszaka, mert tényleg kell a sok finom tejcsi. Éjszaka finomabb a tej, talán mert Anya nyugodtabb. Gyakran felkelek és megnézem, minden rendben van-e. Aztán szopizom kicsit, de nem zavarok senkit. Tényleg gyorsan növök, mert nem vesztegetem az erőm aggódásra. Egyébként is még túl kicsi vagyok az aggódásra. Amúgy sincs miért aggódnom, Anya és én együtt alszunk, és én jól érzem magam.
Néha Anyának rossz napja van, és nem tud elaludni. De amint elkezd szoptatni, tudod mi történik? Elálmosodik, és néha előbb alszik el, mint én. Segítünk egymásnak elaludni. Mivel Anyával alszom, ő jól érzi magát.
Néha nekem is van rossz napom vagy rossz éjszakám. Ideges vagyok és nyűgös. Jön a fogam, ég a popsim, eldugul az orrom (egy kisbabának tiszta orr kell a légzéshez, tudod). Amikor nem érzem jól magam, megnyugtató dolog, hogy csak ki kell nyúlnom, és megérinthetem Anyát vagy Apát. Szopizom egy kicsit és visszaalszom. Mindnyájan jól érezzük magunkat.
Anyának folyton könyveket hoznak a barátai, és elmondják, hogy nem kellene mindig rohanni hozzám, ha sírok. Olyan szörnyű hangzású szavakat használnak, mint „manipuláció”. Anya csak nevet és azt mondja, ő belőlem olvas, nem könyvekből. Úgy örülök, hogy figyel rám! Egyre jobb anya lesz. Együtt alszunk, figyelünk egymásra, és jól érezzük magunkat.
Szeretek lefeküdni. Annyi figyelmet kapok. Senki más nincs itt, csak Anya, Apa és én. Az ágyunk nem csupa csoda, de mind elférünk benne. Anya mondta Nagyinak, ne költsön ennyi pénzt arra, hogy „csoda dolgok”-at vegyen nekem. Nagyi hozott egy olyan macit, amiből valakinek az anyukája beszél. Nem olyan a hangja, mint Anyának, és ha megfogod, semmit se csinál. Miért kellene egy kisbabának megszokni más anyuka hangját? Az én kedvenc macim az anyukám. Ha hozzá bújok, ő is visszaölel. Éjszaka együtt alszunk, megérintjük egymást és jól érezzük magunkat.
Mostanában kezdem jobban megismerni Apát. Nem vagyok biztos benne, hogy szeretett velem aludni kezdetben. Ő olyan nagy és én olyan kicsi vagyok. Mindketten féltünk kicsit. Ráadásul elég zajos voltam pár hónapja. Egy éjszaka Apa azt mondta, ideje lenne abban a borzasztó kiságyban aludnom. Tényleg szeretek Apával aludni, és most már ő is szeret velem aludni. Egész nap alig látom. Nagyon elfoglalt, sokat dolgozik. Jó együtt lenni vele éjszaka. Apa és én együtt alszunk, és jól érezzük magunkat.
Soha nem kell hangosan és sokáig sírnom, hogy figyeljenek rám, ha szükségem van valamire, még ha nem is akarok többet, mint hogy fölvegyenek és beszéljenek hozzám. A nap nagy részét Anya karjában töltöm, vagy a babahordozóban, Anya mellett. Ő tudja, hogy boldoggá tesz, ha azokkal lehetek, akik szeretnek. Ha anya nem venne föl mikor sírok, nem is tudnám, mit tegyek. Azt hiszem, föladnám, és feküdnék némán. De én tudom, hogy a világ ennél jobb hely. Hogyan érezhetném jól magam, ha Anya egyedül hagyna a sötétben? Minden jó, ha együtt alszunk.
Egyszer majd felnövök és elmegyek otthonról, megházasodom, és saját gyerekeim lesznek. És tudod, hol fognak aludni? Velem, természetesen. Miért, talán másképp is lehet? Együtt alszunk, és jól érezzük magunkat.
Forrás: www.lll.hu Sears: Nighttime Parenting
Sajnos ez nem egy túl jó fordítás. Ha valakinek megvan angolul, szívesen venném és lefordítanám újra!
2010. február 10., szerda
Fog aludni? Rajtad is múlik!
Amíg meg nem születik az első gyereked, az alvás jó esetben természetes része az életednek. De az első hetekben biztosan elgondolkodsz: vagy a gyerek nem működik jól, vagy te. Néhány hét múlva eljön a pillanat, amikor MINDENT tudni akarsz az alvásról. Segítünk!
Miért alszunk?
A legelfogadottabb elmélet szerint az agy, mint a számítógépek programja, alvás közben állítja helyre a szervezet ébrenlét alatt elszenvedett károsodását, regenerálja az idegrendszert. Az álom pedig nem más, mint a bennünket ért hatások, adatok feldolgozása.
Miben különböznek és miben hasonlítanak a felnőttek és a gyerekek alvási szokásai?
A felnőttnek és a gyereknek is szüksége van szertartásokra ahhoz, hogy a napi stressz és a rengeteg inger után nyugalmi állapotba kerülhessen. Érthetetlen, miért várják el a felnőttek a kisgyerektől, hogy azonnal elaludjon, miközben erre sok esetben ők maguk sem képesek.Ne gondold, hogy alvászavarral állsz szemben, ha csemetédnek több időre van szüksége az elalváshoz, ennek ugyanis evolúciós magyarázata van. Az alvás rendkívül kiszolgáltatott állapot, amely alatt elveszítjük a kontrollt testünk felett, az izomtónus szinte nullára csökken. Azért is igénylik a kicsik a szülői segítséget, mert ez a kiszolgáltatottság feszültséget és félelmet kelt bennük. Ilyenkor még nagyobb szükségük van a biztonságot adó szülői jelenlétre. A felnőttek szendergésen keresztül jutnak el a mély álom fázisába, s alvásuk alatt több időt is töltenek ott. Náluk az aktív, álmodó szakasz kevesebb, és leginkább hajnalban tapasztalható. A gyerekek ezzel ellentétben inkább az aktív alvásban töltenek több időt.
Úgy érzem, mindig akkor ébred, amikor én a legjobban alszom. Ez igaz, vagy már üldözési mániám van?
Míg a felnőttek alvási ciklusai körülbelül másfél órásak, addig a csecsemők ciklusai ennél rövidebbek, ötven-hatvan percesek, ezért az éjjeli felébredés szempontjából kritikus perióduson óránként vagy még annál is gyakrabban átesnek. Nagy az esélye, hogy az ébredés épp a te mély alvásod idejére esik. A csecsemők ráadásul nem alszanak olyan mélyen, mint mi, felnőttek. Nemcsak arról van szó, hogy hosszabb ideig tart, mire elalszanak, és gyakoribbak az éjjeli ébredés szempontjából kritikus periódusaik, hanem arról is, hogy náluk kétszer annyi az aktív alvás, mint nálunk, felnőtteknél.
Miért rendelte ezt így a természet? Nem fejlődne jobban, ha egész éjjel mélyen aludna?
A gyakoribb aktív alvási szakaszoknak és ébredéseknek életmentő szerepe van: aprócska babánk gyomra ugyanis igencsak pirinyó, így többször van szüksége táplálékra, valamint bármilyen probléma adódna, akár orrdugulás, akár lehűlés vagy túlmelegedés, neki pár perc is számít a túlélésben. A felszínes alvás, gyakori ébredés megóvja a babát a hirtelen csecsemőhaláltól is.
Hogy fogom túlélni?
Először is szánj arra időt, hogy megismerd a kicsi alvási szokásait! Ha tudod, melyek a kritikus pontok, arra is rájössz, mivel tudod őt segíteni. Van, akinek már az is elegendő, ha érzi a szülő jelenlétét, vagy ha az anya halkan dúdolgat, esetleg a kezét a fészkelődni kezdő baba hátára teszi. A mocorgás azt jelzi, hogy a baba a felületes alvás szakaszába lépett. Ám vannak, akiknek szorosabb testi kontaktusra van szükségük az álomba merüléshez: ilyenkor ne sajnáld az időt, szoptasd meg, ringasd, vagy fektesd a mellkasodra!
Mitől függ, hogy jó alvó lesz-e a gyerekem?
Minden ember más. Ez az állítás nemcsak a felnőttekre, hanem már a picikre is igaz: van, aki szinte segítség nélkül képes elaludni, rövidebb ébredésből visszaaludni, ám olyan is akad, akinek ehhez szüksége van a szüleire is. Ezért nem érdemes azon bosszankodnod, hogy a barátnőd csemetéje úgy alszik, akár a mormota, a tied pedig igencsak próbára teszi az erődet. Az alvási szokások sokkal inkább a gyerek temperamentumától függnek, semmint a szülők altatási praktikáitól, az alvás nem a szülői rátermettség fokmérője. Egy nyugodt Buddhából sosem lesz pörgős örökmozgó, és ez fordítva is igaz. Gondolj arra, hogy ez legfeljebb pár évig tart, hiszen ki látott már olyan iskolást, akit ringatni kell elalvás előtt?
Mikor közelít egymáshoz az alvásritmusunk?
Ne számíts egyenes irányú változásra, az alvásgörbe hullámzó. Az első három hónapban a pici csecsemők ritkán alszanak négy óránál tovább anélkül, hogy szükségük lenne táplálékra vagy a közelségedre. Viszont általában összesen tizennégy-tizennyolc órát töltenek alvással naponta. Három és hat hónapos kor között a legtöbb kisbaba nyugodtabb. Napközben hosszabb ideig vannak ébren, és éjjel akár öt órát is alhatnak egyfolytában. Hat hónapos kor körül újra számíthatsz éjszakai ébredésekre. Jó hír, hogy az idő múlásával az ébredések száma csökken, és a baba egyre könnyebben tud visszaaludni. Ezt hívják a szakemberek az alvás érésének. És bár a kisbabák valamikor az első életév második felében biztosan „megérnek” az alvásra, sokan továbbra is felébrednek. Ekkor viszont már más okok állnak a háttérben.
Miért ébred éjjel még féléves kora után is?
Gyakoribbá válnak az olyan kellemetlenségek, mint például a nátha vagy a fogzási fájdalom. A mozgásfejlődése felgyorsul: ül, mászik, jár, nem csoda, ha a babád éjjel is fel-felébred a nappal átélt élmények hatására. Nagyjából nyolc-kilenc hónapos kor körül a gyerek félni kezd, ha egyedül hagyják. Ennek is evolúciós okai vannak. A legtöbb élőlény már újszülöttként képes helyváltoztató mozgásra, így az anya követésére, ennek pedig fontos szerepe van az életben maradás szempontjából. Az embernél azért csak a nyolcadik-kilencedik hónap tájékán alakul ki igazán a kötődés, és ennek jeleként a szeparációs félelem, mert ekkorra lesz képes követni a biztonságot jelentő személyt. Eddig a korig elvileg nem fordulhat elő, hogy az anyja eltávolodjon tőle, tehát nem kell félnie attól, hogy egyedül hagyják.
Együtt vagy külön?
Számos országban, például Kínában annyira magától értetődő az együtt alvás, hogy – valószínűleg éppen emiatt – a bölcsőhalál oly ritka, hogy nincs is rá elnevezés. Az anya teste jelenti a természetes környezetet a csecsemő számára. Szoros együttlétük jótékonyan hat a kicsi testhőmérsékletére, az ébrenlét-alvás ritmusára, anyagcseréjére, hormonszintjeire, szívritmusára, légzésére, immunrendszerének működésére, az enzimek termelődésére. Ráadásul a babák úgy lettek „kitalálva”, hogy édesanyjukba kapaszkodva élnek, akinek folyamatos mozgása biztosítja az életmentő megébredést (ami nem egyenlő a felébredéssel). Az együtt alvás a természetes, a külön alvás már a nyugati kultúra terméke, a felnőttek igénye. Nem rontod el azzal, ha magatokhoz veszed, sőt jót teszel vele. Az együtt alvás persze nem kötelező. A főszabály, hogy úgy aludjatok, ahogy az egész családnak jó.
Hagyjam sírni?
Egyes szakemberek azt javasolják, hagyjuk a gyereket, hogy „kiordítsa magát”. Ez a módszer azért ártalmas, mert a baba nem tudja megnyugtatni önmagát, szinte sokkos állapotba kerül, szabálytalan lesz a légzése és a szívritmusa. Annyit tehet, hogy feladja és elalszik, mivel nem reagáltak egyre kétségbeesettebb jelzésére, ám nem nyugszik meg, ezért gyakran fel fog ébredni. Sok szakértő riogatja azzal az amúgy is tanácstalan szülőket, hogy a síró baba felemelésével, vigasztalásával csupán egy rossz szokást rögzítenek, amelyen később nem lesznek képesek változtatni. Ennek épp az ellenkezője igaz: az a baba, aki az elején megkapott minden biztonságot, később kevésbé fog szorongani, félni.
Hogy tehetem jobbá az éjszakákat?
– A testkontaktus szinte mindig hatásos, akár simogatásról, akár együtt alvásról van szó.
– A rítusok, például a meseolvasás, azért lényegesek, mert a babában a biztonság érzetét keltik.
– A felnőtt hangulata a gyerekre is hat. Ha feszült az anya, a baba nem érzi magát biztonságban, ezért nem alszik el. Altatás előtt mindig próbálj megnyugodni, vagy ha nagyon feldúlt vagy, bízd apára!
– A lefekvés előtt két órával ne adj a gyereknek húst, szénsavas italokat, csokoládét, mert ezek a serkentő hatású dopamint (agyi hírvivő) aktiválják. Inkább szénhidrát-tartalmú ételt egyen, amilyen, mondjuk, a banán, amely álmosító szerotonint szabadít fel.
– Ha fél a gyerek, komolyan kell venni aggodalmait, és segíteni, hogy el tudjon lazulni. A megfelelő alvóhely kialakítása, a békés légkör, a tompa fények segítik az elalvást.
– Túl sok vagy túl intenzív inger hatására nyugtalanabb lesz a baba, hiszen kizökken megszokott napirendjéből. Erre nyaralás, költözés, nagy családi ünnepek idején is számíthatsz.
– Még a felnőttre is igaz, hogy minél több időt tölt a szabadban, minél többet mozog, annál könnyebb az elalvás.
Jean Orsolya Kismama magazin 2009. 09. 24.
Szaktanácsadó: Csóka Szilvia biológus, www.kotodes.hu
Miért alszunk?
A legelfogadottabb elmélet szerint az agy, mint a számítógépek programja, alvás közben állítja helyre a szervezet ébrenlét alatt elszenvedett károsodását, regenerálja az idegrendszert. Az álom pedig nem más, mint a bennünket ért hatások, adatok feldolgozása.
Miben különböznek és miben hasonlítanak a felnőttek és a gyerekek alvási szokásai?
A felnőttnek és a gyereknek is szüksége van szertartásokra ahhoz, hogy a napi stressz és a rengeteg inger után nyugalmi állapotba kerülhessen. Érthetetlen, miért várják el a felnőttek a kisgyerektől, hogy azonnal elaludjon, miközben erre sok esetben ők maguk sem képesek.Ne gondold, hogy alvászavarral állsz szemben, ha csemetédnek több időre van szüksége az elalváshoz, ennek ugyanis evolúciós magyarázata van. Az alvás rendkívül kiszolgáltatott állapot, amely alatt elveszítjük a kontrollt testünk felett, az izomtónus szinte nullára csökken. Azért is igénylik a kicsik a szülői segítséget, mert ez a kiszolgáltatottság feszültséget és félelmet kelt bennük. Ilyenkor még nagyobb szükségük van a biztonságot adó szülői jelenlétre. A felnőttek szendergésen keresztül jutnak el a mély álom fázisába, s alvásuk alatt több időt is töltenek ott. Náluk az aktív, álmodó szakasz kevesebb, és leginkább hajnalban tapasztalható. A gyerekek ezzel ellentétben inkább az aktív alvásban töltenek több időt.
Úgy érzem, mindig akkor ébred, amikor én a legjobban alszom. Ez igaz, vagy már üldözési mániám van?
Míg a felnőttek alvási ciklusai körülbelül másfél órásak, addig a csecsemők ciklusai ennél rövidebbek, ötven-hatvan percesek, ezért az éjjeli felébredés szempontjából kritikus perióduson óránként vagy még annál is gyakrabban átesnek. Nagy az esélye, hogy az ébredés épp a te mély alvásod idejére esik. A csecsemők ráadásul nem alszanak olyan mélyen, mint mi, felnőttek. Nemcsak arról van szó, hogy hosszabb ideig tart, mire elalszanak, és gyakoribbak az éjjeli ébredés szempontjából kritikus periódusaik, hanem arról is, hogy náluk kétszer annyi az aktív alvás, mint nálunk, felnőtteknél.
Miért rendelte ezt így a természet? Nem fejlődne jobban, ha egész éjjel mélyen aludna?
A gyakoribb aktív alvási szakaszoknak és ébredéseknek életmentő szerepe van: aprócska babánk gyomra ugyanis igencsak pirinyó, így többször van szüksége táplálékra, valamint bármilyen probléma adódna, akár orrdugulás, akár lehűlés vagy túlmelegedés, neki pár perc is számít a túlélésben. A felszínes alvás, gyakori ébredés megóvja a babát a hirtelen csecsemőhaláltól is.
Hogy fogom túlélni?
Először is szánj arra időt, hogy megismerd a kicsi alvási szokásait! Ha tudod, melyek a kritikus pontok, arra is rájössz, mivel tudod őt segíteni. Van, akinek már az is elegendő, ha érzi a szülő jelenlétét, vagy ha az anya halkan dúdolgat, esetleg a kezét a fészkelődni kezdő baba hátára teszi. A mocorgás azt jelzi, hogy a baba a felületes alvás szakaszába lépett. Ám vannak, akiknek szorosabb testi kontaktusra van szükségük az álomba merüléshez: ilyenkor ne sajnáld az időt, szoptasd meg, ringasd, vagy fektesd a mellkasodra!
Mitől függ, hogy jó alvó lesz-e a gyerekem?
Minden ember más. Ez az állítás nemcsak a felnőttekre, hanem már a picikre is igaz: van, aki szinte segítség nélkül képes elaludni, rövidebb ébredésből visszaaludni, ám olyan is akad, akinek ehhez szüksége van a szüleire is. Ezért nem érdemes azon bosszankodnod, hogy a barátnőd csemetéje úgy alszik, akár a mormota, a tied pedig igencsak próbára teszi az erődet. Az alvási szokások sokkal inkább a gyerek temperamentumától függnek, semmint a szülők altatási praktikáitól, az alvás nem a szülői rátermettség fokmérője. Egy nyugodt Buddhából sosem lesz pörgős örökmozgó, és ez fordítva is igaz. Gondolj arra, hogy ez legfeljebb pár évig tart, hiszen ki látott már olyan iskolást, akit ringatni kell elalvás előtt?
Mikor közelít egymáshoz az alvásritmusunk?
Ne számíts egyenes irányú változásra, az alvásgörbe hullámzó. Az első három hónapban a pici csecsemők ritkán alszanak négy óránál tovább anélkül, hogy szükségük lenne táplálékra vagy a közelségedre. Viszont általában összesen tizennégy-tizennyolc órát töltenek alvással naponta. Három és hat hónapos kor között a legtöbb kisbaba nyugodtabb. Napközben hosszabb ideig vannak ébren, és éjjel akár öt órát is alhatnak egyfolytában. Hat hónapos kor körül újra számíthatsz éjszakai ébredésekre. Jó hír, hogy az idő múlásával az ébredések száma csökken, és a baba egyre könnyebben tud visszaaludni. Ezt hívják a szakemberek az alvás érésének. És bár a kisbabák valamikor az első életév második felében biztosan „megérnek” az alvásra, sokan továbbra is felébrednek. Ekkor viszont már más okok állnak a háttérben.
Miért ébred éjjel még féléves kora után is?
Gyakoribbá válnak az olyan kellemetlenségek, mint például a nátha vagy a fogzási fájdalom. A mozgásfejlődése felgyorsul: ül, mászik, jár, nem csoda, ha a babád éjjel is fel-felébred a nappal átélt élmények hatására. Nagyjából nyolc-kilenc hónapos kor körül a gyerek félni kezd, ha egyedül hagyják. Ennek is evolúciós okai vannak. A legtöbb élőlény már újszülöttként képes helyváltoztató mozgásra, így az anya követésére, ennek pedig fontos szerepe van az életben maradás szempontjából. Az embernél azért csak a nyolcadik-kilencedik hónap tájékán alakul ki igazán a kötődés, és ennek jeleként a szeparációs félelem, mert ekkorra lesz képes követni a biztonságot jelentő személyt. Eddig a korig elvileg nem fordulhat elő, hogy az anyja eltávolodjon tőle, tehát nem kell félnie attól, hogy egyedül hagyják.
Együtt vagy külön?
Számos országban, például Kínában annyira magától értetődő az együtt alvás, hogy – valószínűleg éppen emiatt – a bölcsőhalál oly ritka, hogy nincs is rá elnevezés. Az anya teste jelenti a természetes környezetet a csecsemő számára. Szoros együttlétük jótékonyan hat a kicsi testhőmérsékletére, az ébrenlét-alvás ritmusára, anyagcseréjére, hormonszintjeire, szívritmusára, légzésére, immunrendszerének működésére, az enzimek termelődésére. Ráadásul a babák úgy lettek „kitalálva”, hogy édesanyjukba kapaszkodva élnek, akinek folyamatos mozgása biztosítja az életmentő megébredést (ami nem egyenlő a felébredéssel). Az együtt alvás a természetes, a külön alvás már a nyugati kultúra terméke, a felnőttek igénye. Nem rontod el azzal, ha magatokhoz veszed, sőt jót teszel vele. Az együtt alvás persze nem kötelező. A főszabály, hogy úgy aludjatok, ahogy az egész családnak jó.
Hagyjam sírni?
Egyes szakemberek azt javasolják, hagyjuk a gyereket, hogy „kiordítsa magát”. Ez a módszer azért ártalmas, mert a baba nem tudja megnyugtatni önmagát, szinte sokkos állapotba kerül, szabálytalan lesz a légzése és a szívritmusa. Annyit tehet, hogy feladja és elalszik, mivel nem reagáltak egyre kétségbeesettebb jelzésére, ám nem nyugszik meg, ezért gyakran fel fog ébredni. Sok szakértő riogatja azzal az amúgy is tanácstalan szülőket, hogy a síró baba felemelésével, vigasztalásával csupán egy rossz szokást rögzítenek, amelyen később nem lesznek képesek változtatni. Ennek épp az ellenkezője igaz: az a baba, aki az elején megkapott minden biztonságot, később kevésbé fog szorongani, félni.
Hogy tehetem jobbá az éjszakákat?
– A testkontaktus szinte mindig hatásos, akár simogatásról, akár együtt alvásról van szó.
– A rítusok, például a meseolvasás, azért lényegesek, mert a babában a biztonság érzetét keltik.
– A felnőtt hangulata a gyerekre is hat. Ha feszült az anya, a baba nem érzi magát biztonságban, ezért nem alszik el. Altatás előtt mindig próbálj megnyugodni, vagy ha nagyon feldúlt vagy, bízd apára!
– A lefekvés előtt két órával ne adj a gyereknek húst, szénsavas italokat, csokoládét, mert ezek a serkentő hatású dopamint (agyi hírvivő) aktiválják. Inkább szénhidrát-tartalmú ételt egyen, amilyen, mondjuk, a banán, amely álmosító szerotonint szabadít fel.
– Ha fél a gyerek, komolyan kell venni aggodalmait, és segíteni, hogy el tudjon lazulni. A megfelelő alvóhely kialakítása, a békés légkör, a tompa fények segítik az elalvást.
– Túl sok vagy túl intenzív inger hatására nyugtalanabb lesz a baba, hiszen kizökken megszokott napirendjéből. Erre nyaralás, költözés, nagy családi ünnepek idején is számíthatsz.
– Még a felnőttre is igaz, hogy minél több időt tölt a szabadban, minél többet mozog, annál könnyebb az elalvás.
Jean Orsolya Kismama magazin 2009. 09. 24.
Szaktanácsadó: Csóka Szilvia biológus, www.kotodes.hu
2010. január 24., vasárnap
Különalvás, miiii? :D
Eddig nem írtam saját élményeimről az együttalvással kapcsolatban, de most meg kell tegyem. Lili ugyanis tegnap nélkülem töltötte az éjszakát.
Édasapjával szeretett nagyszüleihez utazott Székesfehérvárra és megbeszéltük, hogy ha úgy jön ki a lépés ott is alszanak. Bepakoltam a hálózsákját reggel, kérdezte is, hogy miért és mondtam neki, hogy ha lesz kedved ottalszol a Fehérmamáéknál- azt mondta jó. Este fél10kor az operában ért az SMS: Lilivel ittalszunk.
Napközben nem aludt, de jókedvűen és rengeteg programmal teltek az órák estig, amikor is Csaba megkérdezte, hogy akkor hazainduljanak-e vagy ittaludjanak. Erre mondta Lili, hogy maradjanak. Így elkezdtek lefekvéshez készülődni, ágyazni és Lili kérte, hogy a Mama aludjon vele az ágyon és Apa -ahogy szokott- a földön. Lili megjegyezte, hogy ha Anya alszik itt akkor van szopi. Ennyi említés történt rólam. Sok mese következtett könyvből, aztán villanyoltás és ment a mese fejből. És Lili elaludt. Ott, nélkülem, szopi nélkül, mindennélkül a Mamája testközelében és Édesapjával egy légtérben.
Aki együttalszik és sokáig szoptat, az azt hiszem átérzi mindennek jelentőségét és azt az érzést, hogy nem számolunk vele, hogy ez egyszer eljön és éveken át virrasztunk, félálomban szoptatunk, ébredünk, rezdülünk és el is felejtjük, hogy ez nem tart örökké. És egyszercsak megérik a gyermekünk arra, hogy mindez nélkülünk is megy. Mint amikor sokáig fogjuk a kezét, míg egyedül nem tud járni, aztán egyszercsak elengedi és maga teszi meg a lépéseket. Nem eröltetjük, nem sürgetjük, nem akarjuk, hogy minnél előbb, minnél gyorsabban nélkülünk bekövetkezzen. Volt valami egészen csodálatos ebben, hogy nem is gondoltunk rá igazán, nem terveztük, csak úgy megtörtént. Szépen. És nem az a szép, ebben, hogy nem sírt vagy hogy nem volt fenn egész éjjel engem emlegetve, hanem, hogy tudta, hogy megteheti, hogy sír, hogy kifejezheti érzelmeit, szomorúságát, fájdalmát, de nem volt benne egy csepp rossz érzés sem. Készen állt erre már, testben, lélekben. És ezt megérni határtalan boldogság mindkettőnknek Csabával. Ő ma egész nap erről beszélt, nem is tudott másról.
Lili éjjel többször is felébredt. Nem sírt, egyszer kérte, hogy gyújtsanak villanyt és a Mamával menjenek ki. A Mama persze ölbevette és kivitte az előszobába, mire visszaértek a hálóba Lili aludt megint. Következő ébredésnél csak felült, kürölnézett és aludt tovább. Nem kérdezett, tudott mindent. Hogy biztonságban van, gondoskodnak róla és én nem tűntem el örökre. Ezt erősítette minden tettünk éjjel-nappal amióta megszületett. És hogy mit kapott ő és mit kaptam én, hogy átélhettem mindezt vele az leírhatatlan.
Lili január 21-én volt 2,5éves.
Édasapjával szeretett nagyszüleihez utazott Székesfehérvárra és megbeszéltük, hogy ha úgy jön ki a lépés ott is alszanak. Bepakoltam a hálózsákját reggel, kérdezte is, hogy miért és mondtam neki, hogy ha lesz kedved ottalszol a Fehérmamáéknál- azt mondta jó. Este fél10kor az operában ért az SMS: Lilivel ittalszunk.
Napközben nem aludt, de jókedvűen és rengeteg programmal teltek az órák estig, amikor is Csaba megkérdezte, hogy akkor hazainduljanak-e vagy ittaludjanak. Erre mondta Lili, hogy maradjanak. Így elkezdtek lefekvéshez készülődni, ágyazni és Lili kérte, hogy a Mama aludjon vele az ágyon és Apa -ahogy szokott- a földön. Lili megjegyezte, hogy ha Anya alszik itt akkor van szopi. Ennyi említés történt rólam. Sok mese következtett könyvből, aztán villanyoltás és ment a mese fejből. És Lili elaludt. Ott, nélkülem, szopi nélkül, mindennélkül a Mamája testközelében és Édesapjával egy légtérben.
Aki együttalszik és sokáig szoptat, az azt hiszem átérzi mindennek jelentőségét és azt az érzést, hogy nem számolunk vele, hogy ez egyszer eljön és éveken át virrasztunk, félálomban szoptatunk, ébredünk, rezdülünk és el is felejtjük, hogy ez nem tart örökké. És egyszercsak megérik a gyermekünk arra, hogy mindez nélkülünk is megy. Mint amikor sokáig fogjuk a kezét, míg egyedül nem tud járni, aztán egyszercsak elengedi és maga teszi meg a lépéseket. Nem eröltetjük, nem sürgetjük, nem akarjuk, hogy minnél előbb, minnél gyorsabban nélkülünk bekövetkezzen. Volt valami egészen csodálatos ebben, hogy nem is gondoltunk rá igazán, nem terveztük, csak úgy megtörtént. Szépen. És nem az a szép, ebben, hogy nem sírt vagy hogy nem volt fenn egész éjjel engem emlegetve, hanem, hogy tudta, hogy megteheti, hogy sír, hogy kifejezheti érzelmeit, szomorúságát, fájdalmát, de nem volt benne egy csepp rossz érzés sem. Készen állt erre már, testben, lélekben. És ezt megérni határtalan boldogság mindkettőnknek Csabával. Ő ma egész nap erről beszélt, nem is tudott másról.
Lili éjjel többször is felébredt. Nem sírt, egyszer kérte, hogy gyújtsanak villanyt és a Mamával menjenek ki. A Mama persze ölbevette és kivitte az előszobába, mire visszaértek a hálóba Lili aludt megint. Következő ébredésnél csak felült, kürölnézett és aludt tovább. Nem kérdezett, tudott mindent. Hogy biztonságban van, gondoskodnak róla és én nem tűntem el örökre. Ezt erősítette minden tettünk éjjel-nappal amióta megszületett. És hogy mit kapott ő és mit kaptam én, hogy átélhettem mindezt vele az leírhatatlan.
Lili január 21-én volt 2,5éves.
2010. január 16., szombat
Éjszakai ébredések
Az alábbi cikk a La Leche Liga magyarországi honlapjáról való és arról szól, hogy az éjszakai ébredések nem csak természetesek és gyakoriak, de jó anya-gyerek kapcsolatot is feltételez, ha gyermekünk éjjel is jelzi, hogy szüksége van ránk, hiszen akkor tudja, hogy választ is fog kapni rá.
Az éjszakai ébredés a jó szülő-gyermek kapcsolatra utal
A szülők gyakran nagyon megerőltetőnek tartják kisbabájuk vagy kisgyermekük éjszakai ébredését és abban reménykednek, hogy a kicsi mihamarabb átalussza az éjszakát. Egy mostanában napvilágot látott tanulmány teljesen új megvilágításba helyezi az éjszakai ébredést és az álomba kísérést egyaránt.A szülőknek leggyakrabban feltett kérdések egyike a súlygyarapodás mellett az éjszaka átalvására vonatkozik. A „na és hogy alszik éjszaka?” kezdetű kérdés minden kisbabáról, kisgyerekről zajló beszélgetés fontos része, ezzel is azt hangsúlyozva, mennyire nagy jelentőséggel bír a szülők zavartalan alvása.Elég egy pillantást vetni a könyvesboltok polcaira, azok is azt mutatják, hogy a szülőket és az alvással foglalkozó könyvek szerzőit is igencsak foglalkoztatja ez a téma. Ráadásul ezek a könyvek többnyire mind azzal foglalkoznak, hogyan lehet egy kisbabát vagy egy kisgyermeket rávenni arra, hogy minél hamarabb elaludjon egyedül, majd fel se ébredjen egész éjjel illetve, hogyan lehet megváltoztatni „rossz” alvási szokásait. „Rossz” alvási szokásnak a szülők és a társadalom elvárásaitól eltérőt szokás nevezni. Csak kevés olyan könyv létezik, amely arról szól, miért és hogyan alszanak másként a gyermekek, mint a felnőttek és ezzel a gyermek iránti megértésért, alvási szokásainak elfogadásáért szállnak síkra.
Az elalvás elválást jelent
Az Orvosi Pszichológiai Intézet Giessenben1 egy vizsgálat során a kisgyermekek alvási szokásait és ezzel összefüggésben kötődési minőségét vizsgálta. A kutatók abból indultak ki, hogy az elalvás egyfajta elválás, a felébredés pedig egy olyan helyzet, mint az elválást követő újraegyesülés, újra egymásra találás. Biztonsággal kötődő és bizonytalanul kötődő gyermekek alvási szokásait vizsgálták.A biztonsággal kötődő kicsik az elválással kapcsolatos érzéseiket, a negatívakat is nyíltan kimutatták. Mindeközben bizakodtak abban, hogy a mama visszajön és visszatérése után szemmel láthatóan nagyon örültek.Ezzel szemben a bizonytalan kötődésű gyermekek külsőleg teljesen rezzenéstelenül viselték az elválást és a visszatérést egyaránt. Viselkedésükből arra lehet következtetni, hogy nem akarták negatív érzéseiket kimutatni de a kötődést is elnyomták magukban, ami arra vezethető vissza, hogy a bizonytalan kötődésű gyermekek mamái gyermekeikkel visszautasítóan viselkednek.
Az ébredés egy szükséglet
A vizsgálat kimutatta, hogy a biztonsággal kötődő gyermekek ritkábban alszanak el egyedül és gyakrabban felébrednek éjszaka, mint bizonytalan kötődésű társaik. Az éjszakai ébredés és a kisgyermek igénye arra, hogy szülei szeretettel álomba kísérjék tehát nem egy rossz szokás vagy viselkedési minta, amiről le kell nevelni őt, hanem a biztonságos szülő-gyermek kapcsolat jele.
De semmiképp se vonjuk le a tanulmány alapján azt a hibás következtetést, hogy az a gyermek, aki már kiskorában is hosszan képes aludni vagy egyedül elalszik, az nem kötődik biztonsággal a szüleihez.
Denise Both
fordította: Somogyi Boglárka
Megjelent: Wirbelwind, a LLLCH német nyelvű újságja 2007. január/február1 Nicola Nolte, Wielfried Pott, Ursula Pauli-Pott: Alvászavarok és a kötődés minősége kisgyerekkorban Med 2006.
Az éjszakai ébredés a jó szülő-gyermek kapcsolatra utal
A szülők gyakran nagyon megerőltetőnek tartják kisbabájuk vagy kisgyermekük éjszakai ébredését és abban reménykednek, hogy a kicsi mihamarabb átalussza az éjszakát. Egy mostanában napvilágot látott tanulmány teljesen új megvilágításba helyezi az éjszakai ébredést és az álomba kísérést egyaránt.A szülőknek leggyakrabban feltett kérdések egyike a súlygyarapodás mellett az éjszaka átalvására vonatkozik. A „na és hogy alszik éjszaka?” kezdetű kérdés minden kisbabáról, kisgyerekről zajló beszélgetés fontos része, ezzel is azt hangsúlyozva, mennyire nagy jelentőséggel bír a szülők zavartalan alvása.Elég egy pillantást vetni a könyvesboltok polcaira, azok is azt mutatják, hogy a szülőket és az alvással foglalkozó könyvek szerzőit is igencsak foglalkoztatja ez a téma. Ráadásul ezek a könyvek többnyire mind azzal foglalkoznak, hogyan lehet egy kisbabát vagy egy kisgyermeket rávenni arra, hogy minél hamarabb elaludjon egyedül, majd fel se ébredjen egész éjjel illetve, hogyan lehet megváltoztatni „rossz” alvási szokásait. „Rossz” alvási szokásnak a szülők és a társadalom elvárásaitól eltérőt szokás nevezni. Csak kevés olyan könyv létezik, amely arról szól, miért és hogyan alszanak másként a gyermekek, mint a felnőttek és ezzel a gyermek iránti megértésért, alvási szokásainak elfogadásáért szállnak síkra.
Az elalvás elválást jelent
Az Orvosi Pszichológiai Intézet Giessenben1 egy vizsgálat során a kisgyermekek alvási szokásait és ezzel összefüggésben kötődési minőségét vizsgálta. A kutatók abból indultak ki, hogy az elalvás egyfajta elválás, a felébredés pedig egy olyan helyzet, mint az elválást követő újraegyesülés, újra egymásra találás. Biztonsággal kötődő és bizonytalanul kötődő gyermekek alvási szokásait vizsgálták.A biztonsággal kötődő kicsik az elválással kapcsolatos érzéseiket, a negatívakat is nyíltan kimutatták. Mindeközben bizakodtak abban, hogy a mama visszajön és visszatérése után szemmel láthatóan nagyon örültek.Ezzel szemben a bizonytalan kötődésű gyermekek külsőleg teljesen rezzenéstelenül viselték az elválást és a visszatérést egyaránt. Viselkedésükből arra lehet következtetni, hogy nem akarták negatív érzéseiket kimutatni de a kötődést is elnyomták magukban, ami arra vezethető vissza, hogy a bizonytalan kötődésű gyermekek mamái gyermekeikkel visszautasítóan viselkednek.
Az ébredés egy szükséglet
A vizsgálat kimutatta, hogy a biztonsággal kötődő gyermekek ritkábban alszanak el egyedül és gyakrabban felébrednek éjszaka, mint bizonytalan kötődésű társaik. Az éjszakai ébredés és a kisgyermek igénye arra, hogy szülei szeretettel álomba kísérjék tehát nem egy rossz szokás vagy viselkedési minta, amiről le kell nevelni őt, hanem a biztonságos szülő-gyermek kapcsolat jele.
De semmiképp se vonjuk le a tanulmány alapján azt a hibás következtetést, hogy az a gyermek, aki már kiskorában is hosszan képes aludni vagy egyedül elalszik, az nem kötődik biztonsággal a szüleihez.
Denise Both
fordította: Somogyi Boglárka
Megjelent: Wirbelwind, a LLLCH német nyelvű újságja 2007. január/február1 Nicola Nolte, Wielfried Pott, Ursula Pauli-Pott: Alvászavarok és a kötődés minősége kisgyerekkorban Med 2006.
2010. január 8., péntek
Ki akar egyedül aludni?
A családi ágyban térünk nyugovóra
Elismert orvos biztosítja a szülőket, hogy a gyakori ébredés normális.
És biztonságos együttaludni gyermekeddel.
Kisbabák és az alvás.
Néha úgy tűnhet mintha a kettő kizárná egymást, és az alvástéma csak rosszabodik amikor az újdonsult kismamát folyton arról kérdezik: Jó baba? Átalussza már az éjszakát?
Nem rosszindulatból jön, de ezek a kérdések gyakran arra engednek következtetni, hogy valami nincs esetleg rendben vele, sőt velünk szülőkkel is valami baj lehet, és nem normális, hogy nem hajlandó átaludni az éjszakát gyermekünk,. Esetleg azon aggódunk, hogy hosszú távú esetleg örökre beidegződött rossz szokást hagyunk kibontakozni azzal, hogy nem akadályozzuk meg a gyakori ébredéseket, amit csak fokoz a csontokig hatoló fáradtság érzése reggelente. Aggódunk, hogy mi magunk sem aludhatjuk át soha többé az éjszakát.
Ezen aggodalmak tükrében, és a széleskörű nyomás hatására, mely szerint eleget kell tennünk a csecsemő alvás társadalmi normáinak, aligha vallanánk be az igazi éjszakai szokásainkat miszerint gyakran áthozzuk a gyerekünket az ágyunkba, mert ez az egytlen módja annak, hogy pihenhessünk. És újra csak aggódunk, hogy a gyermekünk jóllétét – akár az életet kockáztatjuk. Azon morfondírozunk, hogy a kisbabák mikor változtak meg ennyire vagy ősanyáink és más anyák más kultúrákban hasonló dilemmákkal néznek e szembe.
És néha amikor sötét és csönd van, melengetően hat ránk anyák és gyermekiek képe, akik alszanak és ébrednek a világ minden táján, egy világméretű éjszakai gondoskodás részeként, estétől reggelig.
Végülis nem is olyan rosszak az éjszakák.
Kisbabák alvása.
Az egyik probléma, amivel ma az újdonsült anyának meg kell küzdenie az a meggyőződés, hogy a csecsemő alvása gyorsan ugyanolyanná válik mint a felnőtté. Ettől lesz az éjszaka átalvása egy fontos cél. Ez az elgondolás, ami egy félreértésen alapszik, nemcsak további táptalaja a rossz információknak, de küzdelmes perceket is okoz édesanyáknak, csecsemőknek és családoknak egyaránt.
Az édesanyák ugyanis gyorsan rájönnek, hogy a babáik nem követik a felnőtt mintát más viselkedésterületeken, mint pl evés, motoroskészségek, nappalialvás, tehát logikus, hogy az éjszakai alvásmintáik is egyediek és fejlődnek. Mindez a babák idegrendszerének és agyának éretlenségéből fakad: a csecsemő agya csak egy negyede a majdani felnőtt méretének, más állatoknál csupán fele ez az arány. Ez a tény teszi a fajok közt az embergyereket a legkevésbé életképessé és szülői gondoskodástól legjobban függővé.
Szeparáció és szorongás.
Pszichológiai értelemben az anyaközelsége éjjel-nappal biztonságot nyújt, ez az amit minden főemlősbébi elvár. Ehhez hasonlóan amikor a csecsemő egyedülmarad, értsd nincs fizikai kontaktusban a mamájával vagy gondozójával, a kisbaba idegrendszere vészjelzőként fog működni és a gyermek be van programozva, hogy sírással tiltakozzon, ami az evolúció évmilliói alatt alakult ki. Ez magyarázza, hogy miért sírnak a kisbabák, amikor megpróbáljuk lerakni őket, akár éjjel, akár nappal és megmagyarázza azt a folytonos szükségletüket is, hogy biztonságot adó fizikai közelségben legyenek gondozójukkal.
Nagyon is lehetséges, hogy jelentős és visszafordíthatatlan hatása van a kisbabákra annak, ha el kell válniuk anyjuktól, különösen az első hetekben, és ha a szeparáció tartós és a kisbaba súlyos stressz jeleit mutatja, minthogy más fajoknál is így van ez. A súlyos stressz azt jelenti amikor egy magányos sírásrohamot elcsendesedés követ és fizikai és érzelmi magábazuhanás. Ez az ellenállás, majd lemondás egy válaszreakció, amely kifejezetten magas kortizol stresszhormon szinttel jár. Egy ilyen magas kortizolszint végleges elváltozást hagyhat fontos agyi területeken, mint pl az amygdala és a hippcampus, ami a memóriafejlődéssel van összefüggésbe és különösen érzékeny a stresszre.
Ezek a kutatási eredmények nagyon óvatossá kellenne, hogy tegyenek minket olyan módszerek használatánál mint pl „hagyni, hogy kisírja magát” mely arra hivatott, hogy megtanítsa a kisbabákat hosszabban aludni. Ezek a módszerek egész biztosan beindítják az ellenállás-lemondás válaszreakciót és magas kortizolszintet okoznak- még bennünk is, akik hosszú percekig hallgatjuk az üvöltő gyerekünket.
Modern alvási elrendezések.
Habár az egyedül alvás lett a norma és megkövetelt sok nyugati kultúrában, valójában ez egy nagyon is mai és társadalmi jelenség.
Nyugati társadalmakban általános gyakorlat volt az együttalvás. Anya és szoptatott kisbabája egy ágyban áludt 2éves korig kb 150évvel ezelőttig. Az idösebb gyerekek a testvéreikkel vagy távolabbi családtagokkal aludtak vagy a felsőbb társadalmi osztályoknál szolgával vagy szolgálólánnyal. A 20században azonban a nagyon gazdag családok elkezdtek háló lakórészeket építeni a házakba, hogy minden gyerek külön alhasson. Az a tévhit járta, hogy a bölcsőágyi halált anyák okozzák, akik ráfekszenek és megfullasztják gyermekeiket. Ez a tévhit további anyákat tántorított el az együttalvástól. A jelenlegi bölcsőhalállal és együttalvással kapcslatos ajánlások tovább rontották a helyzetet.
Ez a váltás az egyedül alvás irányában nem egy globális jelenség-világszerte sok anya alszik a gyermekével. Egy 1971-es antropológiai felmérés szerint melyben 186 kultúra vett részt, minden egyes kultúrában a kisbaba karnyújtásnyira aludt egy embertől és a kultúrák 2/3ában anya és gyermeke egy ágyban aludt. Nemrégiben készült tanulmányok azt mutatják, hogy az együttalvás széleskörben elterjedt; például egy 2000-ben, Amerikában készült felmérés alapján a szülők 47.3% állítja, hogy együttaludt kisbabájával időnként, 13%-uk egy ágyban aludt szüleivel. Ne felejtsük el, hogy az együttalvást, különösen az egy ágyban alvást, nem sokan vallják be, hiszen egyes szülők, akik időnként ágyukba hozzák gyermekeiket nem tekintik magukat együttalvóknak. Egy brit tanulmány szerint mely részletesen kitért az együttalvásra, a brit szülők 70% osztotta meg ágyát gyermekével az első 3 hónapban.
A biztonságos együttalvás.
A fejlett országokban, a bölcsőhalál az első számú gyermekhalálozási ok 1hónpos és 1 éves kor között és a bölcsőhalál gyakorisága 2 és 4 hónap között tetőzik. Az elmúlt évtizedekben, a kutatók számos tényezőt kivizsgáltak, amely növelheti vagy csökkentheti a bölcsőhalál kockázatát és ezek között megtalálható az együttalvás is. Áttörés jelent, hogy felsimerték a hason altatást, mint rizikófaktort, és a világméretű „altass háton” kampány drasztikusan csökkentette a bölcsőhalál eseteket. Különösen azokban a nyugati társadalmakban, ahol a bölcsőhalál adatok magasak. Nemrégiben készült tanulmányok, melyeket lentebb részletesen tárgyalunk, vizsgálták az összefüggést a bölcsőhalál és az egy ágyban alvás között, és habár az eredmények ellentmodásosak, fény derült bizonyos dolgokra.
Számos, nagykiterjedésű és eset-kizárásos tanulmány vizsgálta a kapcsolatot az együttalvás és a bölcsőhalál között, kizárva pl azokat az eseteket ahol más, már ismert faktorok befolyásolták a bölcsőhalál előfordulását. Egy nagyon részletes brit tanulmány, Peter Blair és kollégái által, azt találta, hogy amint kizárták az anyai alkoholfogyasztást, dohányzást és a paplan és takarók hasznlatát, valamint a nagyfokú fáradtságot és azt a helyzetet amikor túl sok ember volt egy háztartásban, az együttalvás nem találták veszélyesnek. Ezek a faktorok különösen fontosak 14hétnél fiatalabb gyermekek esetében. Egy másik újzélandi tanulmányban, csak akkor volt rizikófaktor az együttalvás, ha az anya dohányzott, és/vagy a terhesség alatt is. Egy Chicago városi tanulmány nem talált rizikót abban, ha egy nemdohnyzó szülő egy ágyban aludt gyermekével. Más kutatók is arra a következtetéásre jutottak a bölcsőhalál tekintetében, hogy az egy ágyban alvás más rizikó faktorokkal együtt jelentkezik, mint pl tínédzser anyák, szegénység, afroamerikai, altatási pozició (nem háton), veszélyt jelentő párnák, takarók, más együtt alvó nagyobb gyerekek, vagy heverőn és más nem biztonságod alkalmatosságon. Azok az esettanulmányok, amelyek az együttalvást veszélyesnek találták, nem vették figyelmbe ezekt a tényezőket, különösen a takarók és párnákat nem.
Az egy ágyban alvás és más együttalvási elrendezések egyre népszerűbbek, ezért még fontosabb, hogy a szülők tudják hogyan tehetik biztosnásogossá. Az Unicef és más orvosi szervezetk is azonusultak ezzel a szemlélettel.
Hogyan aludjunk a fáradt gyermekekkel.
Akármilyen biztonságos és evolúciós szepmontból előnyös az egy ágyban alvás, nem szentírás, és nem minden babának és szülönek felel meg. Sok család, más kultúrákban is, különböző együttalvási formációt válszt, amelyek nekik megfelelnek. Például, ha a szülőknek szükségük van több térre, mint amit az egy ágyabn alvás megenged, akkor a bölcsőt, rácsoságyat is lehet a hálószobába rakni vagy a gyermek ágyát a szülők ágya mellé tolni. A fentemlített tanulmányok ismeretében én mindig azt tanácsolom a szülőknek, hogy legalábbis a párhetes csecsmőjüket vigyék saját hálószobájukba. James J. McKenna és Thomas McDade azt állítja, hogy a biztosnágos együttalvás azt biztosítja, hogy legalább két érzékkel figyelhetjük a kisbabát: láthatjuk és hallhatjuk is őket, ha együttalszunk velük.
A csecsemők és a kisgyerekek általában hamarabb merülnek álomba, ha nem egyedül vannak és biztosnágban érzik magukat. A szoptatott kisbabák csak úgy mint édesanyjuk, kiélvezhetik a nyugtató hormonok áradását a testükben, mint pl. bétaendorfin és oxitocin, amely együtt a legjobb természetes altató. Sok édesanya, magam is, kisbabáját és totyogó korú kisgyermekét is szívesen álomba szoptatja, különösen nappali alváskor.
Hogyan aludjuk, mi szülők.
A gyermekeink alvása körüli felhajtás talán nem is arról szól, hogy képesek e átaludni az éjszakát, hanem a ami vélt háborítatlan alvászsükségletünkről. A kutatások és más kultúrák szájhagyománya azt mutatja, hogy nem mindenütt ez az elvárás, és nem tartják alvásproblémának világszerte az újdonsült anyukák, ha gyermekük sűrűn ébred éjjelente. Ha saját alvásszükségletünkre koncentrálunk nagyon egyszerű megoldásokhoz jutunk. Nappal egy kis alvást ajánlok minden ujdonsült anyukának. Legalább egy óra vízsznitesen, amíg a kisbabád alszik, amit az idősebb gyerek alvásával össze lehet egyeztetni; már 15perc is ajándék. Ez egy jobb befektetés a családi béke érdekében, mint a takarítás vagy más munka amíg a kisbaba alszik. Fontos, hogy tudjuk, hogy ez az időszak elmúlik, ahogy a kisbabák érnek és egyre idősebbek lesznek.
A házimunkát sem árt megosztani a házastárssal vagy más felnőttel. Az édesapák kítűnöek erre a feladatra. Az elsőszámú szabály volt számomra amikor kisgyermekeim voltak, hogy ágyban kell lenni napi 12órát mondjuk este 8tól reggel 8ig.
Ez persze nehezebb amikor az anya főállásban dolgozik, de az együttalvás ilyenkor biztosítja a nappal elmulasztott testkontaktust is. Fordított gondoskodás - ahogy egy kanadai 4 gyermekes édesanya nevezte.
Éjjel nappal gondoskodni nagyon nagy munka egy édesanyának, amelyhez sok segítségre és támogatásra van szüksége. Ahogy az ausztrál képregényrajzoló mondja: meg kell tanulni lazítani és pihenni, érezni a fárdtságot és megfelelő helyet találni neki az életünkben, meglesz a jutalma. Tehát megéri semmittenni és pihenni!
(Mothering magazin 2009. január-februári szám, The Solace of the Family Bed, írta: Dr. Sarah J. Buckley)
Elismert orvos biztosítja a szülőket, hogy a gyakori ébredés normális.
És biztonságos együttaludni gyermekeddel.
Kisbabák és az alvás.
Néha úgy tűnhet mintha a kettő kizárná egymást, és az alvástéma csak rosszabodik amikor az újdonsult kismamát folyton arról kérdezik: Jó baba? Átalussza már az éjszakát?
Nem rosszindulatból jön, de ezek a kérdések gyakran arra engednek következtetni, hogy valami nincs esetleg rendben vele, sőt velünk szülőkkel is valami baj lehet, és nem normális, hogy nem hajlandó átaludni az éjszakát gyermekünk,. Esetleg azon aggódunk, hogy hosszú távú esetleg örökre beidegződött rossz szokást hagyunk kibontakozni azzal, hogy nem akadályozzuk meg a gyakori ébredéseket, amit csak fokoz a csontokig hatoló fáradtság érzése reggelente. Aggódunk, hogy mi magunk sem aludhatjuk át soha többé az éjszakát.
Ezen aggodalmak tükrében, és a széleskörű nyomás hatására, mely szerint eleget kell tennünk a csecsemő alvás társadalmi normáinak, aligha vallanánk be az igazi éjszakai szokásainkat miszerint gyakran áthozzuk a gyerekünket az ágyunkba, mert ez az egytlen módja annak, hogy pihenhessünk. És újra csak aggódunk, hogy a gyermekünk jóllétét – akár az életet kockáztatjuk. Azon morfondírozunk, hogy a kisbabák mikor változtak meg ennyire vagy ősanyáink és más anyák más kultúrákban hasonló dilemmákkal néznek e szembe.
És néha amikor sötét és csönd van, melengetően hat ránk anyák és gyermekiek képe, akik alszanak és ébrednek a világ minden táján, egy világméretű éjszakai gondoskodás részeként, estétől reggelig.
Végülis nem is olyan rosszak az éjszakák.
Kisbabák alvása.
Az egyik probléma, amivel ma az újdonsült anyának meg kell küzdenie az a meggyőződés, hogy a csecsemő alvása gyorsan ugyanolyanná válik mint a felnőtté. Ettől lesz az éjszaka átalvása egy fontos cél. Ez az elgondolás, ami egy félreértésen alapszik, nemcsak további táptalaja a rossz információknak, de küzdelmes perceket is okoz édesanyáknak, csecsemőknek és családoknak egyaránt.
Az édesanyák ugyanis gyorsan rájönnek, hogy a babáik nem követik a felnőtt mintát más viselkedésterületeken, mint pl evés, motoroskészségek, nappalialvás, tehát logikus, hogy az éjszakai alvásmintáik is egyediek és fejlődnek. Mindez a babák idegrendszerének és agyának éretlenségéből fakad: a csecsemő agya csak egy negyede a majdani felnőtt méretének, más állatoknál csupán fele ez az arány. Ez a tény teszi a fajok közt az embergyereket a legkevésbé életképessé és szülői gondoskodástól legjobban függővé.
Szeparáció és szorongás.
Pszichológiai értelemben az anyaközelsége éjjel-nappal biztonságot nyújt, ez az amit minden főemlősbébi elvár. Ehhez hasonlóan amikor a csecsemő egyedülmarad, értsd nincs fizikai kontaktusban a mamájával vagy gondozójával, a kisbaba idegrendszere vészjelzőként fog működni és a gyermek be van programozva, hogy sírással tiltakozzon, ami az evolúció évmilliói alatt alakult ki. Ez magyarázza, hogy miért sírnak a kisbabák, amikor megpróbáljuk lerakni őket, akár éjjel, akár nappal és megmagyarázza azt a folytonos szükségletüket is, hogy biztonságot adó fizikai közelségben legyenek gondozójukkal.
Nagyon is lehetséges, hogy jelentős és visszafordíthatatlan hatása van a kisbabákra annak, ha el kell válniuk anyjuktól, különösen az első hetekben, és ha a szeparáció tartós és a kisbaba súlyos stressz jeleit mutatja, minthogy más fajoknál is így van ez. A súlyos stressz azt jelenti amikor egy magányos sírásrohamot elcsendesedés követ és fizikai és érzelmi magábazuhanás. Ez az ellenállás, majd lemondás egy válaszreakció, amely kifejezetten magas kortizol stresszhormon szinttel jár. Egy ilyen magas kortizolszint végleges elváltozást hagyhat fontos agyi területeken, mint pl az amygdala és a hippcampus, ami a memóriafejlődéssel van összefüggésbe és különösen érzékeny a stresszre.
Ezek a kutatási eredmények nagyon óvatossá kellenne, hogy tegyenek minket olyan módszerek használatánál mint pl „hagyni, hogy kisírja magát” mely arra hivatott, hogy megtanítsa a kisbabákat hosszabban aludni. Ezek a módszerek egész biztosan beindítják az ellenállás-lemondás válaszreakciót és magas kortizolszintet okoznak- még bennünk is, akik hosszú percekig hallgatjuk az üvöltő gyerekünket.
Modern alvási elrendezések.
Habár az egyedül alvás lett a norma és megkövetelt sok nyugati kultúrában, valójában ez egy nagyon is mai és társadalmi jelenség.
Nyugati társadalmakban általános gyakorlat volt az együttalvás. Anya és szoptatott kisbabája egy ágyban áludt 2éves korig kb 150évvel ezelőttig. Az idösebb gyerekek a testvéreikkel vagy távolabbi családtagokkal aludtak vagy a felsőbb társadalmi osztályoknál szolgával vagy szolgálólánnyal. A 20században azonban a nagyon gazdag családok elkezdtek háló lakórészeket építeni a házakba, hogy minden gyerek külön alhasson. Az a tévhit járta, hogy a bölcsőágyi halált anyák okozzák, akik ráfekszenek és megfullasztják gyermekeiket. Ez a tévhit további anyákat tántorított el az együttalvástól. A jelenlegi bölcsőhalállal és együttalvással kapcslatos ajánlások tovább rontották a helyzetet.
Ez a váltás az egyedül alvás irányában nem egy globális jelenség-világszerte sok anya alszik a gyermekével. Egy 1971-es antropológiai felmérés szerint melyben 186 kultúra vett részt, minden egyes kultúrában a kisbaba karnyújtásnyira aludt egy embertől és a kultúrák 2/3ában anya és gyermeke egy ágyban aludt. Nemrégiben készült tanulmányok azt mutatják, hogy az együttalvás széleskörben elterjedt; például egy 2000-ben, Amerikában készült felmérés alapján a szülők 47.3% állítja, hogy együttaludt kisbabájával időnként, 13%-uk egy ágyban aludt szüleivel. Ne felejtsük el, hogy az együttalvást, különösen az egy ágyban alvást, nem sokan vallják be, hiszen egyes szülők, akik időnként ágyukba hozzák gyermekeiket nem tekintik magukat együttalvóknak. Egy brit tanulmány szerint mely részletesen kitért az együttalvásra, a brit szülők 70% osztotta meg ágyát gyermekével az első 3 hónapban.
A biztonságos együttalvás.
A fejlett országokban, a bölcsőhalál az első számú gyermekhalálozási ok 1hónpos és 1 éves kor között és a bölcsőhalál gyakorisága 2 és 4 hónap között tetőzik. Az elmúlt évtizedekben, a kutatók számos tényezőt kivizsgáltak, amely növelheti vagy csökkentheti a bölcsőhalál kockázatát és ezek között megtalálható az együttalvás is. Áttörés jelent, hogy felsimerték a hason altatást, mint rizikófaktort, és a világméretű „altass háton” kampány drasztikusan csökkentette a bölcsőhalál eseteket. Különösen azokban a nyugati társadalmakban, ahol a bölcsőhalál adatok magasak. Nemrégiben készült tanulmányok, melyeket lentebb részletesen tárgyalunk, vizsgálták az összefüggést a bölcsőhalál és az egy ágyban alvás között, és habár az eredmények ellentmodásosak, fény derült bizonyos dolgokra.
Számos, nagykiterjedésű és eset-kizárásos tanulmány vizsgálta a kapcsolatot az együttalvás és a bölcsőhalál között, kizárva pl azokat az eseteket ahol más, már ismert faktorok befolyásolták a bölcsőhalál előfordulását. Egy nagyon részletes brit tanulmány, Peter Blair és kollégái által, azt találta, hogy amint kizárták az anyai alkoholfogyasztást, dohányzást és a paplan és takarók hasznlatát, valamint a nagyfokú fáradtságot és azt a helyzetet amikor túl sok ember volt egy háztartásban, az együttalvás nem találták veszélyesnek. Ezek a faktorok különösen fontosak 14hétnél fiatalabb gyermekek esetében. Egy másik újzélandi tanulmányban, csak akkor volt rizikófaktor az együttalvás, ha az anya dohányzott, és/vagy a terhesség alatt is. Egy Chicago városi tanulmány nem talált rizikót abban, ha egy nemdohnyzó szülő egy ágyban aludt gyermekével. Más kutatók is arra a következtetéásre jutottak a bölcsőhalál tekintetében, hogy az egy ágyban alvás más rizikó faktorokkal együtt jelentkezik, mint pl tínédzser anyák, szegénység, afroamerikai, altatási pozició (nem háton), veszélyt jelentő párnák, takarók, más együtt alvó nagyobb gyerekek, vagy heverőn és más nem biztonságod alkalmatosságon. Azok az esettanulmányok, amelyek az együttalvást veszélyesnek találták, nem vették figyelmbe ezekt a tényezőket, különösen a takarók és párnákat nem.
Az egy ágyban alvás és más együttalvási elrendezések egyre népszerűbbek, ezért még fontosabb, hogy a szülők tudják hogyan tehetik biztosnásogossá. Az Unicef és más orvosi szervezetk is azonusultak ezzel a szemlélettel.
Hogyan aludjunk a fáradt gyermekekkel.
Akármilyen biztonságos és evolúciós szepmontból előnyös az egy ágyban alvás, nem szentírás, és nem minden babának és szülönek felel meg. Sok család, más kultúrákban is, különböző együttalvási formációt válszt, amelyek nekik megfelelnek. Például, ha a szülőknek szükségük van több térre, mint amit az egy ágyabn alvás megenged, akkor a bölcsőt, rácsoságyat is lehet a hálószobába rakni vagy a gyermek ágyát a szülők ágya mellé tolni. A fentemlített tanulmányok ismeretében én mindig azt tanácsolom a szülőknek, hogy legalábbis a párhetes csecsmőjüket vigyék saját hálószobájukba. James J. McKenna és Thomas McDade azt állítja, hogy a biztosnágos együttalvás azt biztosítja, hogy legalább két érzékkel figyelhetjük a kisbabát: láthatjuk és hallhatjuk is őket, ha együttalszunk velük.
A csecsemők és a kisgyerekek általában hamarabb merülnek álomba, ha nem egyedül vannak és biztosnágban érzik magukat. A szoptatott kisbabák csak úgy mint édesanyjuk, kiélvezhetik a nyugtató hormonok áradását a testükben, mint pl. bétaendorfin és oxitocin, amely együtt a legjobb természetes altató. Sok édesanya, magam is, kisbabáját és totyogó korú kisgyermekét is szívesen álomba szoptatja, különösen nappali alváskor.
Hogyan aludjuk, mi szülők.
A gyermekeink alvása körüli felhajtás talán nem is arról szól, hogy képesek e átaludni az éjszakát, hanem a ami vélt háborítatlan alvászsükségletünkről. A kutatások és más kultúrák szájhagyománya azt mutatja, hogy nem mindenütt ez az elvárás, és nem tartják alvásproblémának világszerte az újdonsült anyukák, ha gyermekük sűrűn ébred éjjelente. Ha saját alvásszükségletünkre koncentrálunk nagyon egyszerű megoldásokhoz jutunk. Nappal egy kis alvást ajánlok minden ujdonsült anyukának. Legalább egy óra vízsznitesen, amíg a kisbabád alszik, amit az idősebb gyerek alvásával össze lehet egyeztetni; már 15perc is ajándék. Ez egy jobb befektetés a családi béke érdekében, mint a takarítás vagy más munka amíg a kisbaba alszik. Fontos, hogy tudjuk, hogy ez az időszak elmúlik, ahogy a kisbabák érnek és egyre idősebbek lesznek.
A házimunkát sem árt megosztani a házastárssal vagy más felnőttel. Az édesapák kítűnöek erre a feladatra. Az elsőszámú szabály volt számomra amikor kisgyermekeim voltak, hogy ágyban kell lenni napi 12órát mondjuk este 8tól reggel 8ig.
Ez persze nehezebb amikor az anya főállásban dolgozik, de az együttalvás ilyenkor biztosítja a nappal elmulasztott testkontaktust is. Fordított gondoskodás - ahogy egy kanadai 4 gyermekes édesanya nevezte.
Éjjel nappal gondoskodni nagyon nagy munka egy édesanyának, amelyhez sok segítségre és támogatásra van szüksége. Ahogy az ausztrál képregényrajzoló mondja: meg kell tanulni lazítani és pihenni, érezni a fárdtságot és megfelelő helyet találni neki az életünkben, meglesz a jutalma. Tehát megéri semmittenni és pihenni!
(Mothering magazin 2009. január-februári szám, The Solace of the Family Bed, írta: Dr. Sarah J. Buckley)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)