Tévedtem. Szívem minden szeretetével szerettem a babámat, és igazán mindent beleadtam! Fáradtságot nem kímélve adtam meg neki mindent, amiről azt gondoltam, hogy szükséges a fejlődéséhez, boldogságához, későbbi boldogulásához. Most, nyolc és fél év távlatából – nem nagy idő, tudom, de némi rálátás már nyílik innen –, no és még két baba felnövelgetése után tisztán látom: tévedtem. De ne szaladjunk előre. Hogy is volt ez?
Mikor az első gyermekem megszületett, már sok-sok elképzelésem volt a gyereknevelésről, mert kicsi lány korom óta anyukának készültem. Előrelátó, okos anyuka akartam lenni, aki közeli, meleg és őszinte kapcsolatban van a gyermekével.
Megszületett.
Nagyon vágytam szoptatni, persze, hogy szoptattam. Háromóránként, ahogy anyukámtól is mindig hallottam. Persze, nem mint a katonaságnál: egyszerre rugalmasan és érzékenyen, de úgy, hogy ne legyen minden nyikkra mellen. Nem vigasztaltam cicivel, ha sírt, hogy ne azt tanulja meg, hogy minden búra az evés a vigasz. Csak okosan, előrelátóan!
Az ágyunkba nem vettem be.
Hogy ne szokjon oda. Nem is a baba, hanem a párom és magam miatt. Nem volt ez egy jól körvonalazódott, megfogható logika, inkább egy homályos érzés, hogy nem fogjuk tudni kirakni többé, és akkor mi lesz majd velünk?! Nem, az ágyunkban nem alhat! Inkább felkeltem hozzá, ahányszor kellett, és róttam-róttam vele a köröket éjjelente, ha a szopinak még nem jött el az ideje. Vagy szoptattam ülve, lekókadó fejemre fel-felriadva. Aztán vagy sikerült beemelni a kiságyába alva, vagy nem. Előbb utóbb beleszokott. A kiságyba is.
Ónodi Ági baba- és gyermekhordozási tanácsadó új cikkét a Babafalváról itt olvashatod tovább.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hordozás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hordozás. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. január 9., hétfő
2011. január 12., szerda
2010. november 16., kedd
Hasfájáson innen és túl
Ónodi Ágnes cikke itt olvasható!
Címkék:
hasfájás,
hordozás,
sírás,
stresszválasz,
testkontaktus,
válaszkészség
2009. november 26., csütörtök
Bölcsőhalál (SIDS)
Kevesen tudják, hogy Kelet-Ázsiában, ahol az együttalvás a norma, olyan ritka a bölcsőhalál, hogy szavuk sincs rá a nyelvben. Számos tényező közrejátszhat ebben, de az kétségtelen, hogy a testközelségnek nagy jelentősége van a megelőzésben.
Mivel a targédiák zöme éjszaka, alvás közben következik be, érdemes még néhány dolgot tudni:
W. Ungváry Renáta, IBCLC szoptatás szaktanácsadó írja:
Együttalvás és éberség
Szoptatási tanácsadóként gyakran találkozom azzal a problémával, hogy az újszülött, illetve néhány hetes csecsemő nagyon aluszékony, ezért nem lehet elegendő alkalommal és kellő hatékonysággal szoptatni. Kulcskérdés, hogyan lehetne hatékonyan felébreszteni! Sokszor kiderül, hogy a baba külön szobában, külön ágyban alszik, olykor légzésfigyelő készülékkel felszerelve. Nem csoda, ha így túlságosan mélyen alszik, bár a szülők számára ez pihentetőbbnek tűnik, mint az élénk, folyton kézbe kívánkozó baba! Az ember gyermeke számára kezdetben a szinte állandó testközelség, a hordozással járó mozgás a természetes állapot, részben a magzati élet folytatásaként. A sokat kézben tartott, kendőben cipelt, gyakran szoptatott baba nem tud túlságosan mélyen elaludni. Légzésére, szívműködésére, vérének oxigéntelítettségére pozitív hatással van a bőr-bőr kontaktus, s ez nem csak a szoptatás, hanem a bölcsőhalál megelőzése szempontjából is döntő jelentőségű.
Dr. Kemény János, a Madarász utcai gyermekkórház főorvosa, a téma egyik hazai szakértője írja a SIDS-ről szóló tanulmányában: „Talán a humán újszülött szorul a leginkább gondozásra, mégis ő van kitéve az anyától való fizikai elszakításnak: minden főemlős kicsinye az anyával való szoros testi kontaktusban tölti élete első szakaszát. E közelség pedig megelőzheti a bölcsőhalált! (…) Japán, török anyák több hónapig, esetleg egy-két évig is egész nap magukra kötve hordják babáikat, így dolgoznak, minden tevékenységet a gyerekkel közvetlen testi kapcsolatban végeznek. Éjjel együtt alusznak. Az anyával való együtt alvás védő hatású, mert a csecsemő érzékeli az anya életfunkcióit, és ez ébresztő hatással van rá. Az anya is érzékeli, ha a babával baj van, és ébreszteni tudja.”
Mivel a targédiák zöme éjszaka, alvás közben következik be, érdemes még néhány dolgot tudni:
- a dohányzás egyértelmű rizikófaktor
- a szakértők nagy része egyetért abban, hogy háton aludjon a csecsemő 1éves korig
- az ember közelsége létfontosságú
- ne kerülhessen a takaró alá a kisbaba feje
- kerülni kell a túlöltöztetést
- a szoptatás kulcsfontosságú a megelőzés szempontjából
- a leggyakrabban 2-4hónapos kisbabákat esnek áldozatul, de 1éves korig még rizikót jelent
W. Ungváry Renáta, IBCLC szoptatás szaktanácsadó írja:
Együttalvás és éberség
Szoptatási tanácsadóként gyakran találkozom azzal a problémával, hogy az újszülött, illetve néhány hetes csecsemő nagyon aluszékony, ezért nem lehet elegendő alkalommal és kellő hatékonysággal szoptatni. Kulcskérdés, hogyan lehetne hatékonyan felébreszteni! Sokszor kiderül, hogy a baba külön szobában, külön ágyban alszik, olykor légzésfigyelő készülékkel felszerelve. Nem csoda, ha így túlságosan mélyen alszik, bár a szülők számára ez pihentetőbbnek tűnik, mint az élénk, folyton kézbe kívánkozó baba! Az ember gyermeke számára kezdetben a szinte állandó testközelség, a hordozással járó mozgás a természetes állapot, részben a magzati élet folytatásaként. A sokat kézben tartott, kendőben cipelt, gyakran szoptatott baba nem tud túlságosan mélyen elaludni. Légzésére, szívműködésére, vérének oxigéntelítettségére pozitív hatással van a bőr-bőr kontaktus, s ez nem csak a szoptatás, hanem a bölcsőhalál megelőzése szempontjából is döntő jelentőségű.
Dr. Kemény János, a Madarász utcai gyermekkórház főorvosa, a téma egyik hazai szakértője írja a SIDS-ről szóló tanulmányában: „Talán a humán újszülött szorul a leginkább gondozásra, mégis ő van kitéve az anyától való fizikai elszakításnak: minden főemlős kicsinye az anyával való szoros testi kontaktusban tölti élete első szakaszát. E közelség pedig megelőzheti a bölcsőhalált! (…) Japán, török anyák több hónapig, esetleg egy-két évig is egész nap magukra kötve hordják babáikat, így dolgoznak, minden tevékenységet a gyerekkel közvetlen testi kapcsolatban végeznek. Éjjel együtt alusznak. Az anyával való együtt alvás védő hatású, mert a csecsemő érzékeli az anya életfunkcióit, és ez ébresztő hatással van rá. Az anya is érzékeli, ha a babával baj van, és ébreszteni tudja.”
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)