Elrontottuk?

 

Új cikksorozat a Babafalván a gyerekek alvásáról!  Hogyan alszanak a pocakban? Mire van szükségük az első napokban, hogy jól aludjanak és jól aludjunk. Itt olvashatod a teljes cikket.



Családi együttalvás - mire számíthatunk?

forrás: http://www.howtobeadad.com/

A facebookon 58ezren osztották meg, majd 70ezren like-olták. Világszerte. Ezek szerint lehet valami közös abban, ahogyan a nyugati társadalmakban megtapasztaljuk az együttalvást.

Vallomás: az okos, előrelátó nevelés tévedése

Tévedtem. Szívem minden szeretetével szerettem a babámat, és igazán mindent beleadtam! Fáradtságot nem kímélve adtam meg neki mindent, amiről azt gondoltam, hogy szükséges a fejlődéséhez, boldogságához, későbbi boldogulásához. Most, nyolc és fél év távlatából – nem nagy idő, tudom, de némi rálátás már nyílik innen –, no és még két baba felnövelgetése után tisztán látom: tévedtem. De ne szaladjunk előre. Hogy is volt ez?

Mikor az első gyermekem megszületett, már sok-sok elképzelésem volt a gyereknevelésről, mert kicsi lány korom óta anyukának készültem. Előrelátó, okos anyuka akartam lenni, aki közeli, meleg és őszinte kapcsolatban van a gyermekével.
Megszületett.
Nagyon vágytam szoptatni, persze, hogy szoptattam. Háromóránként, ahogy anyukámtól is mindig hallottam. Persze, nem mint a katonaságnál: egyszerre rugalmasan és érzékenyen, de úgy, hogy ne legyen minden nyikkra mellen. Nem vigasztaltam cicivel, ha sírt, hogy ne azt tanulja meg, hogy minden búra az evés a vigasz. Csak okosan, előrelátóan!
Az ágyunkba nem vettem be.
Hogy ne szokjon oda. Nem is a baba, hanem a párom és magam miatt. Nem volt ez egy jól körvonalazódott, megfogható logika, inkább egy homályos érzés, hogy nem fogjuk tudni kirakni többé, és akkor mi lesz majd velünk?! Nem, az ágyunkban nem alhat! Inkább felkeltem hozzá, ahányszor kellett, és róttam-róttam vele a köröket éjjelente, ha a szopinak még nem jött el az ideje. Vagy szoptattam ülve, lekókadó fejemre fel-felriadva. Aztán vagy sikerült beemelni a kiságyába alva, vagy nem. Előbb utóbb beleszokott. A kiságyba is.


Ónodi Ági baba- és gyermekhordozási tanácsadó új cikkét a Babafalváról itt olvashatod tovább.

Az igény szerinti szoptatás rontotta el a gyereket?

W. Ungváry Renáta szoptatási tanácsadó válaszol.
Féléves kortól kezdve gyakori, hogy a csecsemők éjszaka többször is felébrednek. Rettentően fárasztó minden alkalommal felkelni, szoptatni, viszzaaltatni, de vajon van-e más megoldás is? A válasz attól függ, kitől kérdezed!

Természetes, emberi igényünk a testközelség. Összebújni jó!



Kérdés: Nyolc hónapos a kislányom, és nem alszik: csak akkor alszik el, ha ringatom, ha szopizik, vagy babakocsiban tologatom, és gyakran felébred. Napközben háromszor alszik 45 percet, éjjel nagyjából óránként felébred, felsír, és csak cicivel alszik vissza. Az Ön tanácsait követve igény szerint szoptatom és sokat hordozom Rékát. Akadozva indult a közös életünk, mert nehezen indult be a tejem, de hathetes kora óta már nem kap tápszerpótlást. Sosem volt nagyétkű, 80-110 grammokat evett, de nagyon szépen gyarapodott, duci kisbaba volt, ezért nem is aggódtam (most, nyolc hónaposan 8200 gramm). A nem alvás miatt már kértem segítséget a házi gyermekorvosunktól, aki vér- és vizeletvizsgálatot kért. Kiderült, hogy kicsit vashiányos, ezt pótoltuk, de nem oldódott meg a problémánk. Elküldtek alvásvizsgálatra az egyik gyerekkórházba). A doktornő azzal kezdte, hogy nem megfelelően táplálom, naponta ötször 200 grammot kellene ennie, az első és az utolsó étkezésre pedig tápszert kellene kapnia. Ennyit nem akar enni, a tápszert nem is fogadja el, csak félálomban, és akkor sem eszik 200 grammot. A doktornő szerint lehet, hogy sosem volt elég a tejem, ezért a gyerek hozzászokott, hogy kevesebbel is beérje (vagyis éheztettem????). És meg kell tanítani egyedül elaludni! (Rendben, de azt nem mondta, hogyan csináljam!!!) Jelenleg már főzelékeket, gyümölcsöt és tejbegrízpépet is eszik, de általában 80-100 grammot, esetenként egy egész üveg, 165 grammnyi gyári babakaját. De amellett, hogy a doktornő megkérdőjelezte az eddigi táplálását, én pedig kétségbe estem, az alvás problémánk nem oldódott meg. Jelenleg éjjelente (este nyolctól reggel nyolcig) öt-tizenegy alkalommal kelek fel hozzá, hogy visszaaltassam. Olvastam az Aludj jól, gyermekem! módszerről, de ösztönösen tiltakozom ellene, mert nem akarom sírni hagyni. Van más lehetőség arra, hogy megtanuljon aludni???? Én már állandó fejfájással küszködöm a kialvatlanságtól, nappal sem tudok aludni, mert egyszerre legföljebb 45 percet alszik. Az elalvása is nagyon érdekes, amikor úgy érzem, hogy már ellazult, és jön az álom, akkor elkezd sírni, és görcsösen ragaszkodik az ébrenléthez, majd nagy hirtelen álomba zuhan. Ez normális? Még nincs egy foga sem, de esténként kap fájdalomcsillapítót (a doktor néni tanácsára), mert hőemelkedése is van - ezzel talán kiküszöbölhetjük a fájdalmat (az utóbbi két hónapban 15-20 percenként sikítva, sírva ébredt, ez most megszűnt). Végső soron szeretném megtudni, hogy milyen módszerrel taníthatnám meg aludni, hogy az éjszakai ébredések után egyedül is visszaaludjon, és mit tehetnék még (a táplálás, a napi egy-két órás séta, levegőzés mellett), hogy nyugodtabbak legyenek az éjszakáink.

Válaszom: Kedves Krisztina!

Nagyon sajnálom, hogy olyan szakemberrel hozta össze a sors, akinek sikerült Önt elbizonytalanítania, olyannyira, hogy megkérdőjelezze az elmúlt nyolc hónap minden szépségét, boldogságát és szülői helytállását. Önnek, Krisztina, olyan problémát sikerült megoldania Réka nagy előnyére és egészséges fejlődése érdekében, ami sok anyának nem sikerül ilyen fényesen: megszabadultak a tápszertől, sikerült úgy gondozni, nevelgetni a kislányt, hogy egészséges, boldog, kiegyensúlyozott baba legyen belőle.
Szülőként könnyű dolgunk van akkor, amikor úgy alakul, hogy olyan gyereket kapunk a sorstól a véletlenek összjátékának köszönhetően, akivel nagyon könnyű boldogulni: minden megy, mint a karikacsapás, szopik, mint a parancsolat, szépen fejlődik, sosem sír, csak mosolyog és boldogan gügyög a világba, szinte észre sem venni, hogy ott van, annyira alkalmazkodó és simulékony. Elalszik magától, éjszaka, ha felébred, eszébe sem jut bömbölni, megfordul a másik oldalára, és alszik tovább. Lehet, hogy ilyen gyerek is van, de én még nem sokat láttam belőlük. Az viszont mindennapos tapasztalatom, hogy még a legnyugodtabb, legszelídebb, legsimulékonyabb csecsemőnek is vannak nagyon nehéz időszakai, olyanok, amikor szüleit, anyját a teljes végkimerülés vagy kétségbeesés állapotába tudja juttatni. Ezek kétségtelenül olyan időszakok, amelyek nagyon sok erőt, energiát emésztenek fel, és bizony sokszor kilátástalannak tűnnek. A szoptatós baba-mama csoportomban rendszeres téma az éjszakai szoptatás, alvás-ébredés. Ott az első gyerekes anyák meghallgathatják tapasztaltabb szülők élményeit, és azt is látják, hogy a problémák idővel maguktól is lecsengenek, enyhülnek, megoldódnak, mégpedig szakember beavatkozása nélkül, minden különösebb beavatkozás, sírni hagyás, idomítás nélkül. Egyszerűen azért, mert a gyerek a fejlődése során túllép azon a valamilyen okból problémás szakaszon.
Mindezt azért írtam le, hogy jelezzem, Réka viselkedésében nincs semmi kóros, rendellenes, ami miatt valami sürgős beavatkozásra volna szükség.
Étkezés: a felsorolt szilárd ételeket az ő életkorához képest egy kicsit még sokallom is, szó sincs arról, hogy éhezne, vagy akár a múltban éheztette volna. Ezek alaptalan vádak, amelyekre semmiféle bizonyíték nincs, hiszen Réka tökéletesen fejlődött, súlya a korának megfelelő, és ha megmérnénk a hossz- és fejkörfogat-növekedését, valószínűleg ugyanezt állapíthatnánk meg. Nem világos, hogy milyen alapon hangzott el a kijelentés az éhezésről. Az ötször 200 gramm táplálékbevitel naponta olyan sematikus, és annyira valóságtól elrugaszkodott, hogy én nem tudok mit kezdeni vele. Milyen kalóriatartalmú micsodából 200 gramm? És baj, ha csak 195? Vagy baj, ha csak 50? Vagy még annyi sem? A nemzetközi ajánlások alapján ideális, ha a vegyes táplálás mellett egyévesen a táplálék kétharmadát még az anyatej teszi ki, és a szoptatás kétéves korig vagy azon túl is folytatódik, feltéve természetesen, ha ön szeretné még egyéves korában vagy azon túl szoptatni Rékát.
Sajnálom, hogy olyan szakemberhez jutott el kétségbeesetten és fáradtan, aki vádlón lépett fel, és kétségbe vonta az ön szülői hozzáértését - teljesen alaptalanul. Mi értelme van kétségeket ébreszteni egy anyában akkor, amikor megerősítésre van szüksége: igen, a lánya gyönyörű, egészséges baba, aki anyatejen nőtt fel ilyenre, amilyen, és ez fantasztikus és elismerésre méltó teljesítménye ugyanannak a női testnek, amely most fáradt és alvásra vágyik. Sokszor leírtam és elmondtam már, mert általános tapasztalatom, hogy nehéz helyzetben vannak ma az anyák, mert egyedül maradnak a gyereknevelés nehézségeivel. Poroszos stílusban, kioktató hangnemben működő egészségügyi ellátást kapnak, amikor elbizonytalanodnak egy egyáltalán nem is az egészségügy hatókörébe tartozó probléma miatt. Az, hogy éjszaka felébred egy gyerek, és sír, nem orvosi probléma. (Kivéve persze azokat a ritka eseteket, amikor a gyerek beteg, és fülfájás, láz miatt ébred fel.)

Régen, amikor több generáció élt együtt, mindig akadt valaki, aki ilyen esetben tehermentesítette az anyát, hogy kialudhassa magát. Aki dajkálta a gyereket, amíg az anya kimozdult egy kicsit.
Ami most segíthet: itt olvashatod.

10 ok amiért NE tanítsuk meg a gyermekünket aludni

vagy legyen inkább 100!

Annyian reagáltatok erre a korábbi írásra, amit Margot Sunderland Okosan nevelni tudni kell című könyve alapján írtam, hogy jobbnak láttam egy teljesen új bejegyzést készíteni.
(angolul: The Science of Parenting, csak így talán érthetőbbek a tudományos – áltudományos pontok, aki angolul olvassa a könyvet ezt várja, erre számít és Margot Sunderland tudományosan elismert szakember a témában ( itt olvashattok róla bővebben ), Sheila Kitzinger is nemzetközileg elismert szakember (itt olvashattok róla)
A fordítás viszont hagy maga után kivetnivalót: pl amit említettek, hogy a glutamát az nem hormon, nem tudom, hogy ez fordításban csúszott el, a közérthetőség kedvéért vagy az eredetiben is így volt és persze több ilyen példa is akad.
A glutamát egyébként egy neurotranszmitter ami egy ingerületátvivő anyag, ami annyiban különbözik a hormontól – ami szintén egy ingerületátvivő anyag - hogy a hormon nagy távolságot megtehet a tetsben, míg a neurotranszmitter csak a szomszédos neuronok között hat.)

Amit a legtöbben sérelmeztetek, hogy ez a bejegyzés (vagy a könyv?) bűntodatot kelt a családokban, mert azt sugallja, hogy rossz anya az aki megtanítja a gyermekét aludni vagy legalábbis tudományosnak tűnő szavakkal próbálja megfélemlíteni az édesanyákat, akik sírni hagyják rövidebb-hosszabb időre a gyermeküket – ha jól értettem.

Ami a bejegyzés elején részletesen ki is van fejtve: a hosszantartó (nem amikor kimegyek pár percre pisilni vagy zuhanyozni), magárahagyott, vigasztalan, több napon vagy akár héten keresztül tartó sírás az ami negatív hatással van a csecsemők fejlődésben lévő szervezetére (és nem mellesleg még a felnőtt életére is – gondolj csak bele, hogy férjednek kiborulsz, elkezdesz sírni, majd ő erre kimegy a szobából és magadrahagy). Még egyszer had írjam, hogyha a gyermeked a kezedben sír, az nem ugyanaz, mint amikor magárahagyod, rácsukod az ajtót. Ráadásul azzal a céllal, hogy most megtanulja. Ezt valahogy még a babák is érzik. Érzik hogy ez egy vészhelyzet és azért nem tudsz ott lenni vagy pedig szándékos. A válaszkészség hiánya az, ami nem tesz jót. És ha ez nappal többé-kevésbé megvan, biztosítjuk, akkor épp éjszaka, ami érzékenyebb időszak, miért is nem? Egy csecsemő nem tudja, hogy most a szülei a másik szobában vannak és az egész azért történik, mert azt szeretnék ha éjjel nem zavarná őket. Csak azt „hallja”, hogy jelez és nincs válasz. Azt tanulja, hogy nem érdemes megszólítani a világot, hogy Ranschburg Jenő gondolatával élljek.
Ami a mérgező stresszhormonokat illeti, azok valójában pont azért romboló hatásuak, mert az ilyen hosszantartó, vigasztalan sírás esetén az egészségesnél lényegesen hosszabban és nagyobb mennyiségben ontják el a szervezetet és ez befolyással van a stresszválaszrendszer kialakulásában. Felnőtteknél már kimutatták, hogy az elutasítás és magárahagyás ugyanazokat az agyterületeket aktiválja, mint amit a fizikai fájdalom, tehát joggal aggódhatunk ha nem válaszolunk kisbabánk sírására, hiszen az ő idegrendszere még annyira sem fejlett, mint a miénk.
A következő kérdés a tanítás. Tanítanunk kell aludni a gyerekeket– mert nélkülünk nem fog menni? Tanítanunk kell, hogy egyedül megnyugodjanak, megnyugtassák magukat – mert ez amúgy nem történik meg? Ezek a kérdések abból fakadnak, hogy a mi segítségünkkel (szoptatás, ringatás, stb) elaludni nem egészséges, és minél gyorsabban önmagának kell ezt megoldani, hogy a mi közbeavatkozásunk nélkül nem következne be előrelépés, nem lépne gyeremekünk - a maga érési idejében - a következő fejlődési fokra. És persze ezt minél korábban kezdjük annál jobb.

Valójában a pici babáknak az az egészséges, ha gyakran ébrednek. A gyakori éjjeli szopizások tartják fenn a tejtermelést részben és a picibabák vércukorszintjét is egyensúlyban hozzák. Éppen hogy nem egészséges nagyon mélyen bealudni nekik, mert az egyrészt éretlen rendszerük nehezen ébred fel esetleg , másrészt a gyakori szopizások a megfelelő gyarapodását szolgálják. Nagyobb babák ellenőrzésképp is ébrednek hiszen jó hosszú időszakon keresztül se nappal se éjjel nem akarnak távol maradni az édesanyjuktól.

Miért halljuk akkor azt, hogy egy kisbaba egyedül elalszik és végigalussza az éjszakát? Infrakamerás kísérletek bizonyítják, hogy bizony az a baba is ébred akiről szüleik azt hiszik, hogy átalussza az éjszakát, csak épp nem jelez, nem sír hanem ha felébred akkor szopja az ujját és úgy nyugtatja meg magát vagy a cumiját teszi a szájába (ha már képes erre) vagy a kiságyba tett játékmackóhoz bújik vagy a rongyiját veszi a szájába. Ezek a babák sem egyedül alszanak, nekik is kell segítség, csak az éppen nem mi vagyunk.
Tehát az ébredés normális a kérdés csak, hogy mikor érnek meg arra, hogy segítség nélkül vissza tudjanak aludni. Valójában 3-4éves kor az amikor a legtöbb gyerek ugyan még testközelben alszik el, de legtöbbször éjjel már nincs szüksége arra, hogy folyamatosan mellette legyünk. Ilyenkor is előfordul persze, hogy ébrednek és szükségük van megnyugtatásra, de ez már nem napi jellegű.
Felmerült a kérdés, hogy nagyobb 6-12 hónapos babáknál egészségesebb a 10-12 órás egyben történő alvás. Itt egy tévhit, amit a kultúrális közegünk hagyományoz ránk már jóideje, hogy az egyben, 8 órás alvás a kizárólag pihentető. Valójában a legtöbb természethez közelebb élő kultúrákban több részletben alszanak az emberek. Éjszaka 2 vagy több részletben és nappal is alszanak (lásd: szieszta). A gyerekek a fent említett okokból ráadásul még ennél is gyakrabban ébrednek az életük első néhány életévében.
És mi van az arany középúttal? Nem tudom ez esetben mi lenne az. Hogy csak kicsit hagyom sírni? Mondjuk 5 percig? Mivel tudjuk most már, hogy a segítség nélküli elalvás nem tanítás hanem érési folyamat eredménye, ezért bármilyen rövid ideig tartó sírni hagyás csak azzal a céllal folyhat, hogy a jelzésről leszoktassuk a kisbabánkat vagy kisgyerekünket.
És mi van velünk szülőkkel? Hogyan lehet ezt bírni? Hiszen mi nem ehhez vagyunk szokva/szoktatva. A gyerekvállalás sokszor olyan befektetést követel a részünkről ami már irreálisnak hat a mai indiviualizmust istenítő világban. Hiszen semmi nem állhat az utunkba, minden cél szentesíti az eszközt, a szülők csak tegyenek meg mindent, hogy a legkevesebb „szenvedéssel” járjon számukra a gondozás. Csakhogy előbb utóbb érezzük, hogy ha gyermekünk egy-egy ilyen alapvető szükséglete nincs kielégítve, mint a válaszkészség, akkor a miénk az alvásra sem tud kielégülni, hiszen a szomszéd szobából gyakran fülelünk, hátha mégis ébredt és idegeskedünk, hogy vajon jól van-e. Az ösztönök működnek!
És a természet is a mi oldalunkon áll, hiszen ha szoptatunk és gyermekünk a közelünkban alszik akkor kielégítőbbnek találjuk az alvásunkat, mint a külön szobában alvó édesanyák - bizonyítják a kutatások. Ez persze nem azte jelenti, hogy időszakonként nem iszonyúan fárasztó: kérjünk ilyenkor segítséget, pihenjünk nappal és hétvégén, vonjuk be az apukákat amikor lehet.
Az ösztöneinket pedig nem nehéz elnyomni sajnos és  rögtön támadásba is lendülhetünk  azzal az információval szemben ami emlékeztet arra, hogy a babánk akármilyen pici is és akármennyire védtelen is és nem tudja az érdekeit érvényesíteni, ugyanolyan emberi lény mint a társunk, és ha társunk sírna, ugye nem hagynánk magára 1 percre sem? Nem csuknánk rá az ajtót, hogy majd megtanulod ezt kezelni drágám egyedül. Tiszteljük a kisbabánkat és nagyobb gyerekeinket is épp ennyire!
Szóval, hogy megváltozott-e azóta a véleményem? Igen! Csak megerősödtem a sok kutakodás és információszerzés által, hogy az a normális és természetes és azzal teszünk a gyermekeink egészséges fejlődéséért a legtöbbet, ha hagyjuk hogy megérjenek a maguk ütemében arra, hogy a segítségünk nélkül aludjnak el, hogy a segítségünk nélkül változtassanak helyet (ne hordozva mondjuk), hogy a segítségünk nélkül egyenek, és a többi. Minderre a folyamatra hatással van az ahogyan gondoskodunk róluk, ahogy támogatjuk őket azon az úton ami az övék, egyéni, megismételhetetlen és összehasonlíthatatlan.

Az írást nem akartam referenciákkal tűzdelni. Akit érdekel egy-egy kutatás az írjon és szívesen elküldöm a forrást.

Hogyan alszik, miért nem alszik a baba?

Schneiderné Diószegi Eszter írása a babaszoba.hu -ról.

Nézzük meg közelebbről, mire számíthatunk kisbabánk alvási szokásaival kapcsolatban! Vajon mikor alussza végig az éjszakát? Miért ébred fel annyiszor?

Az éjszaka átalvása
Éberen és mélyen
Miért ébred fel?
Számít, hogy mit eszik?
"Csodamódszerek"
Mit tehetünk a pihenésért?
Elmélet és valóság
Személyes tapasztalat

Amikor a minap előadást kellett tartanom a csecsemő- és kisgyerekkori alvásról, a férjem tréfásan megjegyezte indulás előtt: "Te fogsz az alvásról beszélni??? De hát te ahhoz EGYÁLTALÁN nem értesz! Évek óta nem aludtál egy jót!"
És valóban, négy nyolc és másfél év közötti kisgyerek anyukájaként én is a kialvatlan mamák mindennapjait élem, főleg mivel a legkisebb még bőven az éjjel ébredős időszakát éli. Viszont épp ezért igazán közvetlen tapasztalataim vannak a kisgyerekkori alvási jellegzetességekről.
Pszichológusként és szoptatási szaktanácsadóként gyakran tapasztalom, hogy a szülők elbizonytalanodnak, vajon normális-e az, amit a gyereküknél tapasztalnak: nem alvászavarról van-e szó. Pedig sokszor csupán kulturális elvárásaink ütköznek a "természettel". Másra számítunk, mint amire a baba képes, illetve olyan folyamatokat szeretnénk siettetni vagy az irányításunk alá vonni, amelyek alapvetően biológiai meghatározottságúak.

Az embergyerek sok szempontból meglehetősen fejletlenül születik. Éretlen idegrendszerének kezdetben nehézséget okoz az ingerek szabályozása. Egyedül nem képes előállítani azt az ellazult, befelé fordult lelkiállapotot, amely az elalváshoz szükséges, mert ehhez hatékonyan ki kellene zárnia a külső-belső ingereket. Azt hiszem, minden kisgyereket nevelő szülő ismeri ezt a jelenséget: túlságosan fáradt, álmos a csecsemő (de még a nagyobb gyerek is), mégsem alszik el, hanem túlpörög. Utána nagyon nehéz elaltatni, és az alvása is nyugtalanabb.
Kell a segítség!

Ebből következően a kisbabák segítséget igényelnek az elalváshoz is - akárcsak az evéshez, az öltözéshez vagy a tisztálkodáshoz. Ez lehet ritmikus mozgás, mint a ringatás vagy a babakocsizás, de a fáradt, nyűgös baba elaltatásának egyik legjobb és legegyszerűbb módja a szoptatás. Teljesen természetes, hogy kisbabánk álomba szenderül a mellünkön, hiszen az anyatej maga is tartalmaz altató, nyugtató hatású anyagokat, ráadásul a szopómozgás és a közvetlen testkapcsolat hatására is termelődnek ilyen anyagok a babában.
Hibáztunk?!

Sokszor figyelmeztetik az édesanyát, hogy ne engedje szopi közben elaludni a babáját, mert akkor sosem fog tudni egyedül elaludni, ám egészen bizonyos, hogy ez nem igaz. Ahogy érik, nő a baba, ugyanúgy kinövi ezt a segítséget is, mint a pelust vagy az öltöztetés igényét. Nagyobb gyerekeknél is előfordul, hogy ha van rá lehetőségük, még mindig szeretnének szopin elszenderülni, de ha épp nincs ott anya, akkor elalszanak máshogy is.
Nappali alváshoz lehet, hogy további segítségre van szükség, hiszen akkor nem is olyan fáradt a gyerek, és jóval több ingert kell kizárnia, de ez így van rendjén. Előbb-utóbb akkor is menni fog az egyedül elalvás.
Fontos szem előtt tartanunk, hogy a cumival vagy például alvómacival szundikáló gyerekek sem alszanak el egyedül! De ahogy abban is tökéletesen biztos mindenki, hogy ezekről a szokásokról előbb-utóbb le fog mondani a gyerek, ugyanez áll a szopira, ringatásra is, hiszen a cumi és a maci is a szoptatás és a mama pótszerei.
Természetesen vannak babák, akik viszonylag elég korán - akár átmenetileg, akár tartósan - valóban egyedül is el tudnak aludni anélkül, hogy ennek érdekében bármit is tettünk volna. Ha ilyen a gyerekünk, akkor örüljünk neki - igazán ritkaságszámba megy.

Az éjszaka átalvása

Jó, ha tudjuk, hogy a csecsemők bizony általában elég sokáig felébrednek éjszaka, sőt az egyfolytában (vagyis felébredés nélkül) alvással töltött időtartam egy bizonyos korig csökken, aztán újból nőni kezd. Ahogy dr. William Sears amerikai gyermekorvos megfogalmazta: "a babákat úgy tervezték, hogy felébredjenek". Ennek megvannak az általános, illetve az egyes életkorokra jellemző okai.
Tévhit, hogy az elalvás körülményeitől függ az éjszaka átalvása: ha ez igaz lenne, akkor nem vándorolna át éjszaka a szülői ágyba olyan sok, amúgy már teljesen magától elalvó kisgyerek. Sokkal inkább igaz, hogy a csecsemők, gyerekek a szülői jelenlét, a testkontaktus nyújtotta biztonságérzetet keresik. Az emberi faj utódgondozása a folyamatos kapcsolaton alapul - éjjel és nappal is. Elég sokáig a folyamatos szülői jelenlét biztosítja a kisgyerek életben maradását.

Egy 1979-es amerikai vizsgálat során infrakamerával figyelték a kisbabák éjszakai alvását, és azt találták, hogy a két hónaposok hat százaléka, de még a kilenc hónaposoknak is mindössze tizenhat százaléka aludt ébredés nélkül éjfél és hajnali öt között.

Éberen és mélyen

Az alvásnak két fő szakaszát különböztetjük meg: a mély alvást, illetve a gyors szemmozgásokkal járó, felületesebb, úgynevezett REM-szakaszt, amikor álmodunk. Ekkor sokkal könnyebb felébredni, mint a mély alvásból.
A kisbabák alvásának ötven százaléka REM-alvás, ez az arány háromévesen körülbelül harminc, felnőttkorban pedig huszonöt százalék, tehát a kicsik sokkal gyakrabban kerülnek könnyen felébreszthető állapotba, mint a felnőttek. A babák alvásciklusa nagyjából negyvenöt perces, a felnőtteké másfél órás, azaz éppen a duplája. Sok anyuka ismeri azt a jelenséget, amikor a baba félórányi alvás után ébred föl mindig, ennek épp ez a rövidebb alvásciklus a magyarázata. Ezért olyan rettenetesen fárasztó fölkelni a babához: az ő ébredései pontosan félbevágják a felnőtt alvásciklusát.
Miért ébred fel?

A különböző életkorokban más-más okai lehetnek a gyakori ébredésnek.

- Az újszülött baba gyomra picike, egyszerre kevés fér csak bele akár anyatejből, akár tápszerből, így szüksége van az éjszakai evésekre is. Anyagcseréjének jobban megfelel a gyakori evés, mint a nagy kihagyások.

- Általában jellemző, hogy hathetes kor után viszonylag nyugodt éjszakák következnek, egészen három-négy hónapos korig, amikor a babák nagy többsége megint elkezd gyakrabban ébredni éjszakánként. Egyrészt szükségük van arra, hogy megbizonyosodjanak anyukájuk jelenlétéről, másrészt ekkor szoktak megváltozni a babák nappali étkezési szokásai: könnyen elterelhető a figyelmük, az akár egy-másfél órán át szopizó újszülöttből két-három perc alatt végző három hónapos lesz, aki minden zajra felkapja a fejét. Éjszaka viszont ingerszegény a környezet, teljesen át tudják adni magukat a szopizásnak.

- Hat-nyolc hónapos korban leggyakrabban a fogzás fájdalma zavarja meg a kisbabák éjszakai nyugodalmát, amit megint csak a szopizás vagy az összebújás fájdalomcsillapító hatása segíthet átvészelni. Ebben a korban jelentkezik a szeparációs szorongás is, vagyis a baba elkezd félni a számára ismeretlen emberektől, és erősebben kötődik szüleihez, így éjjel is többször meg kell győződnie a jelenlétükről.

- Egyéves kor felé közeledve ismét megfigyelhető egyes kisgyerekeknél, hogy a helyváltoztatás képességétől és a világ sokféleségétől lenyűgözve nappal kissé kevésbé lelkesek szopizás vagy evés terén, de éjjel mindent pótolnak.

- Másfél éves kor körül jelentkezik a babák fejlődésében az úgynevezett újraközeledési krízis: nem igazán szeretnek eltávolodni anyukájuktól, pár lépésre sem lehet otthagyni őket, nagyon ragaszkodóvá válnak. Ez normális és szükséges lépcsőfok az önállóság felé vezető úton, és ilyenkor újra többször előfordulhat, hogy a babák "létszámellenőrzést tartanak" éjszaka.

- Bármely életkorban okozhatnak éjszakai (vagy nappali) nyugtalanságot a felfordulással, stresszel járó események; ha épp új fejlődési szakasz, például új mozgásforma elsajátítása előtt áll a kisbabánk; ha más vigyáz rá; ha valamilyen betegség, fájdalmas állapot (fogzás, húgyúti fertőzés, középfül- vagy torokgyulladás, allergia, reflux) zavarja; ha túl meleg vagy hideg van, vagy épp száraz a levegő; ha az idegrendszere éretlen.

A cikk folytatását itt olvashatjátok.

Hajnali bekéredzkedések ellen

Különleges szokások: így altatnak az anyukák a világ körül
olvashatjuk a 168 óra oldalán, idézve a Mindennapi pszichológia 2010. 1. számában megjelent cikket.

„Anyuuu, szomjas vagyok!” – hangzik lefekvés után a gyerekszobából, és Anyu bevisz egy pohár vizet, hogy tíz perc múlva megérkezzen a menetrend szerinti „Anyuuu, pisilni kell!”, majd a „Túl meleg van!”, a „Nem vagyok álmos!” és a többi. Az éjszakai ébredések, rémálmok, hajnali bekéredzkedések a szülői ágyba pedig még csak ez után kezdődnek.


Az ilyen helyzetek elkerülésére a nyugati szülőknek azt tanácsolják, hogy a megfelelő alvási szokásokat már csecsemőkorban alakítsák ki, a babát mindennap közel azonos időben, egy kiszámítható rutin végén tegyék be a saját ágyába, hogy ott egyedül aludjon el. Ha azonban a különböző népeket meglessük álmukban, rájöhetünk, hogy amit mi egy kisbaba számára „megfelelőnek” tartunk, valójában egy kisebbség furcsa ideálja.
Őseinknek nem volt más választása, mint együtt aludni utódaikkal, hiszen a vadászó-gyűjtögető nomádok nem tehették le a kicsiket biztonságos gyerekszobákba. Az anyatejből – speciális összetételénél fogva –gyakran kell enni, így az anyja mellett alvó, éjjel is szopó csecsemő az, aki az évmilliók biológiai örökségét megtestesíti. Bár az elrendezés sokféle lehet (közös fekvőhelyen, az anyától karnyújtásnyira, az apa és/vagy a testvérek jelenlétében stb.), a kultúrák többségében a csecsemők ma is az anyjukkal alszanak, és ebben a szoptatás szerepe is meghatározó maradt. Így van ez még olyan iparilag fejlett országokban is, mint Svédország vagy Japán.

A cikk folytatását itt olvashatjátok, a teljes cikk pedig a MiPszi 2010. 1. számában volt olvasható.

Miért nem sírnak az afrikai babák?

Kenyában és Elefántcsontparton nőttem fel. Tizenöt éves korom óta élek az Egyesült Királyságban. Azt azonban mindig is tudtam, hogy gyermekeimet (ha majd egyszer lesznek) otthon, Kenyában szeretném felnevelni. És igen, feltételeztem, hogy lesznek gyermekeim. Modern afrikai nőként, két egyetemi diplomával, negyedik generációs dolgozó nőként – viszont, ami a gyermekeket illeti, abban továbbra is tipikus afrikai nő maradtam.

Az írónő afrikai nagymamájának szelid bölcsessége:
1. Ajánld fel a melled minden egyes pillanatban, hogy a baba nyugtalan – akkor is, ha éppen most etetted meg őt.
2. Aludjatok együtt. Sokszor még azelőtt kínálhatod neki a melled, mielőtt teljesen felébredne. Ez lehetőséget nyújt arra, hogy gyorsabban visszaaludj, és sokkal kipihentebb leszel.
3. Mindig legyen veled az ágyadnál egy palack meleg víz, hogy inni tudjál és folyhasson a tej.
4. A szoptatást elsődleges feladatodként értelmezd, (legfőképp a fejlődési ugrások idején). Engedd meg a körülötted lévőknek, hogy megtegyenek érted mindent, amit csak tudnak. Nagyon kevés olyan dolog van, ami nem várhat.
5. A saját babádat olvasd, ne könyveket. A szoptatás nem lineáris – megy fel és le, valamikor pedig körbe. A saját gyermeked igényeinek Te vagy a legnagyobb szakértője.
A cikk többi részt itt olvashatod.

Elalszol? Vagy megtanítsalak rá?

Szinte minden szülő életében elérkezik az a pillanat, amikor úgy érzi, nem bírja tovább a babaaltatás nehézségeit. A bombabiztos alvástanítási módszert ígérő könyvek eladott példányszáma mindig magas, és szakemberhez is gyakran fordulnak a szülők.
Igen, nagyon fárasztó dolog, ha a gyerek nehezen alszik el, iszonyúan tud fájni az ember dereka, ha órákig ringatni kell, és van egy pont a sok-sok éjszakai ébredés után, amikor már csak egyre tudunk gondolni, egy jó kis alvásra, legalább egy órán keresztül egyhuzamban. És azért azt is jó tudni, hogy mindez teljesen normális velejárója a babás hétköznapoknak. Mindig elfogadhatatlannak tartottuk és tartjuk jelenleg is azokat a módszereket, amelyek a baba sírni hagyásával, magára hagyásával vagy megfélemlítésével járnak.

Időközben a tudomány is bizonyította, hogy a sírni hagyás, a kötődés sérülése maradandó változásokat okoz az agykéreg bizonyos területein, és ezek befolyásolják a későbbi tanulási képességeket, a kapcsolatteremtő készséget. A folytatást itt olvashatod.

Családi élet éjszaka

Schneiderné Diószegi Eszter a III. Nemzetközi Babahordozó Héten az éjszakai családi életről beszélt. Az előadásról készült cikket itt olvashatod.

Hogyan befolyásolja az édesanyák alvását a szoptatás?

(részlet a Szoptatással a depresszió ellen című Mothering cikkből)
...
A gyermekek alvása egy másik terület, ahol a depressziós édesanyák (és a nem depressziósak is -fordító) ki vannak téve kéretlen és ugyanakkor általában minden alapot nélkülöző tanácsoknak. Gyakran azt javasolják az édesanyáknak, hogy ne szoptassák gyermeküket éjjel, hogy elkerüljék a depressziót. Mint tudjuk, hogyha az édesanyák ezt a tanácsot követik, akkor ez nagy valószínűséggel negatívan befolyásolja majd a szoptatás egészét. Azonnal meg fog látszani az édesanya tejmennyiségén. A korai hetekben ennyi is elég, hogy a tej lecsökkenjen és legalábbis ennél a kisbabánál korai elválasztást eredményezzen. És amikor ez megtörténik, akkor kisbaba és édesanya hosszú távon is veszít. De most tegyük is félre egy pillanatra ezt a következményt és csak azt nézzük, hogy az éjszakai szoptatás elhagyása milyen hatással van az anya lelkiállapotára. Egyszóval, jó tanács ez?

Első látásra, úgy tűnhet. Hiszen az anyatej alacsonyabb zsír- és fehérjetartalmú mint a tápszer, és ezért joggal feltételezhetjük, hogy a szoptató édesanyák kevesebbet alszanak, mint tápszert keverők. A tápszer zsír- és fehérjetartalmával talán hosszabban elvan a kisbaba és ez azt is jelentheti, hogy többet alszik és így az anyák is - érvelhetnénk. Ha az édesanya lelki egészsége a tét akkor az éjszakai szoptatás elhagyása megéri, még akkor is ha veszélyezteti a tejmennyiséget és a kizárólagos anyatejes táplálást. Ezzel szemben az új kutatások kimutatták, hogy ennek az ellenkezője az igaz: nevezetesen, a kizárólag szoptató édesanyák többet és jobban alszanak, mint akik kizárólag vagy részben tápszerrel táplálják kisbabájukat. És ennek hatalmas kihatása van az édesanya lelki egészségére.

Egy tanulmány, melyben 33 édesanyát kérdeztek 4 héttel a szülés után, azt bizonyította, hogy az együttalvó, szoptató édesanyák többet aludtak, mint a tápszerrel táplálók. Egy másik tanulmányban összehasonlították azokat az édesanyákat, akik kizárólag szoptattak, azokkal akik tápszerrel egészítették ki a szoptatást vagy kizárólag tápszerrel táplálták csecsemőjüket. Azok az édesanyák, akik kizárólag szoptattak átlagban 40 perccel többet aludtak mint azok, aki kiegészítették tápszerrel a táplálást.

A legújabba kutatás 2830 nőt vizsgált 7 héttel a szülés után. A kutatás azt találta, hogy az alvásmegszakítás rizikófaktor a depressziót tekintve. De itt van valami nagyon érdekes: azoknak az édesanyáknak, akik nem kizárólagosan szoptatnak többször szakad meg az alvásfázisuk és így jobban ki vannak téve a depressziónak.

Nem csak hogy a szoptató édesanyák többet alszanak, de az alvásuk még jobb minőségű is. Egy másik tanulmány 12 szoptató édesanyát 12 fős kontroll csoporttal szemben és 7 kizárólag tápszerrel táplálóval szemben vizsgált. A szoptató édesanyák 182 perc alacsony hullámohosszú alvásban voltak átlagosan éjszaka, míg a kontrollcsoportban ez csak 86 perc volt és a kizárólag tápszeres csoportban mindössze 63. Ez az alacsony hullámhosszú alvás egy jelzője a minőségi alvásnak, mivel ennek alacsony aránya nappali fáradtságot és depressziót okoz.

Elképesztően egybecsengenek ezeknek a tanulmányoknak az eredményei: a szoptató édesanyák kevésbé fáradtak, többet alszanak, mint a vegyes vagy kizárólagosan tápszerrel táplálók és ez a különbség csökkenti a depresszió kialakulásának rizikóját.

Ahogy az egyik tanulmányban meg is jegyzték:

„Tápszeres kiegészítést alkalmazni azért , hogy több alváshoz jusson a kismama kifejezetten káros a prolaktin hormon kiválasztására gyakorolt hatása miatt. ... A szoptatás fenntartása és ugyanakkor mély és pihentető alvás elérése kiegészítő tápszeres táplálást alkalmazó kismamáknak nem adatik meg, akik éppen abban a reményben teszik ezt, hogy többet tudjanak aludni.”

Összeségében elmondhatjuk, hogy azt tanácsolni az édesanyáknak, hogy ne szoptassanak éjszaka annak érdekében, hogy elkerüljék a depressziót orvosilag nem állja meg a helyét. Valójában, ha a nők követik ezt a tanácsot akkor növelik a depresszió esélyét.

Születés Hete – élménybeszámoló, kicsit megkésve...

Az Életkörben (http://www.eletkor.hu/ )tartottam beszélgetést az éjszakai gondoskodásról

A kiscsoportos beszélgetést onnan indítottam, hogy hogyan is alszik a pocakunkban kisbabánk és hogy miutána világra jön, mit vár, mit adhatunk neki, hogy ezt a külső valóságot ne érezze idegennek és bizalommal, jóérzéssel töltse első heteit, hónapjait. A pocakban a kisbabának 20-40 perces alvásciklusai vannak és mivel a hetedik hónaptól REM fázist is regisztráltak (gyors szemmozgásos fázis), ezért feltételezik a kutatók, hogy álmodik is. Óránként 50x mozog függetlenül attól, hogy alszik e vagy sem. Nem véletlen tehát, amikor azt tapasztaljuk, hogy pár hetes-hónapos csemeténk 30-40 percnél nem alszik többet egyben csak akkor, ha újra megszoptatjuk vagy ringatjuk, hordozzuk. Erre azért van szükség, mert egyedül nem képes arra, hogy elaludjon illetve visszaaludjon az alvásciklusai végén. Ugyanúgy, ahogy felöltözni sem tud még vagy kimenni a WC-re. Az a természetes és mind a kisbaba mind az édesanya szempontjból a legjobb az első hetekben, ha szoptatással altatjuk, hiszen így elég stimuláció éri a mellett ahhoz, hogy beálljon a megfelelő tejtermelés. Ehhez még szükséges továbbá, hogy kisbabánk 24 órában, éjjel-nappal testközelben legyen. Hallja a szívverésünket, érezze az illatunkat, az általunk kilélegzett levegő széndioxidtartalma stimulálja a légzését, hűtse vagy épp fűtse az édesanyja teste, igény szerint. Ezt nappal segítheti egy hordozókendő, éjjel pedig az együttalvás biztosíthatja a sok testkontaktust.

És persze várandósan ez nem biztos, hogy az amit, az ember hallani akar. De nagyon örültem, hogy a kismamák nyitottak voltak és nem álltak fel rögtön a babzsákfotelekből és matracokról, amin már órák óta görnyedtek étlen-szomjan.
De meddig tart ez így? Mikorra fognak megérni arra, hogy egyedül elaludjanak?
3-4 éves korukra.
És miért gondoljuk ezt mi annyira másképp a mai világban? Miért hisszük, hogy egyedül, külön szobában, meg kell tanítanunk a gyerekünket akár már pár hetesen-hónaposan aludni és arra, hogy egyedül meg tudja magát nyugtatni és vissza tudjon aludni. Soha nem végeztek tudományos kutatást arról, hogy az egyedül alvás bármilyen pozitív hatással lenne a gyermekek testi-lelki fejlődésére. Olyan felmérés viszont már születet, amely megállapította, hogy a gyermekkorukban szüleikkel alvók felnőttként elégedettebbek az életükkel, magabiztosabbak, kevesebb pszichés problémával küzködnek, az intimitástól kevésbé félnek, jobban tudnak egyedül lenni, kezdeményezőbbek feladatmegoldáskor, érzelmeiket könnyebben nyilvánítják ki. Hát nem épp ezt szeretnék adni a gyermekeinknek?
Végiggondoltuk valaha is, hogy miért szeretnénk oly nagyon, hogy a pici gyermekünk így vagy úgy de „békén hagyna” minket a nap egyik felében, azaz éjszaka?
És hogy mit áldozunk fel azzal, hogy ez meg is történjen?
Az éjszaka evolúciós szempontból nagyon érzékeny a kisbaba számára, hiszen ha akkor magára, hagyta volna édesanyja, könnyebben eshetett volna áldozatul vagy hült volna ki. A hosszabb alvást azért sem „támogatta” a természet, mert az anyatej nagyon gyorsan emésztődik és így a baba gyakran, de viszonylag keveset szopik, hiszen a gyomra sem tud sokat befogadni egyszerre, méreténél fogva. Ezen kívül az anytej zsírtartalma is olyan, hogy hamar megéhezzen a kisbaba. Persze ha nincs testközelben akkor lehet hogy ritkábban ébred, mert az édesanyja mellett pont abban a felületes alvásfázisban tölt sok időt, ami a fejlődésének megfelel. Ilyenkor édesanyja szabályozza a szívritmusát, légzését, véroxigénszintjét, testhőmérsékletét és biztosítja, hogy a gyakori ébredések miatt sok-sok anyatejet vegyen magához és jól gyarapodjon.

Beszéltünk még a különböző alváselrendezésekről és arról, hogy mit is jelent együtt aludni, mi számít együttalvásnak.
Szó esett az apák szerepéről és hogy az ő számukra mit jelenthet a családi ágy.
Azt is elmondtam, hogyan lehet biztonságossá tenni a különböző alváselrendezéseket.

Sok kérdés-kétely merült fel, de remélem, hogy mindenki továbbgondolja majd a hallottakat és sikerül változnia a változásokkal. Néha pofon egyszerű, máskor nagyon nehéz úgy alakítani a körülményeket, hogy a kisbaba igényei is szem előtt legyenek, de az egész család működése ne kerüljön veszélybe emiatt. Ezek átmeneti időszakok és nem tartanak örökké. Mégha néha úgy is tűnik menet közben. Az első néhány életévben annyira gyorsan és sokat változnak a kisbaba igényei, hogy mire egy elrendezést megszokunk és kialakítunk, máris egy újabb korszakba lépünk, ahol nem működnek az addig megszokott stratégiák.
Az éjszakai gondoskodás élménye viszont egész életén át elkíséri gyermekünket és testközelség éjjel-nappal a legjobb befektetés, amit valaha adhatunk.

Szokás vagy szükséglet

Tine Thevenin a 80-as években talán elsőként írt könyvet a családi ágyról szülők számára, összegyűjtve a 60-70-es évek szakirodalmát az együttalvásról, szoptatásról, biológiai szükségletekről elgondolkodtató kérdések sorát vetette fel, amely még ma is nagyon elemünkbe vág, nekünk szülőknek. Íme néhány gondolat a könyvből:

Az emberi élet törvénye, hogy ahhoz, hogy kiteljesedjünk, meg kell tanulnunk használni a tárgyakat és szeretni az embereket ... és nem szeretni a tárgyakat és használni az embereket. (Maria Montessori)

Nem az a természet természete, hogy biológiai szükségleteket teremtsen a túlélés érdekében?. – teszi fel a kérdést Salk. Ezért jobb lenne, ha nem elnyomni, hanem kielégíteni akarnánk a természetes szükségleteket. Bizonyos emberi dolgok nem lehet, hogy egyfajta meglátáson vagy nézeten alapuljanak, hanem biológiailag meghatározottak. Egy gyermek azon szükséglete, hogy családtagjával aludjon, nem egy a sok meggyőződés közül, hanem egy érzelmi szükséglet megnyilvánulása.

Amit egy egészséges személyiség akar az egyben a szükséglete is. Amikor ezek a szükségletek nincsenek kielégítve, akkor az akarata majd túl megy minden határon, hogy azokat kielégítse.

Úgy születünk, hogy szükségünk van sok mindenre: levegőre, élelemre, alvásra és menedékre. Szükségünk van intellektális és fizikai ingerekre. Arra, hogy szeressenek és megérintsenek. Ha ezeket a szükségleteket nem elégítik ki, az fáj . És egy érzelmi seb esetében, lehet, hogy az ember a hátralévő életét azza tölti, hogy enyhítí ezt a korai fájdalmat.

Gesell azt mondja, hogy a megjósolható fejlődési szinteken megy át egy gyermek bizonyos időközönként. Így ami elsőre szokásnak tűnik, az lehet, hogy csak a szükséglet kielégülése.
Hymes a 6 éves kor alatti gyermek című művében azt írja le, hogy egy szokást könnyen meg lehet törni. Ha viszont nehezen megy, akkor vigyázzunk, mert nem egy rossz szokással, hanem egy emberi szükséglettel állunk szemben.

Ha test jelezi, hogy éhes és mi egy rossz szokásként kezelnénk akkor attól még nem tűnne el. Attól, hogy figyelmen kívül hagyjuk a fáradtságot, még szüksége van a szervezetünknek napi 8 óra alvásra életünk végéig.
De ha kilyukad a zsebünk, mert mindig ugyanoda tesszük a kulcsunkat. akkor át fogjuk rakni a másik zsebünkbe.

Az a gyermek aki éjjel a szüleit keresi, egy alapvető igényét fejezi ki. És ezt az igényt mindaddig ki kell elégíteni, míg el nem múlik.

Az a gyermek, aki együtt lehet éjjel is a szüleivel, szép lassan máshol is fog tudni aludni később, úgy, hogy általában másik családtag közelségét keresi majd. Ha ez a gyermek egyedül akar majd aludni, akkor érdemes lesz odafigyelni, hogy a biztonságot nem egy élettelen tárgyba keresi-e, szülei vagy testévrei testközelsége helyett. Ha egy gyermek a szüleivel akar aludni, az azt jelenti, hogy szüksége van rá. Ha átmegy éjjel a szülei ágyába, de megnyugszik akkor is ha testvéreivel alhat együtt, akkor szokása volt csupán, hogy szüleihez átmegy.

Valamilyen furcsa okból kifolyólag azt gondoljuk, hogy ha kielégítjük egy gyermek igényeit akkor megtörhetetlen rossz szokássá válik, de ennek pont az ellenkezője igaz.

Amikor gyermekeink „jó” szokást vesznek fel akkor az egy olyan, ami nekünk szülőknek jó és félünk, hogy nem fog sokáig tartani. De amikor „rossz” szokást vesz fel, ami nem felel meg nekünk, akkor félünk, hogy örökké fog tartani. Annyi ember fél, hogy a gyermeke sosem fog felnőni. Azt mondják, hogy adjunk nekik szilárd ételt kanállal 3 hetesen, mert különben nem fognak szilárd ételt enni és kanalat sem fognak tudni használni. Nekünk kell megtanítani a szobatisztaságra őket, mert sosem hagyják el különben a pelenkát. Azt mondják, hogy már egy hónaposan fegyelmeznünk kell őket, mert különben nem hallgatnak ránk később. Azt is mondják, hogy saját szobájukba kell aludniuk, mert különben mindig velünk akarnak majd aludni. Sokan gondolják, hogy a gyereket el kell választani az édesanyának. És mégis ha hagyják, hogy a gyermek válassza el magát akkor az természetesen, nyugodtan, egészségben történik. Akkor amikor már nincs szüksége a gyermeknek erre a fajta testi kontaktusra az édesanyjával, maga fogja elválasztani magát. Ugyanígy, ha hagyják a gyermek magától elhagyja a családi ágyat.

Bíznunk kellenne gyermekünkben, hogy egy egészséges családi környezetben meg fognak érni mindenre. Ha minden egyes szükséglet ki van elégítve amikor jelentkezik, akkor tovább lépnek és érettebbek lesznek. (Velünk is így történt. Reméljük a legjobbakat.)
Az egyik állomásról lépnek a másikra. Bizzunk hát a gyermekünkben, hogy egy biztonságos környezetben, fokról fokra fejlődik majd.

Emlékszem hogyan hordoztam az első gyermekemet egész nap. Aztán elkezdett mászni és nem kellett olyan gyakran hordoznom már. Emlékszem, hogy napi 15x szoptattam. Most, hogy elválsztódott, eszik iszik, amit mi. Azelőtt mindehova magammal vittem ahová csak mentem. És ha nem tudtam magammal vinni, otthon maradtam. És neki ez nagyon tetszett. De amikor 3 éves lett, megint függetlenedett egy kicsit és nem bánta ha néha-néha más fektette le és olvasott neki mesét.

Az a gyermek akinek az igényei ki vannak elégítve, független és magabiztos később. De a függetlenséget nem lehet ráeröltetni senkire. Idő kell hozzá és saját ütemben való érés. Minél biztosabban tudja, hogy szüleihez bármikor visszatérhez, annál függetlenbbé válik. Ha megoldandó problémaként kezeljük, hogy éjjel szüksége van ránk, azzal csak nagyobb problémát csinálunk.

A mi nyugati társadalmunk annyira bonyolult. Még a házaink is túl bonyolultak ahhoz, hogy gyermekeink szabadon mászkálhassanak. Teljesen elképesztő, hogy hányszor kell határt szabnunk a hétköznapi életben. Minden veszélyes, ha megszámoljuk hányszor kell azt mondanunk, hogy „Ne” vagy figyelmeztetnünk, hogy veszélyes, elképedünk.
És akkor még az érzelmi szükségelteire is nemet mondjunk?
A családi ágy nem kiváltság és nem szabadna korlátozni, amiatt, hogy attól félünk rossz szokássá válik. Egy alapvető emberi szükséglet elégül ki így.

Részletek: Tine Thevenin: A családi ágy 1987. http://www.naturalchild.org/tine_thevenin/need_vs_habit.html#1267913727

Együttalvás: egy kisbaba szerint

Volt egyszer egy baba, aki az édesanyjával aludt.

Mielőtt megszülettem, gondolja a baba, vártam az éjszakát. Anya távol volt attól a külső zajtól, és nyugodtan aludtam el a megszokott és szeretett neszekre. Anya hangjaira. Mielőtt megszület­tem, együtt aludtunk, és ez jó volt.
Mikor világra jöttem, az alvóhelyem megváltozott, de Anya nem. Most is együtt vagyunk éjszaka, ahogy kilenc hónapig mindig. Ideges voltam az új világ miatt, amit még nem értettem, de éjszaka nem féltem, Anya és én együtt aludtunk, és ez tetszett.
Szeretem az éjszakát. Nappal Maminak folyton akad valami dolga. De éjszaka ráér. Mindig a közelben van, odakúszhatok hozzá és szopizhatok, ahányszor csak megéhezem. Pici a pocim és az anyatejcsit könnyen feldolgo­zom, gyakran kell hát szopiznom. De mert Mami és én együtt alszunk, soha nem vagyok sokáig éhes, és ez nagyon jó érzés.

Nem ismerek jobb alvóhelyet, mint a Mami mellett. Hallottam, hogy Magdi néném vett nekem egy csoda ágyat. Vannak benne műanyag állatkát, amik mozognak, ha megérintem őket, és kis harangok, amik csengnek­-bongnak az érintésemre. Néhányan úgy gondolják, a babáknak a saját ágyukban a helyük, de nem hiszem, hogy szeretném ezt. Az az ágy nem mozog, és nem beszél, és nem énekel nekem. Csak nyikorog. És sötét, és kemény és magányos. Ki van mellettem ott, amikor felébredek? Szeretem, ha éjszaka kinyúlhatok, és megérinthetem Mamit. Szeretem a bőre érintését, és ahogy szuszog. Magdi néni nagyon kedves. Sose mondjuk majd el neki, hogy nem szeretem a kiságyakat. Mami mondta, hogy beledobálhatom a játékaim, ha majd nagyobb leszek. Jó ketrec lesz belőle a macimnak és az elefántomnak. Én Mamival fogok aludni. Ez jó érzés.

Már sokat nőttem. Ehhez egy csomó energia kell, így többet eszem. Jó hogy Anya kéznél van egész éjszaka, mert tényleg kell a sok finom tejcsi. Éjszaka finomabb a tej, talán mert Anya nyugodtabb. Gyakran felkelek és megnézem, minden rendben van-e. Aztán szopizom kicsit, de nem zavarok senkit. Tényleg gyorsan növök, mert nem vesztegetem az erőm aggódásra. Egyébként is még túl kicsi vagyok az aggódásra. Amúgy sincs miért aggódnom, Anya és én együtt alszunk, és én jól érzem magam.

Néha Anyának rossz napja van, és nem tud elaludni. De amint elkezd szoptatni, tudod mi történik? Elálmosodik, és néha előbb alszik el, mint én. Segítünk egymásnak elaludni. Mivel Anyával alszom, ő jól érzi magát.
Néha nekem is van rossz napom vagy rossz éjszakám. Ideges vagyok és nyűgös. Jön a fogam, ég a popsim, eldugul az orrom (egy kisbabának tiszta orr kell a légzéshez, tudod). Amikor nem érzem jól magam, megnyugtató dolog, hogy csak ki kell nyúlnom, és megérinthetem Anyát vagy Apát. Szopizom egy kicsit és visszaalszom. Mindnyájan jól érezzük magunkat.
Anyának folyton könyveket hoznak a barátai, és elmondják, hogy nem kellene mindig rohanni hozzám, ha sírok. Olyan szörnyű hangzású szavakat használnak, mint „manipu­láció”. Anya csak nevet és azt mondja, ő belőlem olvas, nem könyvekből. Úgy örülök, hogy figyel rám! Egyre jobb anya lesz. Együtt alszunk, figyelünk egymásra, és jól érezzük magunkat.

Szeretek lefeküdni. Annyi figyelmet kapok. Senki más nincs itt, csak Anya, Apa és én. Az ágyunk nem csupa csoda, de mind elférünk benne. Anya mondta Nagyinak, ne költsön ennyi pénzt arra, hogy „csoda dolgok”-at vegyen nekem. Nagyi hozott egy olyan macit, amiből valakinek az anyukája beszél. Nem olyan a hangja, mint Anyának, és ha megfogod, semmit se csinál. Miért kellene egy kisbabának megszokni más anyuka hangját? Az én kedvenc macim az anyukám. Ha hozzá bújok, ő is visszaölel. Éjszaka együtt alszunk, megérintjük egymást és jól érezzük magunkat.

Mostanában kezdem jobban megismerni Apát. Nem vagyok biztos benne, hogy szeretett velem aludni kezdetben. Ő olyan nagy és én olyan kicsi vagyok. Mindketten féltünk kicsit. Ráadásul elég zajos voltam pár hónapja. Egy éjszaka Apa azt mondta, ideje lenne abban a borzasztó kiságyban aludnom. Tényleg szeretek Apával aludni, és most már ő is szeret velem aludni. Egész nap alig látom. Nagyon elfoglalt, sokat dolgozik. Jó együtt lenni vele éjszaka. Apa és én együtt alszunk, és jól érezzük magunkat.

Soha nem kell hangosan és sokáig sírnom, hogy figyeljenek rám, ha szükségem van valamire, még ha nem is akarok többet, mint hogy fölvegyenek és beszéljenek hozzám. A nap nagy részét Anya karjában töltöm, vagy a babahordozóban, Anya mellett. Ő tudja, hogy boldoggá tesz, ha azokkal lehetek, akik szeretnek. Ha anya nem venne föl mikor sírok, nem is tudnám, mit tegyek. Azt hiszem, föladnám, és feküdnék némán. De én tudom, hogy a világ ennél jobb hely. Hogyan érezhetném jól magam, ha Anya egyedül hagyna a sötétben? Minden jó, ha együtt alszunk.

Egyszer majd felnövök és elmegyek otthonról, megházaso­dom, és saját gyerekeim lesznek. És tudod, hol fognak aludni? Velem, természetesen. Miért, talán másképp is lehet? Együtt alszunk, és jól érezzük magunkat.

Forrás: www.lll.hu Sears: Nighttime Parenting

Sajnos ez nem egy túl jó fordítás. Ha valakinek megvan angolul, szívesen venném és lefordítanám újra!

Fog aludni? Rajtad is múlik!

Amíg meg nem születik az első gyereked, az alvás jó esetben természetes része az életednek. De az első hetekben biztosan elgondolkodsz: vagy a gyerek nem működik jól, vagy te. Néhány hét múlva eljön a pillanat, amikor MINDENT tudni akarsz az alvásról. Segítünk!

Miért alszunk?
A legelfogadottabb elmélet szerint az agy, mint a számítógépek programja, alvás közben állítja helyre a szervezet ébrenlét alatt elszenvedett károsodását, regenerálja az idegrendszert. Az álom pedig nem más, mint a bennünket ért hatások, adatok feldolgozása.

Miben különböznek és miben hasonlítanak a felnőttek és a gyerekek alvási szokásai?
A felnőttnek és a gyereknek is szüksége van szertartásokra ahhoz, hogy a napi stressz és a rengeteg inger után nyugalmi állapotba kerülhessen. Érthetetlen, miért várják el a felnőttek a kisgyerektől, hogy azonnal elaludjon, miközben erre sok esetben ők maguk sem képesek.Ne gondold, hogy alvászavarral állsz szemben, ha csemetédnek több időre van szüksége az elalváshoz, ennek ugyanis evolúciós magyarázata van. Az alvás rendkívül kiszolgáltatott állapot, amely alatt elveszítjük a kontrollt testünk felett, az izomtónus szinte nullára csökken. Azért is igénylik a kicsik a szülői segítséget, mert ez a kiszolgáltatottság feszültséget és félelmet kelt bennük. Ilyenkor még nagyobb szükségük van a biztonságot adó szülői jelenlétre. A felnőttek szendergésen keresztül jutnak el a mély álom fázisába, s alvásuk alatt több időt is töltenek ott. Náluk az aktív, álmodó szakasz kevesebb, és leginkább hajnalban tapasztalható. A gyerekek ezzel ellentétben inkább az aktív alvásban töltenek több időt.

Úgy érzem, mindig akkor ébred, amikor én a legjobban alszom. Ez igaz, vagy már üldözési mániám van?
Míg a felnőttek alvási ciklusai körülbelül másfél órásak, addig a csecsemők ciklusai ennél rövidebbek, ötven-hatvan percesek, ezért az éjjeli felébredés szempontjából kritikus perióduson óránként vagy még annál is gyakrabban átesnek. Nagy az esélye, hogy az ébredés épp a te mély alvásod idejére esik. A csecsemők ráadásul nem alszanak olyan mélyen, mint mi, felnőttek. Nemcsak arról van szó, hogy hosszabb ideig tart, mire elalszanak, és gyakoribbak az éjjeli ébredés szempontjából kritikus periódusaik, hanem arról is, hogy náluk kétszer annyi az aktív alvás, mint nálunk, felnőtteknél.

Miért rendelte ezt így a természet? Nem fejlődne jobban, ha egész éjjel mélyen aludna?
A gyakoribb aktív alvási szakaszoknak és ébredéseknek életmentő szerepe van: aprócska babánk gyomra ugyanis igencsak pirinyó, így többször van szüksége táplálékra, valamint bármilyen probléma adódna, akár orrdugulás, akár lehűlés vagy túlmelegedés, neki pár perc is számít a túlélésben. A felszínes alvás, gyakori ébredés megóvja a babát a hirtelen csecsemőhaláltól is.

Hogy fogom túlélni?
Először is szánj arra időt, hogy megismerd a kicsi alvási szokásait! Ha tudod, melyek a kritikus pontok, arra is rájössz, mivel tudod őt segíteni. Van, akinek már az is elegendő, ha érzi a szülő jelenlétét, vagy ha az anya halkan dúdolgat, esetleg a kezét a fészkelődni kezdő baba hátára teszi. A mocorgás azt jelzi, hogy a baba a felületes alvás szakaszába lépett. Ám vannak, akiknek szorosabb testi kontaktusra van szükségük az álomba merüléshez: ilyenkor ne sajnáld az időt, szoptasd meg, ringasd, vagy fektesd a mellkasodra!

Mitől függ, hogy jó alvó lesz-e a gyerekem?
Minden ember más. Ez az állítás nemcsak a felnőttekre, hanem már a picikre is igaz: van, aki szinte segítség nélkül képes elaludni, rövidebb ébredésből visszaaludni, ám olyan is akad, akinek ehhez szüksége van a szüleire is. Ezért nem érdemes azon bosszankodnod, hogy a barátnőd csemetéje úgy alszik, akár a mormota, a tied pedig igencsak próbára teszi az erődet. Az alvási szokások sokkal inkább a gyerek temperamentumától függnek, semmint a szülők altatási praktikáitól, az alvás nem a szülői rátermettség fokmérője. Egy nyugodt Buddhából sosem lesz pörgős örökmozgó, és ez fordítva is igaz. Gondolj arra, hogy ez legfeljebb pár évig tart, hiszen ki látott már olyan iskolást, akit ringatni kell elalvás előtt?

Mikor közelít egymáshoz az alvásritmusunk?
Ne számíts egyenes irányú változásra, az alvásgörbe hullámzó. Az első három hónapban a pici csecsemők ritkán alszanak négy óránál tovább anélkül, hogy szükségük lenne táplálékra vagy a közelségedre. Viszont általában összesen tizennégy-tizennyolc órát töltenek alvással naponta. Három és hat hónapos kor között a legtöbb kisbaba nyugodtabb. Napközben hosszabb ideig vannak ébren, és éjjel akár öt órát is alhatnak egyfolytában. Hat hónapos kor körül újra számíthatsz éjszakai ébredésekre. Jó hír, hogy az idő múlásával az ébredések száma csökken, és a baba egyre könnyebben tud visszaaludni. Ezt hívják a szakemberek az alvás érésének. És bár a kisbabák valamikor az első életév második felében biztosan „megérnek” az alvásra, sokan továbbra is felébrednek. Ekkor viszont már más okok állnak a háttérben.

Miért ébred éjjel még féléves kora után is?
Gyakoribbá válnak az olyan kellemetlenségek, mint például a nátha vagy a fogzási fájdalom. A mozgásfejlődése felgyorsul: ül, mászik, jár, nem csoda, ha a babád éjjel is fel-felébred a nappal átélt élmények hatására. Nagyjából nyolc-kilenc hónapos kor körül a gyerek félni kezd, ha egyedül hagyják. Ennek is evolúciós okai vannak. A legtöbb élőlény már újszülöttként képes helyváltoztató mozgásra, így az anya követésére, ennek pedig fontos szerepe van az életben maradás szempontjából. Az embernél azért csak a nyolcadik-kilencedik hónap tájékán alakul ki igazán a kötődés, és ennek jeleként a szeparációs félelem, mert ekkorra lesz képes követni a biztonságot jelentő személyt. Eddig a korig elvileg nem fordulhat elő, hogy az anyja eltávolodjon tőle, tehát nem kell félnie attól, hogy egyedül hagyják.

Együtt vagy külön?
Számos országban, például Kínában annyira magától értetődő az együtt alvás, hogy – valószínűleg éppen emiatt – a bölcsőhalál oly ritka, hogy nincs is rá elnevezés. Az anya teste jelenti a természetes környezetet a csecsemő számára. Szoros együttlétük jótékonyan hat a kicsi testhőmérsékletére, az ébrenlét-alvás ritmusára, anyagcseréjére, hormonszintjeire, szívritmusára, légzésére, immunrendszerének működésére, az enzimek termelődésére. Ráadásul a babák úgy lettek „kitalálva”, hogy édesanyjukba kapaszkodva élnek, akinek folyamatos mozgása biztosítja az életmentő megébredést (ami nem egyenlő a felébredéssel). Az együtt alvás a természetes, a külön alvás már a nyugati kultúra terméke, a felnőttek igénye. Nem rontod el azzal, ha magatokhoz veszed, sőt jót teszel vele. Az együtt alvás persze nem kötelező. A főszabály, hogy úgy aludjatok, ahogy az egész családnak jó.

Hagyjam sírni?
Egyes szakemberek azt javasolják, hagyjuk a gyereket, hogy „kiordítsa magát”. Ez a módszer azért ártalmas, mert a baba nem tudja megnyugtatni önmagát, szinte sokkos állapotba kerül, szabálytalan lesz a légzése és a szívritmusa. Annyit tehet, hogy feladja és elalszik, mivel nem reagáltak egyre kétségbeesettebb jelzésére, ám nem nyugszik meg, ezért gyakran fel fog ébredni. Sok szakértő riogatja azzal az amúgy is tanácstalan szülőket, hogy a síró baba felemelésével, vigasztalásával csupán egy rossz szokást rögzítenek, amelyen később nem lesznek képesek változtatni. Ennek épp az ellenkezője igaz: az a baba, aki az elején megkapott minden biztonságot, később kevésbé fog szorongani, félni.

Hogy tehetem jobbá az éjszakákat?
– A testkontaktus szinte mindig hatásos, akár simogatásról, akár együtt alvásról van szó.
– A rítusok, például a meseolvasás, azért lényegesek, mert a babában a biztonság érzetét keltik.
– A felnőtt hangulata a gyerekre is hat. Ha feszült az anya, a baba nem érzi magát biztonságban, ezért nem alszik el. Altatás előtt mindig próbálj megnyugodni, vagy ha nagyon feldúlt vagy, bízd apára!
– A lefekvés előtt két órával ne adj a gyereknek húst, szénsavas italokat, csokoládét, mert ezek a serkentő hatású dopamint (agyi hírvivő) aktiválják. Inkább szénhidrát-tartalmú ételt egyen, amilyen, mondjuk, a banán, amely álmosító szerotonint szabadít fel.
– Ha fél a gyerek, komolyan kell venni aggodalmait, és segíteni, hogy el tudjon lazulni. A megfelelő alvóhely kialakítása, a békés légkör, a tompa fények segítik az elalvást.
– Túl sok vagy túl intenzív inger hatására nyugtalanabb lesz a baba, hiszen kizökken megszokott napirendjéből. Erre nyaralás, költözés, nagy családi ünnepek idején is számíthatsz.
– Még a felnőttre is igaz, hogy minél több időt tölt a szabadban, minél többet mozog, annál könnyebb az elalvás.

Jean Orsolya Kismama magazin 2009. 09. 24.
Szaktanácsadó: Csóka Szilvia biológus, www.kotodes.hu

Különalvás, miiii? :D

Eddig nem írtam saját élményeimről az együttalvással kapcsolatban, de most meg kell tegyem. Lili ugyanis tegnap nélkülem töltötte az éjszakát.
Édasapjával szeretett nagyszüleihez utazott Székesfehérvárra és megbeszéltük, hogy ha úgy jön ki a lépés ott is alszanak. Bepakoltam a hálózsákját reggel, kérdezte is, hogy miért és mondtam neki, hogy ha lesz kedved ottalszol a Fehérmamáéknál- azt mondta jó. Este fél10kor az operában ért az SMS: Lilivel ittalszunk.
Napközben nem aludt, de jókedvűen és rengeteg programmal teltek az órák estig, amikor is Csaba megkérdezte, hogy akkor hazainduljanak-e vagy ittaludjanak. Erre mondta Lili, hogy maradjanak. Így elkezdtek lefekvéshez készülődni, ágyazni és Lili kérte, hogy a Mama aludjon vele az ágyon és Apa -ahogy szokott- a földön. Lili megjegyezte, hogy ha Anya alszik itt akkor van szopi. Ennyi említés történt rólam. Sok mese következtett könyvből, aztán villanyoltás és ment a mese fejből. És Lili elaludt. Ott, nélkülem, szopi nélkül, mindennélkül a Mamája testközelében és Édesapjával egy légtérben.

Aki együttalszik és sokáig szoptat, az azt hiszem átérzi mindennek jelentőségét és azt az érzést, hogy nem számolunk vele, hogy ez egyszer eljön és éveken át virrasztunk, félálomban szoptatunk, ébredünk, rezdülünk és el is felejtjük, hogy ez nem tart örökké. És egyszercsak megérik a gyermekünk arra, hogy mindez nélkülünk is megy. Mint amikor sokáig fogjuk a kezét, míg egyedül nem tud járni, aztán egyszercsak elengedi és maga teszi meg a lépéseket. Nem eröltetjük, nem sürgetjük, nem akarjuk, hogy minnél előbb, minnél gyorsabban nélkülünk bekövetkezzen. Volt valami egészen csodálatos ebben, hogy nem is gondoltunk rá igazán, nem terveztük, csak úgy megtörtént. Szépen. És nem az a szép, ebben, hogy nem sírt vagy hogy nem volt fenn egész éjjel engem emlegetve, hanem, hogy tudta, hogy megteheti, hogy sír, hogy kifejezheti érzelmeit, szomorúságát, fájdalmát, de nem volt benne egy csepp rossz érzés sem. Készen állt erre már, testben, lélekben. És ezt megérni határtalan boldogság mindkettőnknek Csabával. Ő ma egész nap erről beszélt, nem is tudott másról.

Lili éjjel többször is felébredt. Nem sírt, egyszer kérte, hogy gyújtsanak villanyt és a Mamával menjenek ki. A Mama persze ölbevette és kivitte az előszobába, mire visszaértek a hálóba Lili aludt megint. Következő ébredésnél csak felült, kürölnézett és aludt tovább. Nem kérdezett, tudott mindent. Hogy biztonságban van, gondoskodnak róla és én nem tűntem el örökre. Ezt erősítette minden tettünk éjjel-nappal amióta megszületett. És hogy mit kapott ő és mit kaptam én, hogy átélhettem mindezt vele az leírhatatlan.
Lili január 21-én volt 2,5éves.

Éjszakai ébredések

Az alábbi cikk a La Leche Liga magyarországi honlapjáról való és arról szól, hogy az éjszakai ébredések nem csak természetesek és gyakoriak, de jó anya-gyerek kapcsolatot is feltételez, ha gyermekünk éjjel is jelzi, hogy szüksége van ránk, hiszen akkor tudja, hogy választ is fog kapni rá.

Az éjszakai ébredés a jó szülő-gyermek kapcsolatra utal

A szülők gyakran nagyon megerőltetőnek tartják kisbabájuk vagy kisgyermekük éjszakai ébredését és abban reménykednek, hogy a kicsi mihamarabb átalussza az éjszakát. Egy mostanában napvilágot látott tanulmány teljesen új megvilágításba helyezi az éjszakai ébredést és az álomba kísérést egyaránt.A szülőknek leggyakrabban feltett kérdések egyike a súlygyarapodás mellett az éjszaka átalvására vonatkozik. A „na és hogy alszik éjszaka?” kezdetű kérdés minden kisbabáról, kisgyerekről zajló beszélgetés fontos része, ezzel is azt hangsúlyozva, mennyire nagy jelentőséggel bír a szülők zavartalan alvása.Elég egy pillantást vetni a könyvesboltok polcaira, azok is azt mutatják, hogy a szülőket és az alvással foglalkozó könyvek szerzőit is igencsak foglalkoztatja ez a téma. Ráadásul ezek a könyvek többnyire mind azzal foglalkoznak, hogyan lehet egy kisbabát vagy egy kisgyermeket rávenni arra, hogy minél hamarabb elaludjon egyedül, majd fel se ébredjen egész éjjel illetve, hogyan lehet megváltoztatni „rossz” alvási szokásait. „Rossz” alvási szokásnak a szülők és a társadalom elvárásaitól eltérőt szokás nevezni. Csak kevés olyan könyv létezik, amely arról szól, miért és hogyan alszanak másként a gyermekek, mint a felnőttek és ezzel a gyermek iránti megértésért, alvási szokásainak elfogadásáért szállnak síkra.
Az elalvás elválást jelent
Az Orvosi Pszichológiai Intézet Giessenben1 egy vizsgálat során a kisgyermekek alvási szokásait és ezzel összefüggésben kötődési minőségét vizsgálta. A kutatók abból indultak ki, hogy az elalvás egyfajta elválás, a felébredés pedig egy olyan helyzet, mint az elválást követő újraegyesülés, újra egymásra találás. Biztonsággal kötődő és bizonytalanul kötődő gyermekek alvási szokásait vizsgálták.A biztonsággal kötődő kicsik az elválással kapcsolatos érzéseiket, a negatívakat is nyíltan kimutatták. Mindeközben bizakodtak abban, hogy a mama visszajön és visszatérése után szemmel láthatóan nagyon örültek.Ezzel szemben a bizonytalan kötődésű gyermekek külsőleg teljesen rezzenéstelenül viselték az elválást és a visszatérést egyaránt. Viselkedésükből arra lehet következtetni, hogy nem akarták negatív érzéseiket kimutatni de a kötődést is elnyomták magukban, ami arra vezethető vissza, hogy a bizonytalan kötődésű gyermekek mamái gyermekeikkel visszautasítóan viselkednek.
Az ébredés egy szükséglet
A vizsgálat kimutatta, hogy a biztonsággal kötődő gyermekek ritkábban alszanak el egyedül és gyakrabban felébrednek éjszaka, mint bizonytalan kötődésű társaik. Az éjszakai ébredés és a kisgyermek igénye arra, hogy szülei szeretettel álomba kísérjék tehát nem egy rossz szokás vagy viselkedési minta, amiről le kell nevelni őt, hanem a biztonságos szülő-gyermek kapcsolat jele.
De semmiképp se vonjuk le a tanulmány alapján azt a hibás következtetést, hogy az a gyermek, aki már kiskorában is hosszan képes aludni vagy egyedül elalszik, az nem kötődik biztonsággal a szüleihez.
Denise Both
fordította: Somogyi Boglárka
Megjelent: Wirbelwind, a LLLCH német nyelvű újságja 2007. január/február1 Nicola Nolte, Wielfried Pott, Ursula Pauli-Pott: Alvászavarok és a kötődés minősége kisgyerekkorban Med 2006.

Ki akar egyedül aludni?

A családi ágyban térünk nyugovóra

Elismert orvos biztosítja a szülőket, hogy a gyakori ébredés normális.

És biztonságos együttaludni gyermekeddel.

Kisbabák és az alvás.
Néha úgy tűnhet mintha a kettő kizárná egymást, és az alvástéma csak rosszabodik amikor az újdonsult kismamát folyton arról kérdezik: Jó baba? Átalussza már az éjszakát?
Nem rosszindulatból jön, de ezek a kérdések gyakran arra engednek következtetni, hogy valami nincs esetleg rendben vele, sőt velünk szülőkkel is valami baj lehet, és nem normális, hogy nem hajlandó átaludni az éjszakát gyermekünk,. Esetleg azon aggódunk, hogy hosszú távú esetleg örökre beidegződött rossz szokást hagyunk kibontakozni azzal, hogy nem akadályozzuk meg a gyakori ébredéseket, amit csak fokoz a csontokig hatoló fáradtság érzése reggelente. Aggódunk, hogy mi magunk sem aludhatjuk át soha többé az éjszakát.
Ezen aggodalmak tükrében, és a széleskörű nyomás hatására, mely szerint eleget kell tennünk a csecsemő alvás társadalmi normáinak, aligha vallanánk be az igazi éjszakai szokásainkat miszerint gyakran áthozzuk a gyerekünket az ágyunkba, mert ez az egytlen módja annak, hogy pihenhessünk. És újra csak aggódunk, hogy a gyermekünk jóllétét – akár az életet kockáztatjuk. Azon morfondírozunk, hogy a kisbabák mikor változtak meg ennyire vagy ősanyáink és más anyák más kultúrákban hasonló dilemmákkal néznek e szembe.
És néha amikor sötét és csönd van, melengetően hat ránk anyák és gyermekiek képe, akik alszanak és ébrednek a világ minden táján, egy világméretű éjszakai gondoskodás részeként, estétől reggelig.
Végülis nem is olyan rosszak az éjszakák.

Kisbabák alvása.
Az egyik probléma, amivel ma az újdonsült anyának meg kell küzdenie az a meggyőződés, hogy a csecsemő alvása gyorsan ugyanolyanná válik mint a felnőtté. Ettől lesz az éjszaka átalvása egy fontos cél. Ez az elgondolás, ami egy félreértésen alapszik, nemcsak további táptalaja a rossz információknak, de küzdelmes perceket is okoz édesanyáknak, csecsemőknek és családoknak egyaránt.
Az édesanyák ugyanis gyorsan rájönnek, hogy a babáik nem követik a felnőtt mintát más viselkedésterületeken, mint pl evés, motoroskészségek, nappalialvás, tehát logikus, hogy az éjszakai alvásmintáik is egyediek és fejlődnek. Mindez a babák idegrendszerének és agyának éretlenségéből fakad: a csecsemő agya csak egy negyede a majdani felnőtt méretének, más állatoknál csupán fele ez az arány. Ez a tény teszi a fajok közt az embergyereket a legkevésbé életképessé és szülői gondoskodástól legjobban függővé.

Szeparáció és szorongás.
Pszichológiai értelemben az anyaközelsége éjjel-nappal biztonságot nyújt, ez az amit minden főemlősbébi elvár. Ehhez hasonlóan amikor a csecsemő egyedülmarad, értsd nincs fizikai kontaktusban a mamájával vagy gondozójával, a kisbaba idegrendszere vészjelzőként fog működni és a gyermek be van programozva, hogy sírással tiltakozzon, ami az evolúció évmilliói alatt alakult ki. Ez magyarázza, hogy miért sírnak a kisbabák, amikor megpróbáljuk lerakni őket, akár éjjel, akár nappal és megmagyarázza azt a folytonos szükségletüket is, hogy biztonságot adó fizikai közelségben legyenek gondozójukkal.
Nagyon is lehetséges, hogy jelentős és visszafordíthatatlan hatása van a kisbabákra annak, ha el kell válniuk anyjuktól, különösen az első hetekben, és ha a szeparáció tartós és a kisbaba súlyos stressz jeleit mutatja, minthogy más fajoknál is így van ez. A súlyos stressz azt jelenti amikor egy magányos sírásrohamot elcsendesedés követ és fizikai és érzelmi magábazuhanás. Ez az ellenállás, majd lemondás egy válaszreakció, amely kifejezetten magas kortizol stresszhormon szinttel jár. Egy ilyen magas kortizolszint végleges elváltozást hagyhat fontos agyi területeken, mint pl az amygdala és a hippcampus, ami a memóriafejlődéssel van összefüggésbe és különösen érzékeny a stresszre.
Ezek a kutatási eredmények nagyon óvatossá kellenne, hogy tegyenek minket olyan módszerek használatánál mint pl „hagyni, hogy kisírja magát” mely arra hivatott, hogy megtanítsa a kisbabákat hosszabban aludni. Ezek a módszerek egész biztosan beindítják az ellenállás-lemondás válaszreakciót és magas kortizolszintet okoznak- még bennünk is, akik hosszú percekig hallgatjuk az üvöltő gyerekünket.

Modern alvási elrendezések.
Habár az egyedül alvás lett a norma és megkövetelt sok nyugati kultúrában, valójában ez egy nagyon is mai és társadalmi jelenség.
Nyugati társadalmakban általános gyakorlat volt az együttalvás. Anya és szoptatott kisbabája egy ágyban áludt 2éves korig kb 150évvel ezelőttig. Az idösebb gyerekek a testvéreikkel vagy távolabbi családtagokkal aludtak vagy a felsőbb társadalmi osztályoknál szolgával vagy szolgálólánnyal. A 20században azonban a nagyon gazdag családok elkezdtek háló lakórészeket építeni a házakba, hogy minden gyerek külön alhasson. Az a tévhit járta, hogy a bölcsőágyi halált anyák okozzák, akik ráfekszenek és megfullasztják gyermekeiket. Ez a tévhit további anyákat tántorított el az együttalvástól. A jelenlegi bölcsőhalállal és együttalvással kapcslatos ajánlások tovább rontották a helyzetet.
Ez a váltás az egyedül alvás irányában nem egy globális jelenség-világszerte sok anya alszik a gyermekével. Egy 1971-es antropológiai felmérés szerint melyben 186 kultúra vett részt, minden egyes kultúrában a kisbaba karnyújtásnyira aludt egy embertől és a kultúrák 2/3ában anya és gyermeke egy ágyban aludt. Nemrégiben készült tanulmányok azt mutatják, hogy az együttalvás széleskörben elterjedt; például egy 2000-ben, Amerikában készült felmérés alapján a szülők 47.3% állítja, hogy együttaludt kisbabájával időnként, 13%-uk egy ágyban aludt szüleivel. Ne felejtsük el, hogy az együttalvást, különösen az egy ágyban alvást, nem sokan vallják be, hiszen egyes szülők, akik időnként ágyukba hozzák gyermekeiket nem tekintik magukat együttalvóknak. Egy brit tanulmány szerint mely részletesen kitért az együttalvásra, a brit szülők 70% osztotta meg ágyát gyermekével az első 3 hónapban.

A biztonságos együttalvás.
A fejlett országokban, a bölcsőhalál az első számú gyermekhalálozási ok 1hónpos és 1 éves kor között és a bölcsőhalál gyakorisága 2 és 4 hónap között tetőzik. Az elmúlt évtizedekben, a kutatók számos tényezőt kivizsgáltak, amely növelheti vagy csökkentheti a bölcsőhalál kockázatát és ezek között megtalálható az együttalvás is. Áttörés jelent, hogy felsimerték a hason altatást, mint rizikófaktort, és a világméretű „altass háton” kampány drasztikusan csökkentette a bölcsőhalál eseteket. Különösen azokban a nyugati társadalmakban, ahol a bölcsőhalál adatok magasak. Nemrégiben készült tanulmányok, melyeket lentebb részletesen tárgyalunk, vizsgálták az összefüggést a bölcsőhalál és az egy ágyban alvás között, és habár az eredmények ellentmodásosak, fény derült bizonyos dolgokra.
Számos, nagykiterjedésű és eset-kizárásos tanulmány vizsgálta a kapcsolatot az együttalvás és a bölcsőhalál között, kizárva pl azokat az eseteket ahol más, már ismert faktorok befolyásolták a bölcsőhalál előfordulását. Egy nagyon részletes brit tanulmány, Peter Blair és kollégái által, azt találta, hogy amint kizárták az anyai alkoholfogyasztást, dohányzást és a paplan és takarók hasznlatát, valamint a nagyfokú fáradtságot és azt a helyzetet amikor túl sok ember volt egy háztartásban, az együttalvás nem találták veszélyesnek. Ezek a faktorok különösen fontosak 14hétnél fiatalabb gyermekek esetében. Egy másik újzélandi tanulmányban, csak akkor volt rizikófaktor az együttalvás, ha az anya dohányzott, és/vagy a terhesség alatt is. Egy Chicago városi tanulmány nem talált rizikót abban, ha egy nemdohnyzó szülő egy ágyban aludt gyermekével. Más kutatók is arra a következtetéásre jutottak a bölcsőhalál tekintetében, hogy az egy ágyban alvás más rizikó faktorokkal együtt jelentkezik, mint pl tínédzser anyák, szegénység, afroamerikai, altatási pozició (nem háton), veszélyt jelentő párnák, takarók, más együtt alvó nagyobb gyerekek, vagy heverőn és más nem biztonságod alkalmatosságon. Azok az esettanulmányok, amelyek az együttalvást veszélyesnek találták, nem vették figyelmbe ezekt a tényezőket, különösen a takarók és párnákat nem.
Az egy ágyban alvás és más együttalvási elrendezések egyre népszerűbbek, ezért még fontosabb, hogy a szülők tudják hogyan tehetik biztosnásogossá. Az Unicef és más orvosi szervezetk is azonusultak ezzel a szemlélettel.

Hogyan aludjunk a fáradt gyermekekkel.
Akármilyen biztonságos és evolúciós szepmontból előnyös az egy ágyban alvás, nem szentírás, és nem minden babának és szülönek felel meg. Sok család, más kultúrákban is, különböző együttalvási formációt válszt, amelyek nekik megfelelnek. Például, ha a szülőknek szükségük van több térre, mint amit az egy ágyabn alvás megenged, akkor a bölcsőt, rácsoságyat is lehet a hálószobába rakni vagy a gyermek ágyát a szülők ágya mellé tolni. A fentemlített tanulmányok ismeretében én mindig azt tanácsolom a szülőknek, hogy legalábbis a párhetes csecsmőjüket vigyék saját hálószobájukba. James J. McKenna és Thomas McDade azt állítja, hogy a biztosnágos együttalvás azt biztosítja, hogy legalább két érzékkel figyelhetjük a kisbabát: láthatjuk és hallhatjuk is őket, ha együttalszunk velük.
A csecsemők és a kisgyerekek általában hamarabb merülnek álomba, ha nem egyedül vannak és biztosnágban érzik magukat. A szoptatott kisbabák csak úgy mint édesanyjuk, kiélvezhetik a nyugtató hormonok áradását a testükben, mint pl. bétaendorfin és oxitocin, amely együtt a legjobb természetes altató. Sok édesanya, magam is, kisbabáját és totyogó korú kisgyermekét is szívesen álomba szoptatja, különösen nappali alváskor.

Hogyan aludjuk, mi szülők.
A gyermekeink alvása körüli felhajtás talán nem is arról szól, hogy képesek e átaludni az éjszakát, hanem a ami vélt háborítatlan alvászsükségletünkről. A kutatások és más kultúrák szájhagyománya azt mutatja, hogy nem mindenütt ez az elvárás, és nem tartják alvásproblémának világszerte az újdonsült anyukák, ha gyermekük sűrűn ébred éjjelente. Ha saját alvásszükségletünkre koncentrálunk nagyon egyszerű megoldásokhoz jutunk. Nappal egy kis alvást ajánlok minden ujdonsült anyukának. Legalább egy óra vízsznitesen, amíg a kisbabád alszik, amit az idősebb gyerek alvásával össze lehet egyeztetni; már 15perc is ajándék. Ez egy jobb befektetés a családi béke érdekében, mint a takarítás vagy más munka amíg a kisbaba alszik. Fontos, hogy tudjuk, hogy ez az időszak elmúlik, ahogy a kisbabák érnek és egyre idősebbek lesznek.
A házimunkát sem árt megosztani a házastárssal vagy más felnőttel. Az édesapák kítűnöek erre a feladatra. Az elsőszámú szabály volt számomra amikor kisgyermekeim voltak, hogy ágyban kell lenni napi 12órát mondjuk este 8tól reggel 8ig.
Ez persze nehezebb amikor az anya főállásban dolgozik, de az együttalvás ilyenkor biztosítja a nappal elmulasztott testkontaktust is. Fordított gondoskodás - ahogy egy kanadai 4 gyermekes édesanya nevezte.

Éjjel nappal gondoskodni nagyon nagy munka egy édesanyának, amelyhez sok segítségre és támogatásra van szüksége. Ahogy az ausztrál képregényrajzoló mondja: meg kell tanulni lazítani és pihenni, érezni a fárdtságot és megfelelő helyet találni neki az életünkben, meglesz a jutalma. Tehát megéri semmittenni és pihenni!

(Mothering magazin 2009. január-februári szám, The Solace of the Family Bed, írta: Dr. Sarah J. Buckley)

Mi az igazság? - félreértelmezett tanulmány

Azok a szülők, akik együttalszanak gyermekükkel, NEM kockáztatják az életét! Csak is akkor jelent veszélyt az együttalvás, ha a szülők dohányoznak, alkoholt fogyasztanak vagy kábítószert szednek. Peter Fleming professzor, az internetes British Medical Journal-ban publikált SIDS tanulmány írója és kutatóorvosa sajnálatát fejezte ki, hogy a sajtó ennyire félrevezetően tájékoztatott a kutatási eredményekről. A különböző médiumokban az Egyesült Királyságban és Magyarországon is arról számoltak be, hogy az együttalvás életveszélyes. Fleming szerint, az a felhívás, hogy ne aludjnak egy ágyban a szülők csecsemőjükkel arra késztetett több szülőt, hogy a kanapén töltsék az éjszakát, ami sokkal veszélyesebb. A kutatás az esetek felében csecsemőjükkel együttalvó szülőkről számol be, amelyek magukba foglalták azokat a helyzeteket is ahol a kanapén, nem biztonságos körülmények között aludtak együtt kimerültségből az édesanyák gyermekükkel. Az esetek másik felében azonban a csecsemők kiságyban aludtak, mégsem hangoztatja senki, hogy ne tegyük kiságyba gyermekünket-nyilatkozta Fleming.

A kutatók problémája a megfogalmazás és hogy mi legyen az üzenet. "A bölcsőhalálkutatások eredményei alapján kérdéses, hogy egy olyan tanács miszerint ne aludjunk együtt gyermekünkkel, általánosítható e és egy ilyen ellentmondást nem tűrő megfogalmazás nem okoz e több kárt mint hasznot. A fiatal gyermekek szüleinek többször is fel kell kellni, hogy megetessék őket és ha azt mondjuk, hogy ne vigyék az ágyba magukkal mert az veszélyes, akkor lehet, hogy a kanapén merülnek majd álomba. Jobb lenne, ha a szülőket arról tájékoztatnánk, hogy melyek azok a bizonyos helyzetek, körülmények, amik veszélyesek."-olvashatjuk Fleming tanulmányában. Azelőtt senki nem nézte, hogy a szülők fogyasztottak e alkoholt vagy kábtószert szedtek és ez a tanulmány igazi erőssége. A tragédiák után néhány órával már sikerült a szülőkkel beszélnie a kutatócsoportnak és sok mindent megtudtak, ami más felmérésekből nem derült ki. Így arra is választ adhat a kutatás, hogy az afro-amerikai populációban, a maori indiánoknál és az őslakosoknál, ahol az együttalvás általános, a bölcsőhalál miért magas, míg más együttalvó kultúrákban, mint például Japánban, Hong Kongban, Bangladesi és más ázsai népeknél az Egyesült Királyságban nagyon alacsony ez a szám. A különbség a dohányzási, alkohol- és drogfogyasztási szokásokban keresendő.

"A bölcsőhalál tragikus esemény és mindenki egyet akar – kevesebb halálesetet. De az egyértelmű, hogy nincs egy jó megoldás, ami mindenkinek 100% biztonságot nyújtana. Valószínüleg ez is egy olyan helyzet, ahol az emberek józan itélőképességére kell biznunk hogyan döntenek egy sokkal széleskörűbb és mélyrehatóbb tájékoztatás alapján." -írja Sarah Boseley a Guardian honlapján. A szülőknek sokszor kell felelősséget vállalni (lásd oltások) és legjobb tudásuk szerint meghozni azt a döntést, ami a család minden tagjának megfelel.
Fleming a következőket írja a Sleeping with Your Baby előszavában: "A legtöbb ember számára, a történelem folyamán, hogy hol és kivel aludjon a kisbaba, fel sem merült. Az anya testközelsége és a szoptatás fontossága annyira központi kérdés volt mindig is a csecsemő túlélése szempontjából, hogy bármely más alternatíva egyenlő lett volna az elhanyagolással vagy rossz bánásmóddal. (...)Amikor határozni kell a gyereknevelésben, nincs jobb egy jólinformált szülőnél. " Ehhez pedig olyan információkra van szükségük a családoknak, melyek alapján fel tudják mérni és ki tudják küszöbölni az esetleges veszélyeket, megismerhetik a lehetséges alváselrendezéseket és így mérlegelni tudják azok előnyeit és hátrányait.

10 ok amiért NE tanítsuk meg a gyermekünket aludni

avagy mit ír Margot Sunderland az Okosan nevelni tudni kell című könyvében a sírnihagyásról
(Készült egy újabb bejegyzés is a felmerült kérdésekből, amit itt találsz!)

Nagy bajt nem csinálhatunk, ha megtanítjuk gyermekünket aludni (bármit is jelntesen ez), ugye? Néhány éjszaka sírás nem árthat. Utána viszont mindenki nyugodtan alussza át az éjszakát, az édesanya is kipihent lehet. Valóban?
Tegyünk egy próbát: nézzük meg mi történik gyermekünkkel, amikor olyan alvástréningnek vetjük alá, ami hosszabb-rövidebb ideig tartó magárhagyással jár és azt a tanácsot kapjuk, hogy ne válaszoljunk akármilyen keservesen is sír. Semmi kétség, hogy sok gyermek abbahagyja a sírást, ha több napon keresztül nem reagál sírására senki. Ennek azonban megvan az ára. Ugyanis a hosszantartó, vigasztalan sírás és a szülőtől való szeparáció negatív hatással van a kisbaba fejlődésben lévő agyára.
Miért sír egy kisbaba?
Sheila Kitzinger: Miért sír a baba? című könyvében hosszan ír arról, hogyan hangolódhatunk rá kisbabánkra és fejthetjük meg a sírás okát. Születéskor a csecsemők rendkívül érzékenyek és számukra minden negatív külső hatás stresszhelyzet, mivel érzékeny idegrendszere még nem képes megbírkózni a legkisebb "támadással" sem. Számár a szülőtől való eltávolodás fenyegető veszélyt jelent. Egy kisbaba csak a síráson keresztül tudja tudtára adni a külvilágnak, hogy valami nincs rendben és csak így tud segítséget kérni. Ez nem manipulálás és nem kényeztetjük el ha válaszolunk rá. Mi szülők és gondviselők vagyunk felelősek azért, hogy gyermekünkben hatékony stresszválaszrendszer alakuljon ki. Ha komolyan vesszük gyötrelmes sírását és következetesen megnyugtatjuk amikor zaklatott, akkor felnőtt korában majd egyedül is képes lesz megbírkózni a stresszel.
Amikor hagyjuk, hogy gyermekünk reménytelen helyzetében, a sírástól való kimerültségben álomba merüljön, a következőknek tesszük ki:

1. agyát mérgező stresszhormonok mossák át
2. azok a vegyületek, amik a jó közérzetet biztosítják, kiürülnek agyából
3. agyi és tesi stresszválaszrendszere túl érzékennyé válik (és később egy kis "fenyegetésre" is hevesen fog reagálni)
4. az agyban olyan kapcsolatok aktiválódnak, mintha fizikai fájdalom érné
5. ez a fajta korai stressz maradandó károsodás okoz, ami azt jelenti, hogy a túl gyakran fogja a körülötte zajló eseményeket fenyegetőnek érezni és szorongással reagálni
6. hajlamosabb lesz később arra, hogy féljen az egyedülléttől
7. hogy szorongjon az elalvástól
8. hogy pánikrohamai legyenek
9. és dohányozzon
10. olyan agyterület szenvedhet károsodást, mely a hosszútávú emlékezésben nagy szerepet játszik

Sajnos sok szülő nincs tisztában vele, milyen nagy hatással lehet gyermeke idegrendszeri fejlődésére. Mivel saját magának nem volt része ebben a fajta gondoskodásban, ezért elnyomhatja magában a gondoskodás ösztönét és figyelmen kívül tudják hagyni csecsemője segélykérését.
Miért tudjuk biztosan, hogy nem manipulál minket kisbabánk, amikor keservesen sír?
A manipuláció képességéhez a glutamát nevű hormon kellenne, hogy működjön a homloklebenyben, de ez egy csecsemőnél még nem fejlődött ki. Ezért nem képes még összetetten gondolkodni bármiről is, nemhogy olyan bonyolult összefüggésekről, mint az átverés és befolyásolás.
Hogyan segíthetünk?
Néhány fontos dolgot tehet a szülő, amivel aktiválja a nyugtató hatású oxytocinfelszabadulást gyermeke agyában:

1. Érintés: a szoros testi kontaktus vagy bőrkontaktus jó hatással van a kisbaba idegrendszerére
2. Szopás: a gyermek stresszhormonszintje azonnal csökken, amint kedvenc "tárgya" (édesanyaj melle, saját ujja, cumi) elérhető
3. Mozgás: a ritmusos mozgás arra emlékezteti a kisbabát, amikor az édesanyja hasában volt, ezért a hordozás az egyik legsűrűbben használt nyugtató :) (kendőben vagy egy ortopédiailag helyes tartást biztosító más hordozóban - bővebben erről: http://www.olbebaba.hu/ -n olvashatsz)
4. Meleg: nem TÚL meleg! kellemes 21fokos hőmérséklet, esetleg egy kád meleg víz jó hatással lehet a zaklatott kisbabára

(a szöveg készült Margot Sunderland: Okosan nevelni tudni kell című könyve felhasználásával)