Volt egyszer egy baba, aki az édesanyjával aludt.
Mielőtt megszülettem, gondolja a baba, vártam az éjszakát. Anya távol volt attól a külső zajtól, és nyugodtan aludtam el a megszokott és szeretett neszekre. Anya hangjaira. Mielőtt megszülettem, együtt aludtunk, és ez jó volt.
Mikor világra jöttem, az alvóhelyem megváltozott, de Anya nem. Most is együtt vagyunk éjszaka, ahogy kilenc hónapig mindig. Ideges voltam az új világ miatt, amit még nem értettem, de éjszaka nem féltem, Anya és én együtt aludtunk, és ez tetszett.
Szeretem az éjszakát. Nappal Maminak folyton akad valami dolga. De éjszaka ráér. Mindig a közelben van, odakúszhatok hozzá és szopizhatok, ahányszor csak megéhezem. Pici a pocim és az anyatejcsit könnyen feldolgozom, gyakran kell hát szopiznom. De mert Mami és én együtt alszunk, soha nem vagyok sokáig éhes, és ez nagyon jó érzés.
Nem ismerek jobb alvóhelyet, mint a Mami mellett. Hallottam, hogy Magdi néném vett nekem egy csoda ágyat. Vannak benne műanyag állatkát, amik mozognak, ha megérintem őket, és kis harangok, amik csengnek-bongnak az érintésemre. Néhányan úgy gondolják, a babáknak a saját ágyukban a helyük, de nem hiszem, hogy szeretném ezt. Az az ágy nem mozog, és nem beszél, és nem énekel nekem. Csak nyikorog. És sötét, és kemény és magányos. Ki van mellettem ott, amikor felébredek? Szeretem, ha éjszaka kinyúlhatok, és megérinthetem Mamit. Szeretem a bőre érintését, és ahogy szuszog. Magdi néni nagyon kedves. Sose mondjuk majd el neki, hogy nem szeretem a kiságyakat. Mami mondta, hogy beledobálhatom a játékaim, ha majd nagyobb leszek. Jó ketrec lesz belőle a macimnak és az elefántomnak. Én Mamival fogok aludni. Ez jó érzés.
Már sokat nőttem. Ehhez egy csomó energia kell, így többet eszem. Jó hogy Anya kéznél van egész éjszaka, mert tényleg kell a sok finom tejcsi. Éjszaka finomabb a tej, talán mert Anya nyugodtabb. Gyakran felkelek és megnézem, minden rendben van-e. Aztán szopizom kicsit, de nem zavarok senkit. Tényleg gyorsan növök, mert nem vesztegetem az erőm aggódásra. Egyébként is még túl kicsi vagyok az aggódásra. Amúgy sincs miért aggódnom, Anya és én együtt alszunk, és én jól érzem magam.
Néha Anyának rossz napja van, és nem tud elaludni. De amint elkezd szoptatni, tudod mi történik? Elálmosodik, és néha előbb alszik el, mint én. Segítünk egymásnak elaludni. Mivel Anyával alszom, ő jól érzi magát.
Néha nekem is van rossz napom vagy rossz éjszakám. Ideges vagyok és nyűgös. Jön a fogam, ég a popsim, eldugul az orrom (egy kisbabának tiszta orr kell a légzéshez, tudod). Amikor nem érzem jól magam, megnyugtató dolog, hogy csak ki kell nyúlnom, és megérinthetem Anyát vagy Apát. Szopizom egy kicsit és visszaalszom. Mindnyájan jól érezzük magunkat.
Anyának folyton könyveket hoznak a barátai, és elmondják, hogy nem kellene mindig rohanni hozzám, ha sírok. Olyan szörnyű hangzású szavakat használnak, mint „manipuláció”. Anya csak nevet és azt mondja, ő belőlem olvas, nem könyvekből. Úgy örülök, hogy figyel rám! Egyre jobb anya lesz. Együtt alszunk, figyelünk egymásra, és jól érezzük magunkat.
Szeretek lefeküdni. Annyi figyelmet kapok. Senki más nincs itt, csak Anya, Apa és én. Az ágyunk nem csupa csoda, de mind elférünk benne. Anya mondta Nagyinak, ne költsön ennyi pénzt arra, hogy „csoda dolgok”-at vegyen nekem. Nagyi hozott egy olyan macit, amiből valakinek az anyukája beszél. Nem olyan a hangja, mint Anyának, és ha megfogod, semmit se csinál. Miért kellene egy kisbabának megszokni más anyuka hangját? Az én kedvenc macim az anyukám. Ha hozzá bújok, ő is visszaölel. Éjszaka együtt alszunk, megérintjük egymást és jól érezzük magunkat.
Mostanában kezdem jobban megismerni Apát. Nem vagyok biztos benne, hogy szeretett velem aludni kezdetben. Ő olyan nagy és én olyan kicsi vagyok. Mindketten féltünk kicsit. Ráadásul elég zajos voltam pár hónapja. Egy éjszaka Apa azt mondta, ideje lenne abban a borzasztó kiságyban aludnom. Tényleg szeretek Apával aludni, és most már ő is szeret velem aludni. Egész nap alig látom. Nagyon elfoglalt, sokat dolgozik. Jó együtt lenni vele éjszaka. Apa és én együtt alszunk, és jól érezzük magunkat.
Soha nem kell hangosan és sokáig sírnom, hogy figyeljenek rám, ha szükségem van valamire, még ha nem is akarok többet, mint hogy fölvegyenek és beszéljenek hozzám. A nap nagy részét Anya karjában töltöm, vagy a babahordozóban, Anya mellett. Ő tudja, hogy boldoggá tesz, ha azokkal lehetek, akik szeretnek. Ha anya nem venne föl mikor sírok, nem is tudnám, mit tegyek. Azt hiszem, föladnám, és feküdnék némán. De én tudom, hogy a világ ennél jobb hely. Hogyan érezhetném jól magam, ha Anya egyedül hagyna a sötétben? Minden jó, ha együtt alszunk.
Egyszer majd felnövök és elmegyek otthonról, megházasodom, és saját gyerekeim lesznek. És tudod, hol fognak aludni? Velem, természetesen. Miért, talán másképp is lehet? Együtt alszunk, és jól érezzük magunkat.
Forrás: www.lll.hu Sears: Nighttime Parenting
Sajnos ez nem egy túl jó fordítás. Ha valakinek megvan angolul, szívesen venném és lefordítanám újra!
2010. február 19., péntek
2010. február 10., szerda
Fog aludni? Rajtad is múlik!
Amíg meg nem születik az első gyereked, az alvás jó esetben természetes része az életednek. De az első hetekben biztosan elgondolkodsz: vagy a gyerek nem működik jól, vagy te. Néhány hét múlva eljön a pillanat, amikor MINDENT tudni akarsz az alvásról. Segítünk!
Miért alszunk?
A legelfogadottabb elmélet szerint az agy, mint a számítógépek programja, alvás közben állítja helyre a szervezet ébrenlét alatt elszenvedett károsodását, regenerálja az idegrendszert. Az álom pedig nem más, mint a bennünket ért hatások, adatok feldolgozása.
Miben különböznek és miben hasonlítanak a felnőttek és a gyerekek alvási szokásai?
A felnőttnek és a gyereknek is szüksége van szertartásokra ahhoz, hogy a napi stressz és a rengeteg inger után nyugalmi állapotba kerülhessen. Érthetetlen, miért várják el a felnőttek a kisgyerektől, hogy azonnal elaludjon, miközben erre sok esetben ők maguk sem képesek.Ne gondold, hogy alvászavarral állsz szemben, ha csemetédnek több időre van szüksége az elalváshoz, ennek ugyanis evolúciós magyarázata van. Az alvás rendkívül kiszolgáltatott állapot, amely alatt elveszítjük a kontrollt testünk felett, az izomtónus szinte nullára csökken. Azért is igénylik a kicsik a szülői segítséget, mert ez a kiszolgáltatottság feszültséget és félelmet kelt bennük. Ilyenkor még nagyobb szükségük van a biztonságot adó szülői jelenlétre. A felnőttek szendergésen keresztül jutnak el a mély álom fázisába, s alvásuk alatt több időt is töltenek ott. Náluk az aktív, álmodó szakasz kevesebb, és leginkább hajnalban tapasztalható. A gyerekek ezzel ellentétben inkább az aktív alvásban töltenek több időt.
Úgy érzem, mindig akkor ébred, amikor én a legjobban alszom. Ez igaz, vagy már üldözési mániám van?
Míg a felnőttek alvási ciklusai körülbelül másfél órásak, addig a csecsemők ciklusai ennél rövidebbek, ötven-hatvan percesek, ezért az éjjeli felébredés szempontjából kritikus perióduson óránként vagy még annál is gyakrabban átesnek. Nagy az esélye, hogy az ébredés épp a te mély alvásod idejére esik. A csecsemők ráadásul nem alszanak olyan mélyen, mint mi, felnőttek. Nemcsak arról van szó, hogy hosszabb ideig tart, mire elalszanak, és gyakoribbak az éjjeli ébredés szempontjából kritikus periódusaik, hanem arról is, hogy náluk kétszer annyi az aktív alvás, mint nálunk, felnőtteknél.
Miért rendelte ezt így a természet? Nem fejlődne jobban, ha egész éjjel mélyen aludna?
A gyakoribb aktív alvási szakaszoknak és ébredéseknek életmentő szerepe van: aprócska babánk gyomra ugyanis igencsak pirinyó, így többször van szüksége táplálékra, valamint bármilyen probléma adódna, akár orrdugulás, akár lehűlés vagy túlmelegedés, neki pár perc is számít a túlélésben. A felszínes alvás, gyakori ébredés megóvja a babát a hirtelen csecsemőhaláltól is.
Hogy fogom túlélni?
Először is szánj arra időt, hogy megismerd a kicsi alvási szokásait! Ha tudod, melyek a kritikus pontok, arra is rájössz, mivel tudod őt segíteni. Van, akinek már az is elegendő, ha érzi a szülő jelenlétét, vagy ha az anya halkan dúdolgat, esetleg a kezét a fészkelődni kezdő baba hátára teszi. A mocorgás azt jelzi, hogy a baba a felületes alvás szakaszába lépett. Ám vannak, akiknek szorosabb testi kontaktusra van szükségük az álomba merüléshez: ilyenkor ne sajnáld az időt, szoptasd meg, ringasd, vagy fektesd a mellkasodra!
Mitől függ, hogy jó alvó lesz-e a gyerekem?
Minden ember más. Ez az állítás nemcsak a felnőttekre, hanem már a picikre is igaz: van, aki szinte segítség nélkül képes elaludni, rövidebb ébredésből visszaaludni, ám olyan is akad, akinek ehhez szüksége van a szüleire is. Ezért nem érdemes azon bosszankodnod, hogy a barátnőd csemetéje úgy alszik, akár a mormota, a tied pedig igencsak próbára teszi az erődet. Az alvási szokások sokkal inkább a gyerek temperamentumától függnek, semmint a szülők altatási praktikáitól, az alvás nem a szülői rátermettség fokmérője. Egy nyugodt Buddhából sosem lesz pörgős örökmozgó, és ez fordítva is igaz. Gondolj arra, hogy ez legfeljebb pár évig tart, hiszen ki látott már olyan iskolást, akit ringatni kell elalvás előtt?
Mikor közelít egymáshoz az alvásritmusunk?
Ne számíts egyenes irányú változásra, az alvásgörbe hullámzó. Az első három hónapban a pici csecsemők ritkán alszanak négy óránál tovább anélkül, hogy szükségük lenne táplálékra vagy a közelségedre. Viszont általában összesen tizennégy-tizennyolc órát töltenek alvással naponta. Három és hat hónapos kor között a legtöbb kisbaba nyugodtabb. Napközben hosszabb ideig vannak ébren, és éjjel akár öt órát is alhatnak egyfolytában. Hat hónapos kor körül újra számíthatsz éjszakai ébredésekre. Jó hír, hogy az idő múlásával az ébredések száma csökken, és a baba egyre könnyebben tud visszaaludni. Ezt hívják a szakemberek az alvás érésének. És bár a kisbabák valamikor az első életév második felében biztosan „megérnek” az alvásra, sokan továbbra is felébrednek. Ekkor viszont már más okok állnak a háttérben.
Miért ébred éjjel még féléves kora után is?
Gyakoribbá válnak az olyan kellemetlenségek, mint például a nátha vagy a fogzási fájdalom. A mozgásfejlődése felgyorsul: ül, mászik, jár, nem csoda, ha a babád éjjel is fel-felébred a nappal átélt élmények hatására. Nagyjából nyolc-kilenc hónapos kor körül a gyerek félni kezd, ha egyedül hagyják. Ennek is evolúciós okai vannak. A legtöbb élőlény már újszülöttként képes helyváltoztató mozgásra, így az anya követésére, ennek pedig fontos szerepe van az életben maradás szempontjából. Az embernél azért csak a nyolcadik-kilencedik hónap tájékán alakul ki igazán a kötődés, és ennek jeleként a szeparációs félelem, mert ekkorra lesz képes követni a biztonságot jelentő személyt. Eddig a korig elvileg nem fordulhat elő, hogy az anyja eltávolodjon tőle, tehát nem kell félnie attól, hogy egyedül hagyják.
Együtt vagy külön?
Számos országban, például Kínában annyira magától értetődő az együtt alvás, hogy – valószínűleg éppen emiatt – a bölcsőhalál oly ritka, hogy nincs is rá elnevezés. Az anya teste jelenti a természetes környezetet a csecsemő számára. Szoros együttlétük jótékonyan hat a kicsi testhőmérsékletére, az ébrenlét-alvás ritmusára, anyagcseréjére, hormonszintjeire, szívritmusára, légzésére, immunrendszerének működésére, az enzimek termelődésére. Ráadásul a babák úgy lettek „kitalálva”, hogy édesanyjukba kapaszkodva élnek, akinek folyamatos mozgása biztosítja az életmentő megébredést (ami nem egyenlő a felébredéssel). Az együtt alvás a természetes, a külön alvás már a nyugati kultúra terméke, a felnőttek igénye. Nem rontod el azzal, ha magatokhoz veszed, sőt jót teszel vele. Az együtt alvás persze nem kötelező. A főszabály, hogy úgy aludjatok, ahogy az egész családnak jó.
Hagyjam sírni?
Egyes szakemberek azt javasolják, hagyjuk a gyereket, hogy „kiordítsa magát”. Ez a módszer azért ártalmas, mert a baba nem tudja megnyugtatni önmagát, szinte sokkos állapotba kerül, szabálytalan lesz a légzése és a szívritmusa. Annyit tehet, hogy feladja és elalszik, mivel nem reagáltak egyre kétségbeesettebb jelzésére, ám nem nyugszik meg, ezért gyakran fel fog ébredni. Sok szakértő riogatja azzal az amúgy is tanácstalan szülőket, hogy a síró baba felemelésével, vigasztalásával csupán egy rossz szokást rögzítenek, amelyen később nem lesznek képesek változtatni. Ennek épp az ellenkezője igaz: az a baba, aki az elején megkapott minden biztonságot, később kevésbé fog szorongani, félni.
Hogy tehetem jobbá az éjszakákat?
– A testkontaktus szinte mindig hatásos, akár simogatásról, akár együtt alvásról van szó.
– A rítusok, például a meseolvasás, azért lényegesek, mert a babában a biztonság érzetét keltik.
– A felnőtt hangulata a gyerekre is hat. Ha feszült az anya, a baba nem érzi magát biztonságban, ezért nem alszik el. Altatás előtt mindig próbálj megnyugodni, vagy ha nagyon feldúlt vagy, bízd apára!
– A lefekvés előtt két órával ne adj a gyereknek húst, szénsavas italokat, csokoládét, mert ezek a serkentő hatású dopamint (agyi hírvivő) aktiválják. Inkább szénhidrát-tartalmú ételt egyen, amilyen, mondjuk, a banán, amely álmosító szerotonint szabadít fel.
– Ha fél a gyerek, komolyan kell venni aggodalmait, és segíteni, hogy el tudjon lazulni. A megfelelő alvóhely kialakítása, a békés légkör, a tompa fények segítik az elalvást.
– Túl sok vagy túl intenzív inger hatására nyugtalanabb lesz a baba, hiszen kizökken megszokott napirendjéből. Erre nyaralás, költözés, nagy családi ünnepek idején is számíthatsz.
– Még a felnőttre is igaz, hogy minél több időt tölt a szabadban, minél többet mozog, annál könnyebb az elalvás.
Jean Orsolya Kismama magazin 2009. 09. 24.
Szaktanácsadó: Csóka Szilvia biológus, www.kotodes.hu
Miért alszunk?
A legelfogadottabb elmélet szerint az agy, mint a számítógépek programja, alvás közben állítja helyre a szervezet ébrenlét alatt elszenvedett károsodását, regenerálja az idegrendszert. Az álom pedig nem más, mint a bennünket ért hatások, adatok feldolgozása.
Miben különböznek és miben hasonlítanak a felnőttek és a gyerekek alvási szokásai?
A felnőttnek és a gyereknek is szüksége van szertartásokra ahhoz, hogy a napi stressz és a rengeteg inger után nyugalmi állapotba kerülhessen. Érthetetlen, miért várják el a felnőttek a kisgyerektől, hogy azonnal elaludjon, miközben erre sok esetben ők maguk sem képesek.Ne gondold, hogy alvászavarral állsz szemben, ha csemetédnek több időre van szüksége az elalváshoz, ennek ugyanis evolúciós magyarázata van. Az alvás rendkívül kiszolgáltatott állapot, amely alatt elveszítjük a kontrollt testünk felett, az izomtónus szinte nullára csökken. Azért is igénylik a kicsik a szülői segítséget, mert ez a kiszolgáltatottság feszültséget és félelmet kelt bennük. Ilyenkor még nagyobb szükségük van a biztonságot adó szülői jelenlétre. A felnőttek szendergésen keresztül jutnak el a mély álom fázisába, s alvásuk alatt több időt is töltenek ott. Náluk az aktív, álmodó szakasz kevesebb, és leginkább hajnalban tapasztalható. A gyerekek ezzel ellentétben inkább az aktív alvásban töltenek több időt.
Úgy érzem, mindig akkor ébred, amikor én a legjobban alszom. Ez igaz, vagy már üldözési mániám van?
Míg a felnőttek alvási ciklusai körülbelül másfél órásak, addig a csecsemők ciklusai ennél rövidebbek, ötven-hatvan percesek, ezért az éjjeli felébredés szempontjából kritikus perióduson óránként vagy még annál is gyakrabban átesnek. Nagy az esélye, hogy az ébredés épp a te mély alvásod idejére esik. A csecsemők ráadásul nem alszanak olyan mélyen, mint mi, felnőttek. Nemcsak arról van szó, hogy hosszabb ideig tart, mire elalszanak, és gyakoribbak az éjjeli ébredés szempontjából kritikus periódusaik, hanem arról is, hogy náluk kétszer annyi az aktív alvás, mint nálunk, felnőtteknél.
Miért rendelte ezt így a természet? Nem fejlődne jobban, ha egész éjjel mélyen aludna?
A gyakoribb aktív alvási szakaszoknak és ébredéseknek életmentő szerepe van: aprócska babánk gyomra ugyanis igencsak pirinyó, így többször van szüksége táplálékra, valamint bármilyen probléma adódna, akár orrdugulás, akár lehűlés vagy túlmelegedés, neki pár perc is számít a túlélésben. A felszínes alvás, gyakori ébredés megóvja a babát a hirtelen csecsemőhaláltól is.
Hogy fogom túlélni?
Először is szánj arra időt, hogy megismerd a kicsi alvási szokásait! Ha tudod, melyek a kritikus pontok, arra is rájössz, mivel tudod őt segíteni. Van, akinek már az is elegendő, ha érzi a szülő jelenlétét, vagy ha az anya halkan dúdolgat, esetleg a kezét a fészkelődni kezdő baba hátára teszi. A mocorgás azt jelzi, hogy a baba a felületes alvás szakaszába lépett. Ám vannak, akiknek szorosabb testi kontaktusra van szükségük az álomba merüléshez: ilyenkor ne sajnáld az időt, szoptasd meg, ringasd, vagy fektesd a mellkasodra!
Mitől függ, hogy jó alvó lesz-e a gyerekem?
Minden ember más. Ez az állítás nemcsak a felnőttekre, hanem már a picikre is igaz: van, aki szinte segítség nélkül képes elaludni, rövidebb ébredésből visszaaludni, ám olyan is akad, akinek ehhez szüksége van a szüleire is. Ezért nem érdemes azon bosszankodnod, hogy a barátnőd csemetéje úgy alszik, akár a mormota, a tied pedig igencsak próbára teszi az erődet. Az alvási szokások sokkal inkább a gyerek temperamentumától függnek, semmint a szülők altatási praktikáitól, az alvás nem a szülői rátermettség fokmérője. Egy nyugodt Buddhából sosem lesz pörgős örökmozgó, és ez fordítva is igaz. Gondolj arra, hogy ez legfeljebb pár évig tart, hiszen ki látott már olyan iskolást, akit ringatni kell elalvás előtt?
Mikor közelít egymáshoz az alvásritmusunk?
Ne számíts egyenes irányú változásra, az alvásgörbe hullámzó. Az első három hónapban a pici csecsemők ritkán alszanak négy óránál tovább anélkül, hogy szükségük lenne táplálékra vagy a közelségedre. Viszont általában összesen tizennégy-tizennyolc órát töltenek alvással naponta. Három és hat hónapos kor között a legtöbb kisbaba nyugodtabb. Napközben hosszabb ideig vannak ébren, és éjjel akár öt órát is alhatnak egyfolytában. Hat hónapos kor körül újra számíthatsz éjszakai ébredésekre. Jó hír, hogy az idő múlásával az ébredések száma csökken, és a baba egyre könnyebben tud visszaaludni. Ezt hívják a szakemberek az alvás érésének. És bár a kisbabák valamikor az első életév második felében biztosan „megérnek” az alvásra, sokan továbbra is felébrednek. Ekkor viszont már más okok állnak a háttérben.
Miért ébred éjjel még féléves kora után is?
Gyakoribbá válnak az olyan kellemetlenségek, mint például a nátha vagy a fogzási fájdalom. A mozgásfejlődése felgyorsul: ül, mászik, jár, nem csoda, ha a babád éjjel is fel-felébred a nappal átélt élmények hatására. Nagyjából nyolc-kilenc hónapos kor körül a gyerek félni kezd, ha egyedül hagyják. Ennek is evolúciós okai vannak. A legtöbb élőlény már újszülöttként képes helyváltoztató mozgásra, így az anya követésére, ennek pedig fontos szerepe van az életben maradás szempontjából. Az embernél azért csak a nyolcadik-kilencedik hónap tájékán alakul ki igazán a kötődés, és ennek jeleként a szeparációs félelem, mert ekkorra lesz képes követni a biztonságot jelentő személyt. Eddig a korig elvileg nem fordulhat elő, hogy az anyja eltávolodjon tőle, tehát nem kell félnie attól, hogy egyedül hagyják.
Együtt vagy külön?
Számos országban, például Kínában annyira magától értetődő az együtt alvás, hogy – valószínűleg éppen emiatt – a bölcsőhalál oly ritka, hogy nincs is rá elnevezés. Az anya teste jelenti a természetes környezetet a csecsemő számára. Szoros együttlétük jótékonyan hat a kicsi testhőmérsékletére, az ébrenlét-alvás ritmusára, anyagcseréjére, hormonszintjeire, szívritmusára, légzésére, immunrendszerének működésére, az enzimek termelődésére. Ráadásul a babák úgy lettek „kitalálva”, hogy édesanyjukba kapaszkodva élnek, akinek folyamatos mozgása biztosítja az életmentő megébredést (ami nem egyenlő a felébredéssel). Az együtt alvás a természetes, a külön alvás már a nyugati kultúra terméke, a felnőttek igénye. Nem rontod el azzal, ha magatokhoz veszed, sőt jót teszel vele. Az együtt alvás persze nem kötelező. A főszabály, hogy úgy aludjatok, ahogy az egész családnak jó.
Hagyjam sírni?
Egyes szakemberek azt javasolják, hagyjuk a gyereket, hogy „kiordítsa magát”. Ez a módszer azért ártalmas, mert a baba nem tudja megnyugtatni önmagát, szinte sokkos állapotba kerül, szabálytalan lesz a légzése és a szívritmusa. Annyit tehet, hogy feladja és elalszik, mivel nem reagáltak egyre kétségbeesettebb jelzésére, ám nem nyugszik meg, ezért gyakran fel fog ébredni. Sok szakértő riogatja azzal az amúgy is tanácstalan szülőket, hogy a síró baba felemelésével, vigasztalásával csupán egy rossz szokást rögzítenek, amelyen később nem lesznek képesek változtatni. Ennek épp az ellenkezője igaz: az a baba, aki az elején megkapott minden biztonságot, később kevésbé fog szorongani, félni.
Hogy tehetem jobbá az éjszakákat?
– A testkontaktus szinte mindig hatásos, akár simogatásról, akár együtt alvásról van szó.
– A rítusok, például a meseolvasás, azért lényegesek, mert a babában a biztonság érzetét keltik.
– A felnőtt hangulata a gyerekre is hat. Ha feszült az anya, a baba nem érzi magát biztonságban, ezért nem alszik el. Altatás előtt mindig próbálj megnyugodni, vagy ha nagyon feldúlt vagy, bízd apára!
– A lefekvés előtt két órával ne adj a gyereknek húst, szénsavas italokat, csokoládét, mert ezek a serkentő hatású dopamint (agyi hírvivő) aktiválják. Inkább szénhidrát-tartalmú ételt egyen, amilyen, mondjuk, a banán, amely álmosító szerotonint szabadít fel.
– Ha fél a gyerek, komolyan kell venni aggodalmait, és segíteni, hogy el tudjon lazulni. A megfelelő alvóhely kialakítása, a békés légkör, a tompa fények segítik az elalvást.
– Túl sok vagy túl intenzív inger hatására nyugtalanabb lesz a baba, hiszen kizökken megszokott napirendjéből. Erre nyaralás, költözés, nagy családi ünnepek idején is számíthatsz.
– Még a felnőttre is igaz, hogy minél több időt tölt a szabadban, minél többet mozog, annál könnyebb az elalvás.
Jean Orsolya Kismama magazin 2009. 09. 24.
Szaktanácsadó: Csóka Szilvia biológus, www.kotodes.hu
Címkék:
alvás,
együttalvás,
éjszakai gondoskodás,
testkontaktus
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)