2011. február 19., szombat

Miért nem sírnak az afrikai babák?

Kenyában és Elefántcsontparton nőttem fel. Tizenöt éves korom óta élek az Egyesült Királyságban. Azt azonban mindig is tudtam, hogy gyermekeimet (ha majd egyszer lesznek) otthon, Kenyában szeretném felnevelni. És igen, feltételeztem, hogy lesznek gyermekeim. Modern afrikai nőként, két egyetemi diplomával, negyedik generációs dolgozó nőként – viszont, ami a gyermekeket illeti, abban továbbra is tipikus afrikai nő maradtam.


Az írónő afrikai nagymamájának szelid bölcsessége:
1. Ajánld fel a melled minden egyes pillanatban, hogy a baba nyugtalan – akkor is, ha éppen most etetted meg őt.
2. Aludjatok együtt. Sokszor még azelőtt kínálhatod neki a melled, mielőtt teljesen felébredne. Ez lehetőséget nyújt arra, hogy gyorsabban visszaaludj, és sokkal kipihentebb leszel.
3. Mindig legyen veled az ágyadnál egy palack meleg víz, hogy inni tudjál és folyhasson a tej.
4. A szoptatást elsődleges feladatodként értelmezd, (legfőképp a fejlődési ugrások idején). Engedd meg a körülötted lévőknek, hogy megtegyenek érted mindent, amit csak tudnak. Nagyon kevés olyan dolog van, ami nem várhat.
5. A saját babádat olvasd, ne könyveket. A szoptatás nem lineáris – megy fel és le, valamikor pedig körbe. A saját gyermeked igényeinek Te vagy a legnagyobb szakértője.
A cikk többi részt itt olvashatod.

2 megjegyzés:

  1. Ez az írás annyira szép és igaz! Tapasztalatból állíthatom :-)

    VálaszTörlés
  2. Valóban igaz, tapasztalat. És nem csak saját, hanem mások dícsérete is (bár ők csak sejthetik az okát). Történt ugyanis, hogy nemrégen kórházba kerültünk, ott minden reggel altatni kellett a drágámat, így 11 óra hosszat éheztetnem kellett (6óra beavatkozás előtt, 4óra utána - egy héten keresztül). A kórházi személyzet pedig le volt döbbenve, hogy pici szívem milyen jól tűri étlen-szomjan, egyáltalán nem is sír. Egy kis figyelem-elterelés, sok hordozás, és a vigasz. Meg természetesen mihelyt lehetett azonnal mellre tettem, és ahányszor csak kérte. Ja, és bármily kényelmetlen is a megszokott (kettőnkre jutó) 1,7 m helyett 80cm-en aludni, ebből sem engedtem. Az osztályon mindenki kedvence volt a folyamatos mosolygás és "(babanyelven) magyarázás" miatt (mert ebben a korszakban van). Nagyon büszke vagyok Rá!

    VálaszTörlés