Az Életkörben (http://www.eletkor.hu/ )tartottam beszélgetést az éjszakai gondoskodásról
A kiscsoportos beszélgetést onnan indítottam, hogy hogyan is alszik a pocakunkban kisbabánk és hogy miutána világra jön, mit vár, mit adhatunk neki, hogy ezt a külső valóságot ne érezze idegennek és bizalommal, jóérzéssel töltse első heteit, hónapjait. A pocakban a kisbabának 20-40 perces alvásciklusai vannak és mivel a hetedik hónaptól REM fázist is regisztráltak (gyors szemmozgásos fázis), ezért feltételezik a kutatók, hogy álmodik is. Óránként 50x mozog függetlenül attól, hogy alszik e vagy sem. Nem véletlen tehát, amikor azt tapasztaljuk, hogy pár hetes-hónapos csemeténk 30-40 percnél nem alszik többet egyben csak akkor, ha újra megszoptatjuk vagy ringatjuk, hordozzuk. Erre azért van szükség, mert egyedül nem képes arra, hogy elaludjon illetve visszaaludjon az alvásciklusai végén. Ugyanúgy, ahogy felöltözni sem tud még vagy kimenni a WC-re. Az a természetes és mind a kisbaba mind az édesanya szempontjból a legjobb az első hetekben, ha szoptatással altatjuk, hiszen így elég stimuláció éri a mellett ahhoz, hogy beálljon a megfelelő tejtermelés. Ehhez még szükséges továbbá, hogy kisbabánk 24 órában, éjjel-nappal testközelben legyen. Hallja a szívverésünket, érezze az illatunkat, az általunk kilélegzett levegő széndioxidtartalma stimulálja a légzését, hűtse vagy épp fűtse az édesanyja teste, igény szerint. Ezt nappal segítheti egy hordozókendő, éjjel pedig az együttalvás biztosíthatja a sok testkontaktust.
És persze várandósan ez nem biztos, hogy az amit, az ember hallani akar. De nagyon örültem, hogy a kismamák nyitottak voltak és nem álltak fel rögtön a babzsákfotelekből és matracokról, amin már órák óta görnyedtek étlen-szomjan.
De meddig tart ez így? Mikorra fognak megérni arra, hogy egyedül elaludjanak?
3-4 éves korukra.
És miért gondoljuk ezt mi annyira másképp a mai világban? Miért hisszük, hogy egyedül, külön szobában, meg kell tanítanunk a gyerekünket akár már pár hetesen-hónaposan aludni és arra, hogy egyedül meg tudja magát nyugtatni és vissza tudjon aludni. Soha nem végeztek tudományos kutatást arról, hogy az egyedül alvás bármilyen pozitív hatással lenne a gyermekek testi-lelki fejlődésére. Olyan felmérés viszont már születet, amely megállapította, hogy a gyermekkorukban szüleikkel alvók felnőttként elégedettebbek az életükkel, magabiztosabbak, kevesebb pszichés problémával küzködnek, az intimitástól kevésbé félnek, jobban tudnak egyedül lenni, kezdeményezőbbek feladatmegoldáskor, érzelmeiket könnyebben nyilvánítják ki. Hát nem épp ezt szeretnék adni a gyermekeinknek?
Végiggondoltuk valaha is, hogy miért szeretnénk oly nagyon, hogy a pici gyermekünk így vagy úgy de „békén hagyna” minket a nap egyik felében, azaz éjszaka?
És hogy mit áldozunk fel azzal, hogy ez meg is történjen?
Az éjszaka evolúciós szempontból nagyon érzékeny a kisbaba számára, hiszen ha akkor magára, hagyta volna édesanyja, könnyebben eshetett volna áldozatul vagy hült volna ki. A hosszabb alvást azért sem „támogatta” a természet, mert az anyatej nagyon gyorsan emésztődik és így a baba gyakran, de viszonylag keveset szopik, hiszen a gyomra sem tud sokat befogadni egyszerre, méreténél fogva. Ezen kívül az anytej zsírtartalma is olyan, hogy hamar megéhezzen a kisbaba. Persze ha nincs testközelben akkor lehet hogy ritkábban ébred, mert az édesanyja mellett pont abban a felületes alvásfázisban tölt sok időt, ami a fejlődésének megfelel. Ilyenkor édesanyja szabályozza a szívritmusát, légzését, véroxigénszintjét, testhőmérsékletét és biztosítja, hogy a gyakori ébredések miatt sok-sok anyatejet vegyen magához és jól gyarapodjon.
Beszéltünk még a különböző alváselrendezésekről és arról, hogy mit is jelent együtt aludni, mi számít együttalvásnak.
Szó esett az apák szerepéről és hogy az ő számukra mit jelenthet a családi ágy.
Azt is elmondtam, hogyan lehet biztonságossá tenni a különböző alváselrendezéseket.
Sok kérdés-kétely merült fel, de remélem, hogy mindenki továbbgondolja majd a hallottakat és sikerül változnia a változásokkal. Néha pofon egyszerű, máskor nagyon nehéz úgy alakítani a körülményeket, hogy a kisbaba igényei is szem előtt legyenek, de az egész család működése ne kerüljön veszélybe emiatt. Ezek átmeneti időszakok és nem tartanak örökké. Mégha néha úgy is tűnik menet közben. Az első néhány életévben annyira gyorsan és sokat változnak a kisbaba igényei, hogy mire egy elrendezést megszokunk és kialakítunk, máris egy újabb korszakba lépünk, ahol nem működnek az addig megszokott stratégiák.
Az éjszakai gondoskodás élménye viszont egész életén át elkíséri gyermekünket és testközelség éjjel-nappal a legjobb befektetés, amit valaha adhatunk.
