2010. február 19., péntek

Együttalvás: egy kisbaba szerint

Volt egyszer egy baba, aki az édesanyjával aludt.

Mielőtt megszülettem, gondolja a baba, vártam az éjszakát. Anya távol volt attól a külső zajtól, és nyugodtan aludtam el a megszokott és szeretett neszekre. Anya hangjaira. Mielőtt megszület­tem, együtt aludtunk, és ez jó volt.
Mikor világra jöttem, az alvóhelyem megváltozott, de Anya nem. Most is együtt vagyunk éjszaka, ahogy kilenc hónapig mindig. Ideges voltam az új világ miatt, amit még nem értettem, de éjszaka nem féltem, Anya és én együtt aludtunk, és ez tetszett.
Szeretem az éjszakát. Nappal Maminak folyton akad valami dolga. De éjszaka ráér. Mindig a közelben van, odakúszhatok hozzá és szopizhatok, ahányszor csak megéhezem. Pici a pocim és az anyatejcsit könnyen feldolgo­zom, gyakran kell hát szopiznom. De mert Mami és én együtt alszunk, soha nem vagyok sokáig éhes, és ez nagyon jó érzés.

Nem ismerek jobb alvóhelyet, mint a Mami mellett. Hallottam, hogy Magdi néném vett nekem egy csoda ágyat. Vannak benne műanyag állatkát, amik mozognak, ha megérintem őket, és kis harangok, amik csengnek­-bongnak az érintésemre. Néhányan úgy gondolják, a babáknak a saját ágyukban a helyük, de nem hiszem, hogy szeretném ezt. Az az ágy nem mozog, és nem beszél, és nem énekel nekem. Csak nyikorog. És sötét, és kemény és magányos. Ki van mellettem ott, amikor felébredek? Szeretem, ha éjszaka kinyúlhatok, és megérinthetem Mamit. Szeretem a bőre érintését, és ahogy szuszog. Magdi néni nagyon kedves. Sose mondjuk majd el neki, hogy nem szeretem a kiságyakat. Mami mondta, hogy beledobálhatom a játékaim, ha majd nagyobb leszek. Jó ketrec lesz belőle a macimnak és az elefántomnak. Én Mamival fogok aludni. Ez jó érzés.

Már sokat nőttem. Ehhez egy csomó energia kell, így többet eszem. Jó hogy Anya kéznél van egész éjszaka, mert tényleg kell a sok finom tejcsi. Éjszaka finomabb a tej, talán mert Anya nyugodtabb. Gyakran felkelek és megnézem, minden rendben van-e. Aztán szopizom kicsit, de nem zavarok senkit. Tényleg gyorsan növök, mert nem vesztegetem az erőm aggódásra. Egyébként is még túl kicsi vagyok az aggódásra. Amúgy sincs miért aggódnom, Anya és én együtt alszunk, és én jól érzem magam.

Néha Anyának rossz napja van, és nem tud elaludni. De amint elkezd szoptatni, tudod mi történik? Elálmosodik, és néha előbb alszik el, mint én. Segítünk egymásnak elaludni. Mivel Anyával alszom, ő jól érzi magát.
Néha nekem is van rossz napom vagy rossz éjszakám. Ideges vagyok és nyűgös. Jön a fogam, ég a popsim, eldugul az orrom (egy kisbabának tiszta orr kell a légzéshez, tudod). Amikor nem érzem jól magam, megnyugtató dolog, hogy csak ki kell nyúlnom, és megérinthetem Anyát vagy Apát. Szopizom egy kicsit és visszaalszom. Mindnyájan jól érezzük magunkat.
Anyának folyton könyveket hoznak a barátai, és elmondják, hogy nem kellene mindig rohanni hozzám, ha sírok. Olyan szörnyű hangzású szavakat használnak, mint „manipu­láció”. Anya csak nevet és azt mondja, ő belőlem olvas, nem könyvekből. Úgy örülök, hogy figyel rám! Egyre jobb anya lesz. Együtt alszunk, figyelünk egymásra, és jól érezzük magunkat.

Szeretek lefeküdni. Annyi figyelmet kapok. Senki más nincs itt, csak Anya, Apa és én. Az ágyunk nem csupa csoda, de mind elférünk benne. Anya mondta Nagyinak, ne költsön ennyi pénzt arra, hogy „csoda dolgok”-at vegyen nekem. Nagyi hozott egy olyan macit, amiből valakinek az anyukája beszél. Nem olyan a hangja, mint Anyának, és ha megfogod, semmit se csinál. Miért kellene egy kisbabának megszokni más anyuka hangját? Az én kedvenc macim az anyukám. Ha hozzá bújok, ő is visszaölel. Éjszaka együtt alszunk, megérintjük egymást és jól érezzük magunkat.

Mostanában kezdem jobban megismerni Apát. Nem vagyok biztos benne, hogy szeretett velem aludni kezdetben. Ő olyan nagy és én olyan kicsi vagyok. Mindketten féltünk kicsit. Ráadásul elég zajos voltam pár hónapja. Egy éjszaka Apa azt mondta, ideje lenne abban a borzasztó kiságyban aludnom. Tényleg szeretek Apával aludni, és most már ő is szeret velem aludni. Egész nap alig látom. Nagyon elfoglalt, sokat dolgozik. Jó együtt lenni vele éjszaka. Apa és én együtt alszunk, és jól érezzük magunkat.

Soha nem kell hangosan és sokáig sírnom, hogy figyeljenek rám, ha szükségem van valamire, még ha nem is akarok többet, mint hogy fölvegyenek és beszéljenek hozzám. A nap nagy részét Anya karjában töltöm, vagy a babahordozóban, Anya mellett. Ő tudja, hogy boldoggá tesz, ha azokkal lehetek, akik szeretnek. Ha anya nem venne föl mikor sírok, nem is tudnám, mit tegyek. Azt hiszem, föladnám, és feküdnék némán. De én tudom, hogy a világ ennél jobb hely. Hogyan érezhetném jól magam, ha Anya egyedül hagyna a sötétben? Minden jó, ha együtt alszunk.

Egyszer majd felnövök és elmegyek otthonról, megházaso­dom, és saját gyerekeim lesznek. És tudod, hol fognak aludni? Velem, természetesen. Miért, talán másképp is lehet? Együtt alszunk, és jól érezzük magunkat.

Forrás: www.lll.hu Sears: Nighttime Parenting

Sajnos ez nem egy túl jó fordítás. Ha valakinek megvan angolul, szívesen venném és lefordítanám újra!

6 megjegyzés:

  1. Kedves Alexandra! Nagyon tetszik az oldalad, bár néhány cikket olvastam el még csak, nagyon szép írások. Remélem sok bizonytalan anyuka idetalál hozzád és megerősítést nyer, hogy azt merje tenni, amit legbelül helyesnek érez.

    VálaszTörlés
  2. Orommel olvasnank majd egy osszefoglalot a kerdoivek kitoltese-feldolgozasa utan. Kerlek tovabbitsd a keresunket.
    Koszonettel.

    VálaszTörlés
  3. Ez nagyon tetszett :)
    Searsnek remek könyvei vannak. Nekem az Attachment Parenting van meg.

    VálaszTörlés
  4. Jó irás nekem is tetszik, csak asszem ez nagyon idealista elképzelés. Nagyon aranyos, de hol alszik a nagyobb testvér? Mert azért annak is kell valahol...őt már szabad kipenderiteni a családi ágyból??

    VálaszTörlés
  5. És miért ne alhatna a nagyobb testvér is ott Veletek? Nagyon sok többgyerekes család úgy rendezi el a hálószobáját, hogy több nagy matracot a földön összetolnak és így 4-5-en is kénylemesen elférnek. Az persze nagyon fontos, hogy amíg a legkisebb olyan 10hónapos nem lesz, ne aludjon közvetlenül nagyobb tetsvér mellett, hanem inkább az édesanya és a matrac vagy ágy széle között. Amikor viszont már nagyobbak a gyerekek vagy nem felel már meg ez az alváselrendezés az egész családnak akkor lehet csak az ellaváshoz melléjükfeküdni és aztán az is jó, hogy egymás testközelségében töltik az éjszakát a testvérek. Van, hogy amíg nagyon pici a baba, a nagyobb testvérrel az édesapa egy másik szobában alszik együtt.
    Készül egy post az alváselrendezésekről is és ott részletesen olvashattok majd arról, hogy mennyi igény és lehetőség van az együttalvásra a különböző életkorokban és hogyan tudjuk a rendelkezésünkre álló teret úgy alakítani, hogy mindekinek kényelmes és biztonságos legyen.

    VálaszTörlés
  6. Lehet, hogy nem kellene beleszolnom az eszmecserebe, de mivel sok negativ erzest is okoz a tema az olyan mamak reszerol, akik nem feltetlenul akarnak az egyuttalvas kovetoi lenni, de valahol kikerik maguknak, hogy emiatt kevesbe jo/torodo/egeszseges szulokkent jelentessenek meg, megis megteszem.

    Szoval ez mind nagyon szep, DE

    1) mikor kovetkezhet be a levalasztas pontja - 4, 5, 12, 13 vagy 16 evesen...? Es az mennyivel kevesbe traumatikus? Ilyen alapon a babat buborekban kellene tartani, mert micsoda dolog a kilenchonapos kozponti futesbol kitaszitani a friss levegore?

    2) hol alszik a csaladnak az a tagja akinek 'kint a vilagban' kell helyt allnia napkozben es nem szundikalhat ha elfogja a letargikus almossag napkozben. Akarmennyire keveset sir es feszkelodik is egy baba/gyerek, lehetetlen nem felebredni ra.

    3) A masodik es azutan kovetkezo gyerekek egyre kijebb tolodnak a mama varazskorebol - hol van arra bizonysag hogy az kevesbe artalmas mint egy korabbi ertelmesen es ovatosan kivitelezett kulonszoktatas. A baba egyetlen dolga a tanulas, amiben paratlanul gyors = egy-ket nap alt megtanulja, hogy abszolut biztonsagban van sajat kisagyaban es zavar nelkul aludhat amennyi jolesik neki.

    Az idealisnak tuno boldog embergombolyagon tultekintve a valosag egy gyakran felebredo baba, aki tul izgatott a mama kozeleben es aki a szulok rezduleseire ugyan ugy felebred mint a szulok az overe -, faradt mama es meg faradtabb papa. Plusz a buntudat, ami egy kesobbi levalasztassal jar = megbuktam, nem sikerult, de megorulok ha nem alhatok!

    En csak azt mondom, hogy felelotlen dolog egy anyat, akire a tobbi gyerekenek es a parjanak is szuksege van, meg nagyobb erzelmi nyomas ala helyezni. Az onmarcangolas is kudarc erzese enelkul is tul kozel somporog! De boldog egyuttalvast kivanok annak, akinek ez jol all.

    Elizabeth (negy gyerek es (majdnem) harom unoka) Londonbol

    VálaszTörlés