Mennyit és hogyan alszik a pocakomban a kisbabám?
Mennyit és hogyan alszik 3 hetesen, 3 hónaposan és 3 évesen?
Miért van ez így?
Hogyan pihenhetek én és a családom a legjobban?
Hogyan kerülhetem el, hogy az életünk ne az alvásproblémák körül forogjon, (hanem a nyugodt alvás annak természetes része legyen?)
Hol és milyen körülmények között van biztonságban a gyermekem alvás közben?
Nincs egyetlen jó megoldás, minden család más - és minden időszak és helyzet is más!
A Születés hete (http://www.szuleteshete.hu/) programjai között május 5-én 14-16óráig a II. kerületben Meső stúdiójában (Életkör: Szilágyi Erzsébet fasor 43/b III/3.) beszélgetést tartok a különböző alváselrendezésekről és arról, hogyan lehet az egész családnak és a gyermekednek is egyszerre jó élmény az elalvás és az éjszaka! Hallhattok az internetes együttalvós kérdőív eddigi eredményeiről is.
2010. április 25., vasárnap
2010. március 26., péntek
Jót tesz a gyereknek, ha sírni hagyjuk
Azt írja a Poronty (itt), hogy vége a lelkiismeret-furdalásnak, mert ausztrál kutatók 6 éves munkával kiderítették, hogy nem árt a babának, ha sírni hagyjuk. Sőt kifejezetten hasznos és biztonságos, megoldja az alvásproblémákat, FIGYELEM! 4hónapon belül, az esetek 30%-ban. Na most azt hiszem, hogy erre nem is kell reagálni. És ahhoz sem lehet sokminden hozzáfűzni, hogy kisiskolás korig figyelték a gyerekeket, ráadásul leginkább a szülőkkel való kapcsolatot vizsgálták és mint tudjuk a sírni hagyás nem azért nem tesz jót, mert rossz lesz a szülőkkel való kapcsalata egy gyereknek, hanem azért, mert nem alakul ki a megfelelő stresszválasz rendszer az agyában és nem tapasztalhatja meg azt a biztonságot, ami elengedhetetlen egy kiegyensúlyozott felnőtt léthez. És szeretném látni ezeket a gyerekeket 30 évesen, amint jó párkapcsolatban és kiteljesedve élik az életüket.
A cikkben hangsúlyozzák azt is, hogy hat hónapos korig a legtöbb csecsemőnek szüksége van az éjszakai táplálkozásra, így nem ajánlott éjszaka sírni hagyni egy félévesnél kisebb gyereket. Aha, tehát azt olvasták, hogy a bölcsőhalál kockázatok között szerepel a sírni hagyás.
Na nem mérgelődök tovább, csak remélem, hogy aki olvassa a Poronyot, az ide is eltalál egyszer.
A cikkben hangsúlyozzák azt is, hogy hat hónapos korig a legtöbb csecsemőnek szüksége van az éjszakai táplálkozásra, így nem ajánlott éjszaka sírni hagyni egy félévesnél kisebb gyereket. Aha, tehát azt olvasták, hogy a bölcsőhalál kockázatok között szerepel a sírni hagyás.
Na nem mérgelődök tovább, csak remélem, hogy aki olvassa a Poronyot, az ide is eltalál egyszer.
2010. március 7., vasárnap
Szokás vagy szükséglet
Tine Thevenin a 80-as években talán elsőként írt könyvet a családi ágyról szülők számára, összegyűjtve a 60-70-es évek szakirodalmát az együttalvásról, szoptatásról, biológiai szükségletekről elgondolkodtató kérdések sorát vetette fel, amely még ma is nagyon elemünkbe vág, nekünk szülőknek. Íme néhány gondolat a könyvből:
Az emberi élet törvénye, hogy ahhoz, hogy kiteljesedjünk, meg kell tanulnunk használni a tárgyakat és szeretni az embereket ... és nem szeretni a tárgyakat és használni az embereket. (Maria Montessori)
Nem az a természet természete, hogy biológiai szükségleteket teremtsen a túlélés érdekében?. – teszi fel a kérdést Salk. Ezért jobb lenne, ha nem elnyomni, hanem kielégíteni akarnánk a természetes szükségleteket. Bizonyos emberi dolgok nem lehet, hogy egyfajta meglátáson vagy nézeten alapuljanak, hanem biológiailag meghatározottak. Egy gyermek azon szükséglete, hogy családtagjával aludjon, nem egy a sok meggyőződés közül, hanem egy érzelmi szükséglet megnyilvánulása.
Amit egy egészséges személyiség akar az egyben a szükséglete is. Amikor ezek a szükségletek nincsenek kielégítve, akkor az akarata majd túl megy minden határon, hogy azokat kielégítse.
Úgy születünk, hogy szükségünk van sok mindenre: levegőre, élelemre, alvásra és menedékre. Szükségünk van intellektális és fizikai ingerekre. Arra, hogy szeressenek és megérintsenek. Ha ezeket a szükségleteket nem elégítik ki, az fáj . És egy érzelmi seb esetében, lehet, hogy az ember a hátralévő életét azza tölti, hogy enyhítí ezt a korai fájdalmat.
Gesell azt mondja, hogy a megjósolható fejlődési szinteken megy át egy gyermek bizonyos időközönként. Így ami elsőre szokásnak tűnik, az lehet, hogy csak a szükséglet kielégülése.
Hymes a 6 éves kor alatti gyermek című művében azt írja le, hogy egy szokást könnyen meg lehet törni. Ha viszont nehezen megy, akkor vigyázzunk, mert nem egy rossz szokással, hanem egy emberi szükséglettel állunk szemben.
Ha test jelezi, hogy éhes és mi egy rossz szokásként kezelnénk akkor attól még nem tűnne el. Attól, hogy figyelmen kívül hagyjuk a fáradtságot, még szüksége van a szervezetünknek napi 8 óra alvásra életünk végéig.
De ha kilyukad a zsebünk, mert mindig ugyanoda tesszük a kulcsunkat. akkor át fogjuk rakni a másik zsebünkbe.
Az a gyermek aki éjjel a szüleit keresi, egy alapvető igényét fejezi ki. És ezt az igényt mindaddig ki kell elégíteni, míg el nem múlik.
Az a gyermek, aki együtt lehet éjjel is a szüleivel, szép lassan máshol is fog tudni aludni később, úgy, hogy általában másik családtag közelségét keresi majd. Ha ez a gyermek egyedül akar majd aludni, akkor érdemes lesz odafigyelni, hogy a biztonságot nem egy élettelen tárgyba keresi-e, szülei vagy testévrei testközelsége helyett. Ha egy gyermek a szüleivel akar aludni, az azt jelenti, hogy szüksége van rá. Ha átmegy éjjel a szülei ágyába, de megnyugszik akkor is ha testvéreivel alhat együtt, akkor szokása volt csupán, hogy szüleihez átmegy.
Valamilyen furcsa okból kifolyólag azt gondoljuk, hogy ha kielégítjük egy gyermek igényeit akkor megtörhetetlen rossz szokássá válik, de ennek pont az ellenkezője igaz.
Amikor gyermekeink „jó” szokást vesznek fel akkor az egy olyan, ami nekünk szülőknek jó és félünk, hogy nem fog sokáig tartani. De amikor „rossz” szokást vesz fel, ami nem felel meg nekünk, akkor félünk, hogy örökké fog tartani. Annyi ember fél, hogy a gyermeke sosem fog felnőni. Azt mondják, hogy adjunk nekik szilárd ételt kanállal 3 hetesen, mert különben nem fognak szilárd ételt enni és kanalat sem fognak tudni használni. Nekünk kell megtanítani a szobatisztaságra őket, mert sosem hagyják el különben a pelenkát. Azt mondják, hogy már egy hónaposan fegyelmeznünk kell őket, mert különben nem hallgatnak ránk később. Azt is mondják, hogy saját szobájukba kell aludniuk, mert különben mindig velünk akarnak majd aludni. Sokan gondolják, hogy a gyereket el kell választani az édesanyának. És mégis ha hagyják, hogy a gyermek válassza el magát akkor az természetesen, nyugodtan, egészségben történik. Akkor amikor már nincs szüksége a gyermeknek erre a fajta testi kontaktusra az édesanyjával, maga fogja elválasztani magát. Ugyanígy, ha hagyják a gyermek magától elhagyja a családi ágyat.
Bíznunk kellenne gyermekünkben, hogy egy egészséges családi környezetben meg fognak érni mindenre. Ha minden egyes szükséglet ki van elégítve amikor jelentkezik, akkor tovább lépnek és érettebbek lesznek. (Velünk is így történt. Reméljük a legjobbakat.)
Az egyik állomásról lépnek a másikra. Bizzunk hát a gyermekünkben, hogy egy biztonságos környezetben, fokról fokra fejlődik majd.
Emlékszem hogyan hordoztam az első gyermekemet egész nap. Aztán elkezdett mászni és nem kellett olyan gyakran hordoznom már. Emlékszem, hogy napi 15x szoptattam. Most, hogy elválsztódott, eszik iszik, amit mi. Azelőtt mindehova magammal vittem ahová csak mentem. És ha nem tudtam magammal vinni, otthon maradtam. És neki ez nagyon tetszett. De amikor 3 éves lett, megint függetlenedett egy kicsit és nem bánta ha néha-néha más fektette le és olvasott neki mesét.
Az a gyermek akinek az igényei ki vannak elégítve, független és magabiztos később. De a függetlenséget nem lehet ráeröltetni senkire. Idő kell hozzá és saját ütemben való érés. Minél biztosabban tudja, hogy szüleihez bármikor visszatérhez, annál függetlenbbé válik. Ha megoldandó problémaként kezeljük, hogy éjjel szüksége van ránk, azzal csak nagyobb problémát csinálunk.
A mi nyugati társadalmunk annyira bonyolult. Még a házaink is túl bonyolultak ahhoz, hogy gyermekeink szabadon mászkálhassanak. Teljesen elképesztő, hogy hányszor kell határt szabnunk a hétköznapi életben. Minden veszélyes, ha megszámoljuk hányszor kell azt mondanunk, hogy „Ne” vagy figyelmeztetnünk, hogy veszélyes, elképedünk.
És akkor még az érzelmi szükségelteire is nemet mondjunk?
A családi ágy nem kiváltság és nem szabadna korlátozni, amiatt, hogy attól félünk rossz szokássá válik. Egy alapvető emberi szükséglet elégül ki így.
Részletek: Tine Thevenin: A családi ágy 1987. http://www.naturalchild.org/tine_thevenin/need_vs_habit.html#1267913727
Az emberi élet törvénye, hogy ahhoz, hogy kiteljesedjünk, meg kell tanulnunk használni a tárgyakat és szeretni az embereket ... és nem szeretni a tárgyakat és használni az embereket. (Maria Montessori)
Nem az a természet természete, hogy biológiai szükségleteket teremtsen a túlélés érdekében?. – teszi fel a kérdést Salk. Ezért jobb lenne, ha nem elnyomni, hanem kielégíteni akarnánk a természetes szükségleteket. Bizonyos emberi dolgok nem lehet, hogy egyfajta meglátáson vagy nézeten alapuljanak, hanem biológiailag meghatározottak. Egy gyermek azon szükséglete, hogy családtagjával aludjon, nem egy a sok meggyőződés közül, hanem egy érzelmi szükséglet megnyilvánulása.
Amit egy egészséges személyiség akar az egyben a szükséglete is. Amikor ezek a szükségletek nincsenek kielégítve, akkor az akarata majd túl megy minden határon, hogy azokat kielégítse.
Úgy születünk, hogy szükségünk van sok mindenre: levegőre, élelemre, alvásra és menedékre. Szükségünk van intellektális és fizikai ingerekre. Arra, hogy szeressenek és megérintsenek. Ha ezeket a szükségleteket nem elégítik ki, az fáj . És egy érzelmi seb esetében, lehet, hogy az ember a hátralévő életét azza tölti, hogy enyhítí ezt a korai fájdalmat.
Gesell azt mondja, hogy a megjósolható fejlődési szinteken megy át egy gyermek bizonyos időközönként. Így ami elsőre szokásnak tűnik, az lehet, hogy csak a szükséglet kielégülése.
Hymes a 6 éves kor alatti gyermek című művében azt írja le, hogy egy szokást könnyen meg lehet törni. Ha viszont nehezen megy, akkor vigyázzunk, mert nem egy rossz szokással, hanem egy emberi szükséglettel állunk szemben.
Ha test jelezi, hogy éhes és mi egy rossz szokásként kezelnénk akkor attól még nem tűnne el. Attól, hogy figyelmen kívül hagyjuk a fáradtságot, még szüksége van a szervezetünknek napi 8 óra alvásra életünk végéig.
De ha kilyukad a zsebünk, mert mindig ugyanoda tesszük a kulcsunkat. akkor át fogjuk rakni a másik zsebünkbe.
Az a gyermek aki éjjel a szüleit keresi, egy alapvető igényét fejezi ki. És ezt az igényt mindaddig ki kell elégíteni, míg el nem múlik.
Az a gyermek, aki együtt lehet éjjel is a szüleivel, szép lassan máshol is fog tudni aludni később, úgy, hogy általában másik családtag közelségét keresi majd. Ha ez a gyermek egyedül akar majd aludni, akkor érdemes lesz odafigyelni, hogy a biztonságot nem egy élettelen tárgyba keresi-e, szülei vagy testévrei testközelsége helyett. Ha egy gyermek a szüleivel akar aludni, az azt jelenti, hogy szüksége van rá. Ha átmegy éjjel a szülei ágyába, de megnyugszik akkor is ha testvéreivel alhat együtt, akkor szokása volt csupán, hogy szüleihez átmegy.
Valamilyen furcsa okból kifolyólag azt gondoljuk, hogy ha kielégítjük egy gyermek igényeit akkor megtörhetetlen rossz szokássá válik, de ennek pont az ellenkezője igaz.
Amikor gyermekeink „jó” szokást vesznek fel akkor az egy olyan, ami nekünk szülőknek jó és félünk, hogy nem fog sokáig tartani. De amikor „rossz” szokást vesz fel, ami nem felel meg nekünk, akkor félünk, hogy örökké fog tartani. Annyi ember fél, hogy a gyermeke sosem fog felnőni. Azt mondják, hogy adjunk nekik szilárd ételt kanállal 3 hetesen, mert különben nem fognak szilárd ételt enni és kanalat sem fognak tudni használni. Nekünk kell megtanítani a szobatisztaságra őket, mert sosem hagyják el különben a pelenkát. Azt mondják, hogy már egy hónaposan fegyelmeznünk kell őket, mert különben nem hallgatnak ránk később. Azt is mondják, hogy saját szobájukba kell aludniuk, mert különben mindig velünk akarnak majd aludni. Sokan gondolják, hogy a gyereket el kell választani az édesanyának. És mégis ha hagyják, hogy a gyermek válassza el magát akkor az természetesen, nyugodtan, egészségben történik. Akkor amikor már nincs szüksége a gyermeknek erre a fajta testi kontaktusra az édesanyjával, maga fogja elválasztani magát. Ugyanígy, ha hagyják a gyermek magától elhagyja a családi ágyat.
Bíznunk kellenne gyermekünkben, hogy egy egészséges családi környezetben meg fognak érni mindenre. Ha minden egyes szükséglet ki van elégítve amikor jelentkezik, akkor tovább lépnek és érettebbek lesznek. (Velünk is így történt. Reméljük a legjobbakat.)
Az egyik állomásról lépnek a másikra. Bizzunk hát a gyermekünkben, hogy egy biztonságos környezetben, fokról fokra fejlődik majd.
Emlékszem hogyan hordoztam az első gyermekemet egész nap. Aztán elkezdett mászni és nem kellett olyan gyakran hordoznom már. Emlékszem, hogy napi 15x szoptattam. Most, hogy elválsztódott, eszik iszik, amit mi. Azelőtt mindehova magammal vittem ahová csak mentem. És ha nem tudtam magammal vinni, otthon maradtam. És neki ez nagyon tetszett. De amikor 3 éves lett, megint függetlenedett egy kicsit és nem bánta ha néha-néha más fektette le és olvasott neki mesét.
Az a gyermek akinek az igényei ki vannak elégítve, független és magabiztos később. De a függetlenséget nem lehet ráeröltetni senkire. Idő kell hozzá és saját ütemben való érés. Minél biztosabban tudja, hogy szüleihez bármikor visszatérhez, annál függetlenbbé válik. Ha megoldandó problémaként kezeljük, hogy éjjel szüksége van ránk, azzal csak nagyobb problémát csinálunk.
A mi nyugati társadalmunk annyira bonyolult. Még a házaink is túl bonyolultak ahhoz, hogy gyermekeink szabadon mászkálhassanak. Teljesen elképesztő, hogy hányszor kell határt szabnunk a hétköznapi életben. Minden veszélyes, ha megszámoljuk hányszor kell azt mondanunk, hogy „Ne” vagy figyelmeztetnünk, hogy veszélyes, elképedünk.
És akkor még az érzelmi szükségelteire is nemet mondjunk?
A családi ágy nem kiváltság és nem szabadna korlátozni, amiatt, hogy attól félünk rossz szokássá válik. Egy alapvető emberi szükséglet elégül ki így.
Részletek: Tine Thevenin: A családi ágy 1987. http://www.naturalchild.org/tine_thevenin/need_vs_habit.html#1267913727
2010. február 19., péntek
Együttalvás: egy kisbaba szerint
Volt egyszer egy baba, aki az édesanyjával aludt.
Mielőtt megszülettem, gondolja a baba, vártam az éjszakát. Anya távol volt attól a külső zajtól, és nyugodtan aludtam el a megszokott és szeretett neszekre. Anya hangjaira. Mielőtt megszülettem, együtt aludtunk, és ez jó volt.
Mikor világra jöttem, az alvóhelyem megváltozott, de Anya nem. Most is együtt vagyunk éjszaka, ahogy kilenc hónapig mindig. Ideges voltam az új világ miatt, amit még nem értettem, de éjszaka nem féltem, Anya és én együtt aludtunk, és ez tetszett.
Szeretem az éjszakát. Nappal Maminak folyton akad valami dolga. De éjszaka ráér. Mindig a közelben van, odakúszhatok hozzá és szopizhatok, ahányszor csak megéhezem. Pici a pocim és az anyatejcsit könnyen feldolgozom, gyakran kell hát szopiznom. De mert Mami és én együtt alszunk, soha nem vagyok sokáig éhes, és ez nagyon jó érzés.
Nem ismerek jobb alvóhelyet, mint a Mami mellett. Hallottam, hogy Magdi néném vett nekem egy csoda ágyat. Vannak benne műanyag állatkát, amik mozognak, ha megérintem őket, és kis harangok, amik csengnek-bongnak az érintésemre. Néhányan úgy gondolják, a babáknak a saját ágyukban a helyük, de nem hiszem, hogy szeretném ezt. Az az ágy nem mozog, és nem beszél, és nem énekel nekem. Csak nyikorog. És sötét, és kemény és magányos. Ki van mellettem ott, amikor felébredek? Szeretem, ha éjszaka kinyúlhatok, és megérinthetem Mamit. Szeretem a bőre érintését, és ahogy szuszog. Magdi néni nagyon kedves. Sose mondjuk majd el neki, hogy nem szeretem a kiságyakat. Mami mondta, hogy beledobálhatom a játékaim, ha majd nagyobb leszek. Jó ketrec lesz belőle a macimnak és az elefántomnak. Én Mamival fogok aludni. Ez jó érzés.
Már sokat nőttem. Ehhez egy csomó energia kell, így többet eszem. Jó hogy Anya kéznél van egész éjszaka, mert tényleg kell a sok finom tejcsi. Éjszaka finomabb a tej, talán mert Anya nyugodtabb. Gyakran felkelek és megnézem, minden rendben van-e. Aztán szopizom kicsit, de nem zavarok senkit. Tényleg gyorsan növök, mert nem vesztegetem az erőm aggódásra. Egyébként is még túl kicsi vagyok az aggódásra. Amúgy sincs miért aggódnom, Anya és én együtt alszunk, és én jól érzem magam.
Néha Anyának rossz napja van, és nem tud elaludni. De amint elkezd szoptatni, tudod mi történik? Elálmosodik, és néha előbb alszik el, mint én. Segítünk egymásnak elaludni. Mivel Anyával alszom, ő jól érzi magát.
Néha nekem is van rossz napom vagy rossz éjszakám. Ideges vagyok és nyűgös. Jön a fogam, ég a popsim, eldugul az orrom (egy kisbabának tiszta orr kell a légzéshez, tudod). Amikor nem érzem jól magam, megnyugtató dolog, hogy csak ki kell nyúlnom, és megérinthetem Anyát vagy Apát. Szopizom egy kicsit és visszaalszom. Mindnyájan jól érezzük magunkat.
Anyának folyton könyveket hoznak a barátai, és elmondják, hogy nem kellene mindig rohanni hozzám, ha sírok. Olyan szörnyű hangzású szavakat használnak, mint „manipuláció”. Anya csak nevet és azt mondja, ő belőlem olvas, nem könyvekből. Úgy örülök, hogy figyel rám! Egyre jobb anya lesz. Együtt alszunk, figyelünk egymásra, és jól érezzük magunkat.
Szeretek lefeküdni. Annyi figyelmet kapok. Senki más nincs itt, csak Anya, Apa és én. Az ágyunk nem csupa csoda, de mind elférünk benne. Anya mondta Nagyinak, ne költsön ennyi pénzt arra, hogy „csoda dolgok”-at vegyen nekem. Nagyi hozott egy olyan macit, amiből valakinek az anyukája beszél. Nem olyan a hangja, mint Anyának, és ha megfogod, semmit se csinál. Miért kellene egy kisbabának megszokni más anyuka hangját? Az én kedvenc macim az anyukám. Ha hozzá bújok, ő is visszaölel. Éjszaka együtt alszunk, megérintjük egymást és jól érezzük magunkat.
Mostanában kezdem jobban megismerni Apát. Nem vagyok biztos benne, hogy szeretett velem aludni kezdetben. Ő olyan nagy és én olyan kicsi vagyok. Mindketten féltünk kicsit. Ráadásul elég zajos voltam pár hónapja. Egy éjszaka Apa azt mondta, ideje lenne abban a borzasztó kiságyban aludnom. Tényleg szeretek Apával aludni, és most már ő is szeret velem aludni. Egész nap alig látom. Nagyon elfoglalt, sokat dolgozik. Jó együtt lenni vele éjszaka. Apa és én együtt alszunk, és jól érezzük magunkat.
Soha nem kell hangosan és sokáig sírnom, hogy figyeljenek rám, ha szükségem van valamire, még ha nem is akarok többet, mint hogy fölvegyenek és beszéljenek hozzám. A nap nagy részét Anya karjában töltöm, vagy a babahordozóban, Anya mellett. Ő tudja, hogy boldoggá tesz, ha azokkal lehetek, akik szeretnek. Ha anya nem venne föl mikor sírok, nem is tudnám, mit tegyek. Azt hiszem, föladnám, és feküdnék némán. De én tudom, hogy a világ ennél jobb hely. Hogyan érezhetném jól magam, ha Anya egyedül hagyna a sötétben? Minden jó, ha együtt alszunk.
Egyszer majd felnövök és elmegyek otthonról, megházasodom, és saját gyerekeim lesznek. És tudod, hol fognak aludni? Velem, természetesen. Miért, talán másképp is lehet? Együtt alszunk, és jól érezzük magunkat.
Forrás: www.lll.hu Sears: Nighttime Parenting
Sajnos ez nem egy túl jó fordítás. Ha valakinek megvan angolul, szívesen venném és lefordítanám újra!
Mielőtt megszülettem, gondolja a baba, vártam az éjszakát. Anya távol volt attól a külső zajtól, és nyugodtan aludtam el a megszokott és szeretett neszekre. Anya hangjaira. Mielőtt megszülettem, együtt aludtunk, és ez jó volt.
Mikor világra jöttem, az alvóhelyem megváltozott, de Anya nem. Most is együtt vagyunk éjszaka, ahogy kilenc hónapig mindig. Ideges voltam az új világ miatt, amit még nem értettem, de éjszaka nem féltem, Anya és én együtt aludtunk, és ez tetszett.
Szeretem az éjszakát. Nappal Maminak folyton akad valami dolga. De éjszaka ráér. Mindig a közelben van, odakúszhatok hozzá és szopizhatok, ahányszor csak megéhezem. Pici a pocim és az anyatejcsit könnyen feldolgozom, gyakran kell hát szopiznom. De mert Mami és én együtt alszunk, soha nem vagyok sokáig éhes, és ez nagyon jó érzés.
Nem ismerek jobb alvóhelyet, mint a Mami mellett. Hallottam, hogy Magdi néném vett nekem egy csoda ágyat. Vannak benne műanyag állatkát, amik mozognak, ha megérintem őket, és kis harangok, amik csengnek-bongnak az érintésemre. Néhányan úgy gondolják, a babáknak a saját ágyukban a helyük, de nem hiszem, hogy szeretném ezt. Az az ágy nem mozog, és nem beszél, és nem énekel nekem. Csak nyikorog. És sötét, és kemény és magányos. Ki van mellettem ott, amikor felébredek? Szeretem, ha éjszaka kinyúlhatok, és megérinthetem Mamit. Szeretem a bőre érintését, és ahogy szuszog. Magdi néni nagyon kedves. Sose mondjuk majd el neki, hogy nem szeretem a kiságyakat. Mami mondta, hogy beledobálhatom a játékaim, ha majd nagyobb leszek. Jó ketrec lesz belőle a macimnak és az elefántomnak. Én Mamival fogok aludni. Ez jó érzés.
Már sokat nőttem. Ehhez egy csomó energia kell, így többet eszem. Jó hogy Anya kéznél van egész éjszaka, mert tényleg kell a sok finom tejcsi. Éjszaka finomabb a tej, talán mert Anya nyugodtabb. Gyakran felkelek és megnézem, minden rendben van-e. Aztán szopizom kicsit, de nem zavarok senkit. Tényleg gyorsan növök, mert nem vesztegetem az erőm aggódásra. Egyébként is még túl kicsi vagyok az aggódásra. Amúgy sincs miért aggódnom, Anya és én együtt alszunk, és én jól érzem magam.
Néha Anyának rossz napja van, és nem tud elaludni. De amint elkezd szoptatni, tudod mi történik? Elálmosodik, és néha előbb alszik el, mint én. Segítünk egymásnak elaludni. Mivel Anyával alszom, ő jól érzi magát.
Néha nekem is van rossz napom vagy rossz éjszakám. Ideges vagyok és nyűgös. Jön a fogam, ég a popsim, eldugul az orrom (egy kisbabának tiszta orr kell a légzéshez, tudod). Amikor nem érzem jól magam, megnyugtató dolog, hogy csak ki kell nyúlnom, és megérinthetem Anyát vagy Apát. Szopizom egy kicsit és visszaalszom. Mindnyájan jól érezzük magunkat.
Anyának folyton könyveket hoznak a barátai, és elmondják, hogy nem kellene mindig rohanni hozzám, ha sírok. Olyan szörnyű hangzású szavakat használnak, mint „manipuláció”. Anya csak nevet és azt mondja, ő belőlem olvas, nem könyvekből. Úgy örülök, hogy figyel rám! Egyre jobb anya lesz. Együtt alszunk, figyelünk egymásra, és jól érezzük magunkat.
Szeretek lefeküdni. Annyi figyelmet kapok. Senki más nincs itt, csak Anya, Apa és én. Az ágyunk nem csupa csoda, de mind elférünk benne. Anya mondta Nagyinak, ne költsön ennyi pénzt arra, hogy „csoda dolgok”-at vegyen nekem. Nagyi hozott egy olyan macit, amiből valakinek az anyukája beszél. Nem olyan a hangja, mint Anyának, és ha megfogod, semmit se csinál. Miért kellene egy kisbabának megszokni más anyuka hangját? Az én kedvenc macim az anyukám. Ha hozzá bújok, ő is visszaölel. Éjszaka együtt alszunk, megérintjük egymást és jól érezzük magunkat.
Mostanában kezdem jobban megismerni Apát. Nem vagyok biztos benne, hogy szeretett velem aludni kezdetben. Ő olyan nagy és én olyan kicsi vagyok. Mindketten féltünk kicsit. Ráadásul elég zajos voltam pár hónapja. Egy éjszaka Apa azt mondta, ideje lenne abban a borzasztó kiságyban aludnom. Tényleg szeretek Apával aludni, és most már ő is szeret velem aludni. Egész nap alig látom. Nagyon elfoglalt, sokat dolgozik. Jó együtt lenni vele éjszaka. Apa és én együtt alszunk, és jól érezzük magunkat.
Soha nem kell hangosan és sokáig sírnom, hogy figyeljenek rám, ha szükségem van valamire, még ha nem is akarok többet, mint hogy fölvegyenek és beszéljenek hozzám. A nap nagy részét Anya karjában töltöm, vagy a babahordozóban, Anya mellett. Ő tudja, hogy boldoggá tesz, ha azokkal lehetek, akik szeretnek. Ha anya nem venne föl mikor sírok, nem is tudnám, mit tegyek. Azt hiszem, föladnám, és feküdnék némán. De én tudom, hogy a világ ennél jobb hely. Hogyan érezhetném jól magam, ha Anya egyedül hagyna a sötétben? Minden jó, ha együtt alszunk.
Egyszer majd felnövök és elmegyek otthonról, megházasodom, és saját gyerekeim lesznek. És tudod, hol fognak aludni? Velem, természetesen. Miért, talán másképp is lehet? Együtt alszunk, és jól érezzük magunkat.
Forrás: www.lll.hu Sears: Nighttime Parenting
Sajnos ez nem egy túl jó fordítás. Ha valakinek megvan angolul, szívesen venném és lefordítanám újra!
2010. február 10., szerda
Fog aludni? Rajtad is múlik!
Amíg meg nem születik az első gyereked, az alvás jó esetben természetes része az életednek. De az első hetekben biztosan elgondolkodsz: vagy a gyerek nem működik jól, vagy te. Néhány hét múlva eljön a pillanat, amikor MINDENT tudni akarsz az alvásról. Segítünk!
Miért alszunk?
A legelfogadottabb elmélet szerint az agy, mint a számítógépek programja, alvás közben állítja helyre a szervezet ébrenlét alatt elszenvedett károsodását, regenerálja az idegrendszert. Az álom pedig nem más, mint a bennünket ért hatások, adatok feldolgozása.
Miben különböznek és miben hasonlítanak a felnőttek és a gyerekek alvási szokásai?
A felnőttnek és a gyereknek is szüksége van szertartásokra ahhoz, hogy a napi stressz és a rengeteg inger után nyugalmi állapotba kerülhessen. Érthetetlen, miért várják el a felnőttek a kisgyerektől, hogy azonnal elaludjon, miközben erre sok esetben ők maguk sem képesek.Ne gondold, hogy alvászavarral állsz szemben, ha csemetédnek több időre van szüksége az elalváshoz, ennek ugyanis evolúciós magyarázata van. Az alvás rendkívül kiszolgáltatott állapot, amely alatt elveszítjük a kontrollt testünk felett, az izomtónus szinte nullára csökken. Azért is igénylik a kicsik a szülői segítséget, mert ez a kiszolgáltatottság feszültséget és félelmet kelt bennük. Ilyenkor még nagyobb szükségük van a biztonságot adó szülői jelenlétre. A felnőttek szendergésen keresztül jutnak el a mély álom fázisába, s alvásuk alatt több időt is töltenek ott. Náluk az aktív, álmodó szakasz kevesebb, és leginkább hajnalban tapasztalható. A gyerekek ezzel ellentétben inkább az aktív alvásban töltenek több időt.
Úgy érzem, mindig akkor ébred, amikor én a legjobban alszom. Ez igaz, vagy már üldözési mániám van?
Míg a felnőttek alvási ciklusai körülbelül másfél órásak, addig a csecsemők ciklusai ennél rövidebbek, ötven-hatvan percesek, ezért az éjjeli felébredés szempontjából kritikus perióduson óránként vagy még annál is gyakrabban átesnek. Nagy az esélye, hogy az ébredés épp a te mély alvásod idejére esik. A csecsemők ráadásul nem alszanak olyan mélyen, mint mi, felnőttek. Nemcsak arról van szó, hogy hosszabb ideig tart, mire elalszanak, és gyakoribbak az éjjeli ébredés szempontjából kritikus periódusaik, hanem arról is, hogy náluk kétszer annyi az aktív alvás, mint nálunk, felnőtteknél.
Miért rendelte ezt így a természet? Nem fejlődne jobban, ha egész éjjel mélyen aludna?
A gyakoribb aktív alvási szakaszoknak és ébredéseknek életmentő szerepe van: aprócska babánk gyomra ugyanis igencsak pirinyó, így többször van szüksége táplálékra, valamint bármilyen probléma adódna, akár orrdugulás, akár lehűlés vagy túlmelegedés, neki pár perc is számít a túlélésben. A felszínes alvás, gyakori ébredés megóvja a babát a hirtelen csecsemőhaláltól is.
Hogy fogom túlélni?
Először is szánj arra időt, hogy megismerd a kicsi alvási szokásait! Ha tudod, melyek a kritikus pontok, arra is rájössz, mivel tudod őt segíteni. Van, akinek már az is elegendő, ha érzi a szülő jelenlétét, vagy ha az anya halkan dúdolgat, esetleg a kezét a fészkelődni kezdő baba hátára teszi. A mocorgás azt jelzi, hogy a baba a felületes alvás szakaszába lépett. Ám vannak, akiknek szorosabb testi kontaktusra van szükségük az álomba merüléshez: ilyenkor ne sajnáld az időt, szoptasd meg, ringasd, vagy fektesd a mellkasodra!
Mitől függ, hogy jó alvó lesz-e a gyerekem?
Minden ember más. Ez az állítás nemcsak a felnőttekre, hanem már a picikre is igaz: van, aki szinte segítség nélkül képes elaludni, rövidebb ébredésből visszaaludni, ám olyan is akad, akinek ehhez szüksége van a szüleire is. Ezért nem érdemes azon bosszankodnod, hogy a barátnőd csemetéje úgy alszik, akár a mormota, a tied pedig igencsak próbára teszi az erődet. Az alvási szokások sokkal inkább a gyerek temperamentumától függnek, semmint a szülők altatási praktikáitól, az alvás nem a szülői rátermettség fokmérője. Egy nyugodt Buddhából sosem lesz pörgős örökmozgó, és ez fordítva is igaz. Gondolj arra, hogy ez legfeljebb pár évig tart, hiszen ki látott már olyan iskolást, akit ringatni kell elalvás előtt?
Mikor közelít egymáshoz az alvásritmusunk?
Ne számíts egyenes irányú változásra, az alvásgörbe hullámzó. Az első három hónapban a pici csecsemők ritkán alszanak négy óránál tovább anélkül, hogy szükségük lenne táplálékra vagy a közelségedre. Viszont általában összesen tizennégy-tizennyolc órát töltenek alvással naponta. Három és hat hónapos kor között a legtöbb kisbaba nyugodtabb. Napközben hosszabb ideig vannak ébren, és éjjel akár öt órát is alhatnak egyfolytában. Hat hónapos kor körül újra számíthatsz éjszakai ébredésekre. Jó hír, hogy az idő múlásával az ébredések száma csökken, és a baba egyre könnyebben tud visszaaludni. Ezt hívják a szakemberek az alvás érésének. És bár a kisbabák valamikor az első életév második felében biztosan „megérnek” az alvásra, sokan továbbra is felébrednek. Ekkor viszont már más okok állnak a háttérben.
Miért ébred éjjel még féléves kora után is?
Gyakoribbá válnak az olyan kellemetlenségek, mint például a nátha vagy a fogzási fájdalom. A mozgásfejlődése felgyorsul: ül, mászik, jár, nem csoda, ha a babád éjjel is fel-felébred a nappal átélt élmények hatására. Nagyjából nyolc-kilenc hónapos kor körül a gyerek félni kezd, ha egyedül hagyják. Ennek is evolúciós okai vannak. A legtöbb élőlény már újszülöttként képes helyváltoztató mozgásra, így az anya követésére, ennek pedig fontos szerepe van az életben maradás szempontjából. Az embernél azért csak a nyolcadik-kilencedik hónap tájékán alakul ki igazán a kötődés, és ennek jeleként a szeparációs félelem, mert ekkorra lesz képes követni a biztonságot jelentő személyt. Eddig a korig elvileg nem fordulhat elő, hogy az anyja eltávolodjon tőle, tehát nem kell félnie attól, hogy egyedül hagyják.
Együtt vagy külön?
Számos országban, például Kínában annyira magától értetődő az együtt alvás, hogy – valószínűleg éppen emiatt – a bölcsőhalál oly ritka, hogy nincs is rá elnevezés. Az anya teste jelenti a természetes környezetet a csecsemő számára. Szoros együttlétük jótékonyan hat a kicsi testhőmérsékletére, az ébrenlét-alvás ritmusára, anyagcseréjére, hormonszintjeire, szívritmusára, légzésére, immunrendszerének működésére, az enzimek termelődésére. Ráadásul a babák úgy lettek „kitalálva”, hogy édesanyjukba kapaszkodva élnek, akinek folyamatos mozgása biztosítja az életmentő megébredést (ami nem egyenlő a felébredéssel). Az együtt alvás a természetes, a külön alvás már a nyugati kultúra terméke, a felnőttek igénye. Nem rontod el azzal, ha magatokhoz veszed, sőt jót teszel vele. Az együtt alvás persze nem kötelező. A főszabály, hogy úgy aludjatok, ahogy az egész családnak jó.
Hagyjam sírni?
Egyes szakemberek azt javasolják, hagyjuk a gyereket, hogy „kiordítsa magát”. Ez a módszer azért ártalmas, mert a baba nem tudja megnyugtatni önmagát, szinte sokkos állapotba kerül, szabálytalan lesz a légzése és a szívritmusa. Annyit tehet, hogy feladja és elalszik, mivel nem reagáltak egyre kétségbeesettebb jelzésére, ám nem nyugszik meg, ezért gyakran fel fog ébredni. Sok szakértő riogatja azzal az amúgy is tanácstalan szülőket, hogy a síró baba felemelésével, vigasztalásával csupán egy rossz szokást rögzítenek, amelyen később nem lesznek képesek változtatni. Ennek épp az ellenkezője igaz: az a baba, aki az elején megkapott minden biztonságot, később kevésbé fog szorongani, félni.
Hogy tehetem jobbá az éjszakákat?
– A testkontaktus szinte mindig hatásos, akár simogatásról, akár együtt alvásról van szó.
– A rítusok, például a meseolvasás, azért lényegesek, mert a babában a biztonság érzetét keltik.
– A felnőtt hangulata a gyerekre is hat. Ha feszült az anya, a baba nem érzi magát biztonságban, ezért nem alszik el. Altatás előtt mindig próbálj megnyugodni, vagy ha nagyon feldúlt vagy, bízd apára!
– A lefekvés előtt két órával ne adj a gyereknek húst, szénsavas italokat, csokoládét, mert ezek a serkentő hatású dopamint (agyi hírvivő) aktiválják. Inkább szénhidrát-tartalmú ételt egyen, amilyen, mondjuk, a banán, amely álmosító szerotonint szabadít fel.
– Ha fél a gyerek, komolyan kell venni aggodalmait, és segíteni, hogy el tudjon lazulni. A megfelelő alvóhely kialakítása, a békés légkör, a tompa fények segítik az elalvást.
– Túl sok vagy túl intenzív inger hatására nyugtalanabb lesz a baba, hiszen kizökken megszokott napirendjéből. Erre nyaralás, költözés, nagy családi ünnepek idején is számíthatsz.
– Még a felnőttre is igaz, hogy minél több időt tölt a szabadban, minél többet mozog, annál könnyebb az elalvás.
Jean Orsolya Kismama magazin 2009. 09. 24.
Szaktanácsadó: Csóka Szilvia biológus, www.kotodes.hu
Miért alszunk?
A legelfogadottabb elmélet szerint az agy, mint a számítógépek programja, alvás közben állítja helyre a szervezet ébrenlét alatt elszenvedett károsodását, regenerálja az idegrendszert. Az álom pedig nem más, mint a bennünket ért hatások, adatok feldolgozása.
Miben különböznek és miben hasonlítanak a felnőttek és a gyerekek alvási szokásai?
A felnőttnek és a gyereknek is szüksége van szertartásokra ahhoz, hogy a napi stressz és a rengeteg inger után nyugalmi állapotba kerülhessen. Érthetetlen, miért várják el a felnőttek a kisgyerektől, hogy azonnal elaludjon, miközben erre sok esetben ők maguk sem képesek.Ne gondold, hogy alvászavarral állsz szemben, ha csemetédnek több időre van szüksége az elalváshoz, ennek ugyanis evolúciós magyarázata van. Az alvás rendkívül kiszolgáltatott állapot, amely alatt elveszítjük a kontrollt testünk felett, az izomtónus szinte nullára csökken. Azért is igénylik a kicsik a szülői segítséget, mert ez a kiszolgáltatottság feszültséget és félelmet kelt bennük. Ilyenkor még nagyobb szükségük van a biztonságot adó szülői jelenlétre. A felnőttek szendergésen keresztül jutnak el a mély álom fázisába, s alvásuk alatt több időt is töltenek ott. Náluk az aktív, álmodó szakasz kevesebb, és leginkább hajnalban tapasztalható. A gyerekek ezzel ellentétben inkább az aktív alvásban töltenek több időt.
Úgy érzem, mindig akkor ébred, amikor én a legjobban alszom. Ez igaz, vagy már üldözési mániám van?
Míg a felnőttek alvási ciklusai körülbelül másfél órásak, addig a csecsemők ciklusai ennél rövidebbek, ötven-hatvan percesek, ezért az éjjeli felébredés szempontjából kritikus perióduson óránként vagy még annál is gyakrabban átesnek. Nagy az esélye, hogy az ébredés épp a te mély alvásod idejére esik. A csecsemők ráadásul nem alszanak olyan mélyen, mint mi, felnőttek. Nemcsak arról van szó, hogy hosszabb ideig tart, mire elalszanak, és gyakoribbak az éjjeli ébredés szempontjából kritikus periódusaik, hanem arról is, hogy náluk kétszer annyi az aktív alvás, mint nálunk, felnőtteknél.
Miért rendelte ezt így a természet? Nem fejlődne jobban, ha egész éjjel mélyen aludna?
A gyakoribb aktív alvási szakaszoknak és ébredéseknek életmentő szerepe van: aprócska babánk gyomra ugyanis igencsak pirinyó, így többször van szüksége táplálékra, valamint bármilyen probléma adódna, akár orrdugulás, akár lehűlés vagy túlmelegedés, neki pár perc is számít a túlélésben. A felszínes alvás, gyakori ébredés megóvja a babát a hirtelen csecsemőhaláltól is.
Hogy fogom túlélni?
Először is szánj arra időt, hogy megismerd a kicsi alvási szokásait! Ha tudod, melyek a kritikus pontok, arra is rájössz, mivel tudod őt segíteni. Van, akinek már az is elegendő, ha érzi a szülő jelenlétét, vagy ha az anya halkan dúdolgat, esetleg a kezét a fészkelődni kezdő baba hátára teszi. A mocorgás azt jelzi, hogy a baba a felületes alvás szakaszába lépett. Ám vannak, akiknek szorosabb testi kontaktusra van szükségük az álomba merüléshez: ilyenkor ne sajnáld az időt, szoptasd meg, ringasd, vagy fektesd a mellkasodra!
Mitől függ, hogy jó alvó lesz-e a gyerekem?
Minden ember más. Ez az állítás nemcsak a felnőttekre, hanem már a picikre is igaz: van, aki szinte segítség nélkül képes elaludni, rövidebb ébredésből visszaaludni, ám olyan is akad, akinek ehhez szüksége van a szüleire is. Ezért nem érdemes azon bosszankodnod, hogy a barátnőd csemetéje úgy alszik, akár a mormota, a tied pedig igencsak próbára teszi az erődet. Az alvási szokások sokkal inkább a gyerek temperamentumától függnek, semmint a szülők altatási praktikáitól, az alvás nem a szülői rátermettség fokmérője. Egy nyugodt Buddhából sosem lesz pörgős örökmozgó, és ez fordítva is igaz. Gondolj arra, hogy ez legfeljebb pár évig tart, hiszen ki látott már olyan iskolást, akit ringatni kell elalvás előtt?
Mikor közelít egymáshoz az alvásritmusunk?
Ne számíts egyenes irányú változásra, az alvásgörbe hullámzó. Az első három hónapban a pici csecsemők ritkán alszanak négy óránál tovább anélkül, hogy szükségük lenne táplálékra vagy a közelségedre. Viszont általában összesen tizennégy-tizennyolc órát töltenek alvással naponta. Három és hat hónapos kor között a legtöbb kisbaba nyugodtabb. Napközben hosszabb ideig vannak ébren, és éjjel akár öt órát is alhatnak egyfolytában. Hat hónapos kor körül újra számíthatsz éjszakai ébredésekre. Jó hír, hogy az idő múlásával az ébredések száma csökken, és a baba egyre könnyebben tud visszaaludni. Ezt hívják a szakemberek az alvás érésének. És bár a kisbabák valamikor az első életév második felében biztosan „megérnek” az alvásra, sokan továbbra is felébrednek. Ekkor viszont már más okok állnak a háttérben.
Miért ébred éjjel még féléves kora után is?
Gyakoribbá válnak az olyan kellemetlenségek, mint például a nátha vagy a fogzási fájdalom. A mozgásfejlődése felgyorsul: ül, mászik, jár, nem csoda, ha a babád éjjel is fel-felébred a nappal átélt élmények hatására. Nagyjából nyolc-kilenc hónapos kor körül a gyerek félni kezd, ha egyedül hagyják. Ennek is evolúciós okai vannak. A legtöbb élőlény már újszülöttként képes helyváltoztató mozgásra, így az anya követésére, ennek pedig fontos szerepe van az életben maradás szempontjából. Az embernél azért csak a nyolcadik-kilencedik hónap tájékán alakul ki igazán a kötődés, és ennek jeleként a szeparációs félelem, mert ekkorra lesz képes követni a biztonságot jelentő személyt. Eddig a korig elvileg nem fordulhat elő, hogy az anyja eltávolodjon tőle, tehát nem kell félnie attól, hogy egyedül hagyják.
Együtt vagy külön?
Számos országban, például Kínában annyira magától értetődő az együtt alvás, hogy – valószínűleg éppen emiatt – a bölcsőhalál oly ritka, hogy nincs is rá elnevezés. Az anya teste jelenti a természetes környezetet a csecsemő számára. Szoros együttlétük jótékonyan hat a kicsi testhőmérsékletére, az ébrenlét-alvás ritmusára, anyagcseréjére, hormonszintjeire, szívritmusára, légzésére, immunrendszerének működésére, az enzimek termelődésére. Ráadásul a babák úgy lettek „kitalálva”, hogy édesanyjukba kapaszkodva élnek, akinek folyamatos mozgása biztosítja az életmentő megébredést (ami nem egyenlő a felébredéssel). Az együtt alvás a természetes, a külön alvás már a nyugati kultúra terméke, a felnőttek igénye. Nem rontod el azzal, ha magatokhoz veszed, sőt jót teszel vele. Az együtt alvás persze nem kötelező. A főszabály, hogy úgy aludjatok, ahogy az egész családnak jó.
Hagyjam sírni?
Egyes szakemberek azt javasolják, hagyjuk a gyereket, hogy „kiordítsa magát”. Ez a módszer azért ártalmas, mert a baba nem tudja megnyugtatni önmagát, szinte sokkos állapotba kerül, szabálytalan lesz a légzése és a szívritmusa. Annyit tehet, hogy feladja és elalszik, mivel nem reagáltak egyre kétségbeesettebb jelzésére, ám nem nyugszik meg, ezért gyakran fel fog ébredni. Sok szakértő riogatja azzal az amúgy is tanácstalan szülőket, hogy a síró baba felemelésével, vigasztalásával csupán egy rossz szokást rögzítenek, amelyen később nem lesznek képesek változtatni. Ennek épp az ellenkezője igaz: az a baba, aki az elején megkapott minden biztonságot, később kevésbé fog szorongani, félni.
Hogy tehetem jobbá az éjszakákat?
– A testkontaktus szinte mindig hatásos, akár simogatásról, akár együtt alvásról van szó.
– A rítusok, például a meseolvasás, azért lényegesek, mert a babában a biztonság érzetét keltik.
– A felnőtt hangulata a gyerekre is hat. Ha feszült az anya, a baba nem érzi magát biztonságban, ezért nem alszik el. Altatás előtt mindig próbálj megnyugodni, vagy ha nagyon feldúlt vagy, bízd apára!
– A lefekvés előtt két órával ne adj a gyereknek húst, szénsavas italokat, csokoládét, mert ezek a serkentő hatású dopamint (agyi hírvivő) aktiválják. Inkább szénhidrát-tartalmú ételt egyen, amilyen, mondjuk, a banán, amely álmosító szerotonint szabadít fel.
– Ha fél a gyerek, komolyan kell venni aggodalmait, és segíteni, hogy el tudjon lazulni. A megfelelő alvóhely kialakítása, a békés légkör, a tompa fények segítik az elalvást.
– Túl sok vagy túl intenzív inger hatására nyugtalanabb lesz a baba, hiszen kizökken megszokott napirendjéből. Erre nyaralás, költözés, nagy családi ünnepek idején is számíthatsz.
– Még a felnőttre is igaz, hogy minél több időt tölt a szabadban, minél többet mozog, annál könnyebb az elalvás.
Jean Orsolya Kismama magazin 2009. 09. 24.
Szaktanácsadó: Csóka Szilvia biológus, www.kotodes.hu
2010. január 24., vasárnap
Különalvás, miiii? :D
Eddig nem írtam saját élményeimről az együttalvással kapcsolatban, de most meg kell tegyem. Lili ugyanis tegnap nélkülem töltötte az éjszakát.
Édasapjával szeretett nagyszüleihez utazott Székesfehérvárra és megbeszéltük, hogy ha úgy jön ki a lépés ott is alszanak. Bepakoltam a hálózsákját reggel, kérdezte is, hogy miért és mondtam neki, hogy ha lesz kedved ottalszol a Fehérmamáéknál- azt mondta jó. Este fél10kor az operában ért az SMS: Lilivel ittalszunk.
Napközben nem aludt, de jókedvűen és rengeteg programmal teltek az órák estig, amikor is Csaba megkérdezte, hogy akkor hazainduljanak-e vagy ittaludjanak. Erre mondta Lili, hogy maradjanak. Így elkezdtek lefekvéshez készülődni, ágyazni és Lili kérte, hogy a Mama aludjon vele az ágyon és Apa -ahogy szokott- a földön. Lili megjegyezte, hogy ha Anya alszik itt akkor van szopi. Ennyi említés történt rólam. Sok mese következtett könyvből, aztán villanyoltás és ment a mese fejből. És Lili elaludt. Ott, nélkülem, szopi nélkül, mindennélkül a Mamája testközelében és Édesapjával egy légtérben.
Aki együttalszik és sokáig szoptat, az azt hiszem átérzi mindennek jelentőségét és azt az érzést, hogy nem számolunk vele, hogy ez egyszer eljön és éveken át virrasztunk, félálomban szoptatunk, ébredünk, rezdülünk és el is felejtjük, hogy ez nem tart örökké. És egyszercsak megérik a gyermekünk arra, hogy mindez nélkülünk is megy. Mint amikor sokáig fogjuk a kezét, míg egyedül nem tud járni, aztán egyszercsak elengedi és maga teszi meg a lépéseket. Nem eröltetjük, nem sürgetjük, nem akarjuk, hogy minnél előbb, minnél gyorsabban nélkülünk bekövetkezzen. Volt valami egészen csodálatos ebben, hogy nem is gondoltunk rá igazán, nem terveztük, csak úgy megtörtént. Szépen. És nem az a szép, ebben, hogy nem sírt vagy hogy nem volt fenn egész éjjel engem emlegetve, hanem, hogy tudta, hogy megteheti, hogy sír, hogy kifejezheti érzelmeit, szomorúságát, fájdalmát, de nem volt benne egy csepp rossz érzés sem. Készen állt erre már, testben, lélekben. És ezt megérni határtalan boldogság mindkettőnknek Csabával. Ő ma egész nap erről beszélt, nem is tudott másról.
Lili éjjel többször is felébredt. Nem sírt, egyszer kérte, hogy gyújtsanak villanyt és a Mamával menjenek ki. A Mama persze ölbevette és kivitte az előszobába, mire visszaértek a hálóba Lili aludt megint. Következő ébredésnél csak felült, kürölnézett és aludt tovább. Nem kérdezett, tudott mindent. Hogy biztonságban van, gondoskodnak róla és én nem tűntem el örökre. Ezt erősítette minden tettünk éjjel-nappal amióta megszületett. És hogy mit kapott ő és mit kaptam én, hogy átélhettem mindezt vele az leírhatatlan.
Lili január 21-én volt 2,5éves.
Édasapjával szeretett nagyszüleihez utazott Székesfehérvárra és megbeszéltük, hogy ha úgy jön ki a lépés ott is alszanak. Bepakoltam a hálózsákját reggel, kérdezte is, hogy miért és mondtam neki, hogy ha lesz kedved ottalszol a Fehérmamáéknál- azt mondta jó. Este fél10kor az operában ért az SMS: Lilivel ittalszunk.
Napközben nem aludt, de jókedvűen és rengeteg programmal teltek az órák estig, amikor is Csaba megkérdezte, hogy akkor hazainduljanak-e vagy ittaludjanak. Erre mondta Lili, hogy maradjanak. Így elkezdtek lefekvéshez készülődni, ágyazni és Lili kérte, hogy a Mama aludjon vele az ágyon és Apa -ahogy szokott- a földön. Lili megjegyezte, hogy ha Anya alszik itt akkor van szopi. Ennyi említés történt rólam. Sok mese következtett könyvből, aztán villanyoltás és ment a mese fejből. És Lili elaludt. Ott, nélkülem, szopi nélkül, mindennélkül a Mamája testközelében és Édesapjával egy légtérben.
Aki együttalszik és sokáig szoptat, az azt hiszem átérzi mindennek jelentőségét és azt az érzést, hogy nem számolunk vele, hogy ez egyszer eljön és éveken át virrasztunk, félálomban szoptatunk, ébredünk, rezdülünk és el is felejtjük, hogy ez nem tart örökké. És egyszercsak megérik a gyermekünk arra, hogy mindez nélkülünk is megy. Mint amikor sokáig fogjuk a kezét, míg egyedül nem tud járni, aztán egyszercsak elengedi és maga teszi meg a lépéseket. Nem eröltetjük, nem sürgetjük, nem akarjuk, hogy minnél előbb, minnél gyorsabban nélkülünk bekövetkezzen. Volt valami egészen csodálatos ebben, hogy nem is gondoltunk rá igazán, nem terveztük, csak úgy megtörtént. Szépen. És nem az a szép, ebben, hogy nem sírt vagy hogy nem volt fenn egész éjjel engem emlegetve, hanem, hogy tudta, hogy megteheti, hogy sír, hogy kifejezheti érzelmeit, szomorúságát, fájdalmát, de nem volt benne egy csepp rossz érzés sem. Készen állt erre már, testben, lélekben. És ezt megérni határtalan boldogság mindkettőnknek Csabával. Ő ma egész nap erről beszélt, nem is tudott másról.
Lili éjjel többször is felébredt. Nem sírt, egyszer kérte, hogy gyújtsanak villanyt és a Mamával menjenek ki. A Mama persze ölbevette és kivitte az előszobába, mire visszaértek a hálóba Lili aludt megint. Következő ébredésnél csak felült, kürölnézett és aludt tovább. Nem kérdezett, tudott mindent. Hogy biztonságban van, gondoskodnak róla és én nem tűntem el örökre. Ezt erősítette minden tettünk éjjel-nappal amióta megszületett. És hogy mit kapott ő és mit kaptam én, hogy átélhettem mindezt vele az leírhatatlan.
Lili január 21-én volt 2,5éves.
2010. január 16., szombat
Éjszakai ébredések
Az alábbi cikk a La Leche Liga magyarországi honlapjáról való és arról szól, hogy az éjszakai ébredések nem csak természetesek és gyakoriak, de jó anya-gyerek kapcsolatot is feltételez, ha gyermekünk éjjel is jelzi, hogy szüksége van ránk, hiszen akkor tudja, hogy választ is fog kapni rá.
Az éjszakai ébredés a jó szülő-gyermek kapcsolatra utal
A szülők gyakran nagyon megerőltetőnek tartják kisbabájuk vagy kisgyermekük éjszakai ébredését és abban reménykednek, hogy a kicsi mihamarabb átalussza az éjszakát. Egy mostanában napvilágot látott tanulmány teljesen új megvilágításba helyezi az éjszakai ébredést és az álomba kísérést egyaránt.A szülőknek leggyakrabban feltett kérdések egyike a súlygyarapodás mellett az éjszaka átalvására vonatkozik. A „na és hogy alszik éjszaka?” kezdetű kérdés minden kisbabáról, kisgyerekről zajló beszélgetés fontos része, ezzel is azt hangsúlyozva, mennyire nagy jelentőséggel bír a szülők zavartalan alvása.Elég egy pillantást vetni a könyvesboltok polcaira, azok is azt mutatják, hogy a szülőket és az alvással foglalkozó könyvek szerzőit is igencsak foglalkoztatja ez a téma. Ráadásul ezek a könyvek többnyire mind azzal foglalkoznak, hogyan lehet egy kisbabát vagy egy kisgyermeket rávenni arra, hogy minél hamarabb elaludjon egyedül, majd fel se ébredjen egész éjjel illetve, hogyan lehet megváltoztatni „rossz” alvási szokásait. „Rossz” alvási szokásnak a szülők és a társadalom elvárásaitól eltérőt szokás nevezni. Csak kevés olyan könyv létezik, amely arról szól, miért és hogyan alszanak másként a gyermekek, mint a felnőttek és ezzel a gyermek iránti megértésért, alvási szokásainak elfogadásáért szállnak síkra.
Az elalvás elválást jelent
Az Orvosi Pszichológiai Intézet Giessenben1 egy vizsgálat során a kisgyermekek alvási szokásait és ezzel összefüggésben kötődési minőségét vizsgálta. A kutatók abból indultak ki, hogy az elalvás egyfajta elválás, a felébredés pedig egy olyan helyzet, mint az elválást követő újraegyesülés, újra egymásra találás. Biztonsággal kötődő és bizonytalanul kötődő gyermekek alvási szokásait vizsgálták.A biztonsággal kötődő kicsik az elválással kapcsolatos érzéseiket, a negatívakat is nyíltan kimutatták. Mindeközben bizakodtak abban, hogy a mama visszajön és visszatérése után szemmel láthatóan nagyon örültek.Ezzel szemben a bizonytalan kötődésű gyermekek külsőleg teljesen rezzenéstelenül viselték az elválást és a visszatérést egyaránt. Viselkedésükből arra lehet következtetni, hogy nem akarták negatív érzéseiket kimutatni de a kötődést is elnyomták magukban, ami arra vezethető vissza, hogy a bizonytalan kötődésű gyermekek mamái gyermekeikkel visszautasítóan viselkednek.
Az ébredés egy szükséglet
A vizsgálat kimutatta, hogy a biztonsággal kötődő gyermekek ritkábban alszanak el egyedül és gyakrabban felébrednek éjszaka, mint bizonytalan kötődésű társaik. Az éjszakai ébredés és a kisgyermek igénye arra, hogy szülei szeretettel álomba kísérjék tehát nem egy rossz szokás vagy viselkedési minta, amiről le kell nevelni őt, hanem a biztonságos szülő-gyermek kapcsolat jele.
De semmiképp se vonjuk le a tanulmány alapján azt a hibás következtetést, hogy az a gyermek, aki már kiskorában is hosszan képes aludni vagy egyedül elalszik, az nem kötődik biztonsággal a szüleihez.
Denise Both
fordította: Somogyi Boglárka
Megjelent: Wirbelwind, a LLLCH német nyelvű újságja 2007. január/február1 Nicola Nolte, Wielfried Pott, Ursula Pauli-Pott: Alvászavarok és a kötődés minősége kisgyerekkorban Med 2006.
Az éjszakai ébredés a jó szülő-gyermek kapcsolatra utal
A szülők gyakran nagyon megerőltetőnek tartják kisbabájuk vagy kisgyermekük éjszakai ébredését és abban reménykednek, hogy a kicsi mihamarabb átalussza az éjszakát. Egy mostanában napvilágot látott tanulmány teljesen új megvilágításba helyezi az éjszakai ébredést és az álomba kísérést egyaránt.A szülőknek leggyakrabban feltett kérdések egyike a súlygyarapodás mellett az éjszaka átalvására vonatkozik. A „na és hogy alszik éjszaka?” kezdetű kérdés minden kisbabáról, kisgyerekről zajló beszélgetés fontos része, ezzel is azt hangsúlyozva, mennyire nagy jelentőséggel bír a szülők zavartalan alvása.Elég egy pillantást vetni a könyvesboltok polcaira, azok is azt mutatják, hogy a szülőket és az alvással foglalkozó könyvek szerzőit is igencsak foglalkoztatja ez a téma. Ráadásul ezek a könyvek többnyire mind azzal foglalkoznak, hogyan lehet egy kisbabát vagy egy kisgyermeket rávenni arra, hogy minél hamarabb elaludjon egyedül, majd fel se ébredjen egész éjjel illetve, hogyan lehet megváltoztatni „rossz” alvási szokásait. „Rossz” alvási szokásnak a szülők és a társadalom elvárásaitól eltérőt szokás nevezni. Csak kevés olyan könyv létezik, amely arról szól, miért és hogyan alszanak másként a gyermekek, mint a felnőttek és ezzel a gyermek iránti megértésért, alvási szokásainak elfogadásáért szállnak síkra.
Az elalvás elválást jelent
Az Orvosi Pszichológiai Intézet Giessenben1 egy vizsgálat során a kisgyermekek alvási szokásait és ezzel összefüggésben kötődési minőségét vizsgálta. A kutatók abból indultak ki, hogy az elalvás egyfajta elválás, a felébredés pedig egy olyan helyzet, mint az elválást követő újraegyesülés, újra egymásra találás. Biztonsággal kötődő és bizonytalanul kötődő gyermekek alvási szokásait vizsgálták.A biztonsággal kötődő kicsik az elválással kapcsolatos érzéseiket, a negatívakat is nyíltan kimutatták. Mindeközben bizakodtak abban, hogy a mama visszajön és visszatérése után szemmel láthatóan nagyon örültek.Ezzel szemben a bizonytalan kötődésű gyermekek külsőleg teljesen rezzenéstelenül viselték az elválást és a visszatérést egyaránt. Viselkedésükből arra lehet következtetni, hogy nem akarták negatív érzéseiket kimutatni de a kötődést is elnyomták magukban, ami arra vezethető vissza, hogy a bizonytalan kötődésű gyermekek mamái gyermekeikkel visszautasítóan viselkednek.
Az ébredés egy szükséglet
A vizsgálat kimutatta, hogy a biztonsággal kötődő gyermekek ritkábban alszanak el egyedül és gyakrabban felébrednek éjszaka, mint bizonytalan kötődésű társaik. Az éjszakai ébredés és a kisgyermek igénye arra, hogy szülei szeretettel álomba kísérjék tehát nem egy rossz szokás vagy viselkedési minta, amiről le kell nevelni őt, hanem a biztonságos szülő-gyermek kapcsolat jele.
De semmiképp se vonjuk le a tanulmány alapján azt a hibás következtetést, hogy az a gyermek, aki már kiskorában is hosszan képes aludni vagy egyedül elalszik, az nem kötődik biztonsággal a szüleihez.
Denise Both
fordította: Somogyi Boglárka
Megjelent: Wirbelwind, a LLLCH német nyelvű újságja 2007. január/február1 Nicola Nolte, Wielfried Pott, Ursula Pauli-Pott: Alvászavarok és a kötődés minősége kisgyerekkorban Med 2006.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)