2009. november 29., vasárnap

10 ok amiért NE tanítsuk meg a gyermekünket aludni

avagy mit ír Margot Sunderland az Okosan nevelni tudni kell című könyvében a sírnihagyásról
(Készült egy újabb bejegyzés is a felmerült kérdésekből, amit itt találsz!)

Nagy bajt nem csinálhatunk, ha megtanítjuk gyermekünket aludni (bármit is jelntesen ez), ugye? Néhány éjszaka sírás nem árthat. Utána viszont mindenki nyugodtan alussza át az éjszakát, az édesanya is kipihent lehet. Valóban?
Tegyünk egy próbát: nézzük meg mi történik gyermekünkkel, amikor olyan alvástréningnek vetjük alá, ami hosszabb-rövidebb ideig tartó magárhagyással jár és azt a tanácsot kapjuk, hogy ne válaszoljunk akármilyen keservesen is sír. Semmi kétség, hogy sok gyermek abbahagyja a sírást, ha több napon keresztül nem reagál sírására senki. Ennek azonban megvan az ára. Ugyanis a hosszantartó, vigasztalan sírás és a szülőtől való szeparáció negatív hatással van a kisbaba fejlődésben lévő agyára.
Miért sír egy kisbaba?
Sheila Kitzinger: Miért sír a baba? című könyvében hosszan ír arról, hogyan hangolódhatunk rá kisbabánkra és fejthetjük meg a sírás okát. Születéskor a csecsemők rendkívül érzékenyek és számukra minden negatív külső hatás stresszhelyzet, mivel érzékeny idegrendszere még nem képes megbírkózni a legkisebb "támadással" sem. Számár a szülőtől való eltávolodás fenyegető veszélyt jelent. Egy kisbaba csak a síráson keresztül tudja tudtára adni a külvilágnak, hogy valami nincs rendben és csak így tud segítséget kérni. Ez nem manipulálás és nem kényeztetjük el ha válaszolunk rá. Mi szülők és gondviselők vagyunk felelősek azért, hogy gyermekünkben hatékony stresszválaszrendszer alakuljon ki. Ha komolyan vesszük gyötrelmes sírását és következetesen megnyugtatjuk amikor zaklatott, akkor felnőtt korában majd egyedül is képes lesz megbírkózni a stresszel.
Amikor hagyjuk, hogy gyermekünk reménytelen helyzetében, a sírástól való kimerültségben álomba merüljön, a következőknek tesszük ki:
  1. agyát mérgező stresszhormonok mossák át
  2. azok a vegyületek, amik a jó közérzetet biztosítják, kiürülnek agyából
  3. agyi és tesi stresszválaszrendszere túl érzékennyé válik (és később egy kis "fenyegetésre" is hevesen fog reagálni)
  4. az agyban olyan kapcsolatok aktiválódnak, mintha fizikai fájdalom érné
  5. ez a fajta korai stressz maradandó károsodás okoz, ami azt jelenti, hogy a túl gyakran fogja a körülötte zajló eseményeket fenyegetőnek érezni és szorongással reagálni
  6. hajlamosabb lesz később arra, hogy féljen az egyedülléttől
  7. hogy szorongjon az elalvástól
  8. hogy pánikrohamai legyenek
  9. és dohányozzon
  10. olyan agyterület szenvedhet károsodást, mely a hosszútávú emlékezésben nagy szerepet játszik
Sajnos sok szülő nincs tisztában vele, milyen nagy hatással lehet gyermeke idegrendszeri fejlődésére. Mivel saját magának nem volt része ebben a fajta gondoskodásban, ezért elnyomhatja magában a gondoskodás ösztönét és figyelmen kívül tudják hagyni csecsemője segélykérését.
Miért tudjuk biztosan, hogy nem manipulál minket kisbabánk, amikor keservesen sír?
A manipuláció képességéhez a glutamát nevű hormon kellenne, hogy működjön a homloklebenyben, de ez egy csecsemőnél még nem fejlődött ki. Ezért nem képes még összetetten gondolkodni bármiről is, nemhogy olyan bonyolult összefüggésekről, mint az átverés és befolyásolás.
Hogyan segíthetünk?
Néhány fontos dolgot tehet a szülő, amivel aktiválja a nyugtató hatású oxytocinfelszabadulást gyermeke agyában:
  1. Érintés: a szoros testi kontaktus vagy bőrkontaktus jó hatással van a kisbaba idegrendszerére
  2. Szopás: a gyermek stresszhormonszintje azonnal csökken, amint kedvenc "tárgya" (édesanyaj melle, saját ujja, cumi) elérhető
  3. Mozgás: a ritmusos mozgás arra emlékezteti a kisbabát, amikor az édesanyja hasában volt, ezért a hordozás az egyik legsűrűbben használt nyugtató :) (kendőben vagy egy ortopédiailag helyes tartást biztosító más hordozóban - bővebben erről: http://www.olbebaba.hu/ -n olvashatsz)
  4. Meleg: nem TÚL meleg! kellemes 21fokos hőmérséklet, esetleg egy kád meleg víz jó hatással lehet a zaklatott kisbabára
(a szöveg készült Margot Sunderland: Okosan nevelni tudni kell című könyve felhasználásával)

21 megjegyzés:

  1. szia,
    nagyon orulok, hogy ratalaltam erre a blogra, ha nem banod keszitek egy ajanlot nalam, es ki is linkelnelek.
    szep napot!

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    nagyon örülnék ha megtennéd :)
    köszi!

    VálaszTörlés
  3. Végre egy hely, ahol nem azt súlykolják, hogy hagyd a gyereked, majd megnyugszik.

    VálaszTörlés
  4. Alexandra, szeretném pár fórumon linkelni a blogod, lehet?
    Illetve ebből a posztból idéznék, forrásmegjelöléssel természetesen, szabad? (itt: Babaszoba: aludj jól gyermekem topik :(, és egy zárt fórumon ahol szintén vannak páran aludni-tanítosok.)

    köszi szépen :)

    zsu vecsésről aki hordoz-szoptat-együttalszik ;)

    VálaszTörlés
  5. Zsu!
    Nagyon orulok ha linkeled az egyuttalvast es idezel rola!
    koszi!
    Szandi

    VálaszTörlés
  6. Na ezt meg fogom mutatni a férjemnek és mindenki másnak, aki nem érti miért nem hagyom sírni a kisbabámat!! Köszi, hogy leírtad ezt!

    VálaszTörlés
  7. nekem mindig az volt a véleményem, hogy lehetetlen egy babát elkényeztetni és ha sír, vmi nincsen rendben a számára, meg kell nyugtatni bármi áron, az ő sajátmaga és az anya védelmében, szerintem a kényeztetés veszélye akkor kezdődik, amikor manipulálni képes a környezetét, gondolom ez olyan egyéves kornál indulhat, esetleg, talán, nem tudom, gondolom

    VálaszTörlés
  8. Szia! Rossz a kérdőív linkje! Javítsd kérlek, szerintem sokan szívesen kitöltenék. Én is mindjárt nekilátok. :-)
    http://www.kerdoivem.hu/kerdoiv/286274508/

    VálaszTörlés
  9. szia!
    Koszi, hogy ezt leirtad!! Meg fogom mutatni a ferjemnek, mert szerinte ha kisirja magat, akkor majd elalszik...de en nem hagyom sirni a babamat...nem tudom, egyaltalan egy anya hogy kepes ra...

    VálaszTörlés
  10. Kedves Alexandra!

    Az én 10 hónapos kislányom is a mai napig rendszeresen (5-6x)éjszakánként felébred és csak nehezen alszik vissza. Rendkívül kimerült vagyok, de gondolom ezzel nem vagyok egyedül. Sajnos számtalanszor olvasták a fejemre, hogy elkényeztetem a gyermekem, és azért kel fel annyiszor, mert megszokta, hogy mindig ugrok hozzá. Ez így van, soha nem hagytam magára. Határozottan elítélem a különféle brutális alvásra szoktatós módszereket. Sajnos hajlamosak a szülők a pillanatnyi eredményt sikernek elkönyvelni, de nem gondolnak bele, hogy a bizalomvesztés később mennyiféle viselkedészavar forrása lehet. Mindezek ellenére szerinted/szerintetek nem létezik egy egészséges arany közép út? Lassan elfogyok, a férjem pedig a munkája miatt nem tolerálja a rendszeres éjszakai életet. Rá való tekintettel is szeretnék egy humánus, gyerekbarát, de mégis az éjszakát átaludni segítő megoldást kitalálni. (Ha csak kétszer kelnék hozzá, már eredmény volna.) Zsuzsa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia.nekem ugyanilyen okokbol masfél éves kislanyomnal el kezdtük bevezetni az éjszakai elválasztást.lefekvéskor szopizik es utána ha ébredt cici nem volt csak összebujas simi.a következö ébredésnél kapott ujra.igy eljutottunk oda hogy csak egyszsr kel éjszaka.nem hagytuk magára es el is mondtam neki sokszor mi lesz.cici pihen.cici alszik.

      Törlés
  11. Szia, Zsuzsa!
    Nagyon sok édesanya együttérez veled és tapasztalja azt meg, amit te is. Abban nem tudok segíteni, hogy a kislányod kevesebbszer kelljen, viszont abban igen, hogy találjatok egy olyan alváselrendezést, megoldást, amiben az egész család jól érzi magát és a gyermeked sem sérül. Ehhez viszont azt kellene tudnom, hogy hogyan alszotok most, hogyan táplálod a gyermekedet, hogyan nyugtatod meg, altatod vissza és hogy hogyan alakult az együtt töltött 10 hónap, hogyan gondoskodtatok róla és mennyiben formálódott az egész család.
    Ha gondolod inkább emailben válaszolj ezekre: a.kalmar@yahoo.com

    VálaszTörlés
  12. "A manipuláció képességéhez a glutamát nevű hormon kellenne, hogy működjön a homloklebenyben, de ez egy csecsemőnél még nem fejlődött ki."
    A gutamát nevű hormonról hol lehet olvasni??? Mert szerintem nincs ilyen hormon, de cáfolj, ha tévednék...
    A glutamát egy receptor...
    Egy csecsemőnél mi nem fejlődött ki pontosan? A glutamát nevű hormon, vagy a homloklebeny?

    Nem elemzem hosszasan a cikket, de kb. ennyire tudományos a többi része is, mint ez a mondat. De tényleg úgy van megfogalmazva, hogy tudományosnak TŰNJÖN. Szerintem.

    VálaszTörlés
  13. Szerintem is egy kicsit szélsőségesen fogalmazol, bár látom elég régi a cikk. Talán azóta van más tapasztalatod is már?!

    Valóban az arany középút a megoldás sezrintem is.
    Ugye nem gondolják a kedves 10 hónapja nem alvó anyukák, hogy minden kisbaba anyukája gonosz gyerekkínzó, akiknél az éjszakák kisebb-nagyobb energiaráfordítás után nyugodtan alakulnak?
    Ugye azt sem gondolják, hogy a babának, a baba idegrendszerének fejlődéséhez kedvezőbb az egy-két óránkénti ébredés, mint egy nyugodt 10-12 órás alvás?

    Rengeteg minden miatt ébredhet egy baba éjszaka... éhség, szomjúság, kimerültség, megszokás. Valóban meg kell szűntetni a baj okát és aztán az egész család nyugodtan alhat!

    VálaszTörlés
  14. Ez a poszt nevetséges, csupa félre- és belemagyarázás. Te ezt szereted, más meg máshogy akarja. Van, aki sírni hagy, van, aki meg nem. Nem ettől lesz valaki jobb vagy rosszabb anya, hogy sírni hagyja a gyerekét vagy nem. Nem ettől lesz a gyereked kiegyensúlyozott vagy nem.
    Az viszont kifejezetten nem jó, ha ilyen glutamátos hülyeségekkel tömöd a többi anyuka fejét. Az "agyát mérgező stresszhormonok mossák át"-ról nem is beszélve, hogy a többi képtelenséget ne is említsem.

    VálaszTörlés
  15. Abban egyetértek, hogy áltudományos a poszt. Ne haragudj, feltételezem, hogy jó szándékból írtad, de az "agyát mérgező stresszhormonok mossák át" és hasonló általános megfogalmazások azt a hitet keltik, hogy ha a gyerekedet egy minimális stressz éri csecsemőkorában, akkor már kiegyensúlyozatlan felnőtt lesz. Azt nem árt ilyenkor figyelembe venni, hogy minket is így neveltek és bár gondolom, mindenkinek vannak lelki gubancai - ami elkerülhetetlen szerintem -, azért többé-kevésbé kiegyensúlyozott emberek vagyunk.

    Ami az elalvást illeti, szerintem meg kell tanítani egyedül elaltatni. Nem úgy, hogy sírni hagyja az ember, hanem hogy megtanítja, mi után mi következik az estében, elmagyarázza, hogy most pedig aludni kell, ha felsír, picit megnyugtatja (de nem veszi ki az ágyból!), és ezt 5-ször, 10-szer, 100-szor. Az első éjjel. A másodikon már feleennyit, a harmadikon még kevesebbet és fokozatosan megtanulja a baba, hogy ez a házirend. Mi pár hetes korától ezt csináltuk, most három hónapos és magától elalszik, amikor az esti - igen szertartásos - műsor után sötétben leteszem. Az igényeire reagálni kell, de figyelni kell, mi az, ami tényleg igény és miaz az igény, amit már a szokások alakítottak igénnyé. A kisfiunknak például igénye, hogy fürdés előtt, amikor szedem le a koszmót a fejéről, énekeljek neki lassú dalokat és kettesben töltsük az időt. Ez olyan igény, amit ki lehet elégíteni, ezért meg is teszem. Viszont cserébe nem alakult ki olyan igény, hogy éjjel anya ringasson órákig, mert csak í]y vagyok hajlandó elaludni. Arról nem is beszélve, hogy ő saját magát trenírozza, hogy minél tovább ébren tudjon maradni (ez nem saját tapasztalat, hanem olvastam).

    Szóval arany középút, bízzatok magatokban és maradjatok nyugodtak, mert az viszont nagyon átmegy a babára.

    VálaszTörlés
  16. 2011. augusztus 19. 6:17

    Nekem is ez a benyomásom.
    Igaz, én nem hagytam sírni a gyereket alvás miatt, de a tejapasztás miatt igen, 3 éjszakát zokogott végig, aztán megnyugodott és minden rendben lett, a 4. éjjel már nem akart szopni. El tudom képzelni, hogy ahol 3-4 gyerek van, ott nincs mindegyikre annyi idő, amennyit szeretne a gyerek- azaz a 24 órából épp 24... De annyi van, hogy érezze: szeretik, csak nincs éppen minden úgy, ahogy ő akarja. Ez eleinte keserves felismerés, aztán csendes beletörődésbe megy át, majd ebből szépen megszokás lesz. Gond akkor van, ha:
    1. a gyerek beteg, csak a szülő nem vette észre, és így is hagyja sírni
    2. nincs szeretet, csak ridegtartás, és az elalvás nem szép, megnyugtató szertartással megy végbe, hanem betakarás, szobából kihúzás.
    3. a sírni hagyás teljes elszeparáltságot is jelent, semmiféle nyugtatás nincs soha.
    Szerintem.

    VálaszTörlés
  17. "Szóval arany középút, bízzatok magatokban és maradjatok nyugodtak, mert az viszont nagyon átmegy a babára."
    Nagyon tetszik, amit írtál! Megtaláltad a varázsszót.
    A "természet", az anyaként való létezésünk felruház rövidebb periódus után minket, nőket arra, hogy a babánkra rá tudjunk hangolódni. Sokkal inkább ezekre a belső hangokra kellene hallgatni, ezt előcsalogatni önmagunkból, és felelős szakemberként is ezt tenni. Előcsalogatni,ami mindannyiunkban ott van.
    Persze, a bizonytalan fiatal anya meg akar felelni mindenki elvárásainak. (Anyós, saját anya, férj, a beszólogatós szomszéd néni stb.)
    Mindeközben a saját kompetenciaérzését vesztheti el, pedig mindannyiunkban ott szunnyad az "elég jó anya". Kell és lehet ebben bízni! Fiatal anyaként nem csak a kicsit, hanem önmaga anyai részét is növesztgeti mindenki. És ez az anyai rész folyvást változik,ahogy a baba nő, fejlődik, tipegő lesz, kis óvodás, iskolás, majd serdülő és végül leválik rólunk. Változik és fejlődik. Az anyai gondoskodásnak ez az íve három szóval összefoglalható: "vegyél ölbe, tegyél le, engedj el."
    Ebben az életkorban ölben tartunk (és sokáig maradnak ilyen pillanatok még, ha nem is konkrét fizikai minőségben). Megnyugtatunk, lecsendesítjük az indulatait, kétségbeesett sírását, és ezeket tükrözzük vissza a babának. Persze, sírva is hagyhatjuk időnként, rövid ideig, amikor tudjuk, most éppen az ellen tiltakozik, hogy elváljunk, aztán rövidesen álomba merül. Ezt a tudásunkat (hogy rövidesen alszik) már egy jól működő "ismeretség" hozza létre, az egymásra hangolódás, hangoltság, amire az anyák túlnyomó része képes.
    Minden anyát arra biztatnék én is, hogy erősödjön, erősítse önmaga anyai részét, ami ott van benne!
    A cikket magam is áltudományosnak tartom, bár Alexandra pozitív szándékairól meg vagyok győződve. Egész jól működtek az anyák anyaként évezredeken keresztül a transzmitterek ismerete nélkül.
    Ilyen oksági következtetések, ebben a formában, amelyeket az általam ismeretlen szerző, Sheila Kitzinger tesz így egészen biztosan nem levonhatók.
    Arra kérem a mamákat, akik netán beszorongtak volna a pontok olvasása kapcsán, nyugtassák meg először önmagukat, aztán a babájukat!

    A manipulációról írottak sem helyesek ebben a formában. A gyermekek 3-4 évesek (egy elmélet szerint), amikor képessé válnak arra, hogy megértsék másoknak milyen ismeretek, tudás, érzelmi állapotok, vágyak vannak a fejében.Így a kis csöppségek manipulálni biztosan nem tudnak még. Legfeljebb "megértenek" inger-válasz kapcsolatokat. Ha én valamit csinálok (sírok), az anyukám megjelenik, és mit is szeretne jobban, mint hogy anya ott legyen!

    VálaszTörlés
  18. „Szóval arany középút, bízzatok magatokban és maradjatok nyugodtak, mert az viszont nagyon átmegy a babára.”

    Nagyon tetszett, amit írtál! Megtaláltad a varázsszót.
    Az anyai önmagunkban bízás jelenti, hogy kompetensek vagyunk anyai, szülői működésünkben. Az anyaságuk kezdeti időszakában működő mamák nagyon jól szeretnék tenni azt, amiben még kevéssé jártasak, talán mindenkinek megfelelni vágynak (anyós vagy anya jó tanácsok, férj elvárásai, beszólogatós szomszéd néni stb.). Elbizonytalanodhatnak az elvárások kapcsán. Azonban a nők évezredes belső működésük kapcsán „ösztönösen” képesek arra, hogy ráhangolódjanak a gyermekükre egy kezdeti fázis után, megismerjék sírásukat, következtetni tudjanak abból annak okára, hogy csillapítsák a baba feszültségeit.
    Az anyai működés lényege egy mondattal leírható, bár az koránt sem egyszerű. „Vegyél ölbe, tegyél le, engedj el!” Az anyai fejlődésnek íve van, amely alkalmazkodik a baba fejlődéséhez, mintegy összefonódik vele.
    A babát ebben a korai életkorban ölbe vesszük (és még sokáig fogjuk nem fizikai értelemben), kielégítjük szükségleteit. Amikor sír indulatait átvesszük, és önmagunkban lecsillapítva visszaadjuk neki, miközben a ringatásunk, hanglejtésünk, mimikánk megnyugtatja őt. Feszítő indulatai, amelyek a sírást indukálják, lecsillapodnak. Megéli önmaga érzéseit az anyai működés által. E képesség, az anyává fejlődés lehetősége minden nőben ott rejlik.

    A cikket én magam is féltudományosnak tartom (bár az említett szerzőt nem ismerem), de úgy vélem, hogy ilyen formájú ok-okozati kapcsolat, amit ott leírt, és főként a hosszú távú következtetések, nem vonhatók le.
    Természetesen, én sem vitatom Alexandra pozitív szándékait.
    Azt kérem a mamáktól, akik szorongani kezdtek volna a cikk olvasása közben, hogy nyugodjanak meg, és nyugtassák meg babájukat is!

    A manipulációra vonatkozó hivatkozás sem teljesen helyénvaló. A gyerekek 4 éves kor táján válnak képessé arra, hogy másoknak ismereteket, vágyakat, érzéseket, tudást tulajdonítsanak. E képesség hiányában manipulálni nem igen tudnának minket. Legfeljebb „megtanulnak” inger-válasz kapcsolatokat. Ráng kezem-lábam, közben valami hangot hallok (és mindezt mintha én csinálnám),ha ez van, akkor megjelenik a mama. És mire vágyna kevésbé, mint a mama ott legyen?

    VálaszTörlés
  19. Egyetértek a cikkel. De az én fiam szeparációs szorongása 4 hónapja tart. Óránként- két óránként kel, sokszor sírva, akkor is, ha velem alszik. Valahogy csak véget kell ez érjen. Valahogy csak rá kellene vezetnem,hogy ugyanúgy visszaaludhat, mint korábban, mikor még tudott. De hogyan? - már nem tudok nappal sem türelmes lenni hozzá, olyan fáradt vagyok...

    VálaszTörlés
  20. Ezt érdemes lenne átbeszélned valakivel személyesen, alaposan körbejárni a témát, sok mindent lehet tenni, de ahhoz hogy megtaláld a ti helyzetetekre a legjobb megoldást részletes információk kellenek. Sokféle szaktanácsadó tud ebben segíteni, írj egy emailt nekem (a.kalmar@yahoo.com) és kitaláljuk a nektek megfelelő formát!

    VálaszTörlés