10 ok amiért NE tanítsuk meg a gyermekünket aludni

vagy legyen inkább 100!

Annyian reagáltatok erre a korábbi írásra, amit Margot Sunderland Okosan nevelni tudni kell című könyve alapján írtam, hogy jobbnak láttam egy teljesen új bejegyzést készíteni.
(angolul: The Science of Parenting, csak így talán érthetőbbek a tudományos – áltudományos pontok, aki angolul olvassa a könyvet ezt várja, erre számít és Margot Sunderland tudományosan elismert szakember a témában ( itt olvashattok róla bővebben ), Sheila Kitzinger is nemzetközileg elismert szakember (itt olvashattok róla)
A fordítás viszont hagy maga után kivetnivalót: pl amit említettek, hogy a glutamát az nem hormon, nem tudom, hogy ez fordításban csúszott el, a közérthetőség kedvéért vagy az eredetiben is így volt és persze több ilyen példa is akad.
A glutamát egyébként egy neurotranszmitter ami egy ingerületátvivő anyag, ami annyiban különbözik a hormontól – ami szintén egy ingerületátvivő anyag - hogy a hormon nagy távolságot megtehet a tetsben, míg a neurotranszmitter csak a szomszédos neuronok között hat.)

Amit a legtöbben sérelmeztetek, hogy ez a bejegyzés (vagy a könyv?) bűntodatot kelt a családokban, mert azt sugallja, hogy rossz anya az aki megtanítja a gyermekét aludni vagy legalábbis tudományosnak tűnő szavakkal próbálja megfélemlíteni az édesanyákat, akik sírni hagyják rövidebb-hosszabb időre a gyermeküket – ha jól értettem.

Ami a bejegyzés elején részletesen ki is van fejtve: a hosszantartó (nem amikor kimegyek pár percre pisilni vagy zuhanyozni), magárahagyott, vigasztalan, több napon vagy akár héten keresztül tartó sírás az ami negatív hatással van a csecsemők fejlődésben lévő szervezetére (és nem mellesleg még a felnőtt életére is – gondolj csak bele, hogy férjednek kiborulsz, elkezdesz sírni, majd ő erre kimegy a szobából és magadrahagy). Még egyszer had írjam, hogyha a gyermeked a kezedben sír, az nem ugyanaz, mint amikor magárahagyod, rácsukod az ajtót. Ráadásul azzal a céllal, hogy most megtanulja. Ezt valahogy még a babák is érzik. Érzik hogy ez egy vészhelyzet és azért nem tudsz ott lenni vagy pedig szándékos. A válaszkészség hiánya az, ami nem tesz jót. És ha ez nappal többé-kevésbé megvan, biztosítjuk, akkor épp éjszaka, ami érzékenyebb időszak, miért is nem? Egy csecsemő nem tudja, hogy most a szülei a másik szobában vannak és az egész azért történik, mert azt szeretnék ha éjjel nem zavarná őket. Csak azt „hallja”, hogy jelez és nincs válasz. Azt tanulja, hogy nem érdemes megszólítani a világot, hogy Ranschburg Jenő gondolatával élljek.
Ami a mérgező stresszhormonokat illeti, azok valójában pont azért romboló hatásuak, mert az ilyen hosszantartó, vigasztalan sírás esetén az egészségesnél lényegesen hosszabban és nagyobb mennyiségben ontják el a szervezetet és ez befolyással van a stresszválaszrendszer kialakulásában. Felnőtteknél már kimutatták, hogy az elutasítás és magárahagyás ugyanazokat az agyterületeket aktiválja, mint amit a fizikai fájdalom, tehát joggal aggódhatunk ha nem válaszolunk kisbabánk sírására, hiszen az ő idegrendszere még annyira sem fejlett, mint a miénk.
A következő kérdés a tanítás. Tanítanunk kell aludni a gyerekeket– mert nélkülünk nem fog menni? Tanítanunk kell, hogy egyedül megnyugodjanak, megnyugtassák magukat – mert ez amúgy nem történik meg? Ezek a kérdések abból fakadnak, hogy a mi segítségünkkel (szoptatás, ringatás, stb) elaludni nem egészséges, és minél gyorsabban önmagának kell ezt megoldani, hogy a mi közbeavatkozásunk nélkül nem következne be előrelépés, nem lépne gyeremekünk - a maga érési idejében - a következő fejlődési fokra. És persze ezt minél korábban kezdjük annál jobb.

Valójában a pici babáknak az az egészséges, ha gyakran ébrednek. A gyakori éjjeli szopizások tartják fenn a tejtermelést részben és a picibabák vércukorszintjét is egyensúlyban hozzák. Éppen hogy nem egészséges nagyon mélyen bealudni nekik, mert az egyrészt éretlen rendszerük nehezen ébred fel esetleg , másrészt a gyakori szopizások a megfelelő gyarapodását szolgálják. Nagyobb babák ellenőrzésképp is ébrednek hiszen jó hosszú időszakon keresztül se nappal se éjjel nem akarnak távol maradni az édesanyjuktól.

Miért halljuk akkor azt, hogy egy kisbaba egyedül elalszik és végigalussza az éjszakát? Infrakamerás kísérletek bizonyítják, hogy bizony az a baba is ébred akiről szüleik azt hiszik, hogy átalussza az éjszakát, csak épp nem jelez, nem sír hanem ha felébred akkor szopja az ujját és úgy nyugtatja meg magát vagy a cumiját teszi a szájába (ha már képes erre) vagy a kiságyba tett játékmackóhoz bújik vagy a rongyiját veszi a szájába. Ezek a babák sem egyedül alszanak, nekik is kell segítség, csak az éppen nem mi vagyunk.
Tehát az ébredés normális a kérdés csak, hogy mikor érnek meg arra, hogy segítség nélkül vissza tudjanak aludni. Valójában 3-4éves kor az amikor a legtöbb gyerek ugyan még testközelben alszik el, de legtöbbször éjjel már nincs szüksége arra, hogy folyamatosan mellette legyünk. Ilyenkor is előfordul persze, hogy ébrednek és szükségük van megnyugtatásra, de ez már nem napi jellegű.
Felmerült a kérdés, hogy nagyobb 6-12 hónapos babáknál egészségesebb a 10-12 órás egyben történő alvás. Itt egy tévhit, amit a kultúrális közegünk hagyományoz ránk már jóideje, hogy az egyben, 8 órás alvás a kizárólag pihentető. Valójában a legtöbb természethez közelebb élő kultúrákban több részletben alszanak az emberek. Éjszaka 2 vagy több részletben és nappal is alszanak (lásd: szieszta). A gyerekek a fent említett okokból ráadásul még ennél is gyakrabban ébrednek az életük első néhány életévében.
És mi van az arany középúttal? Nem tudom ez esetben mi lenne az. Hogy csak kicsit hagyom sírni? Mondjuk 5 percig? Mivel tudjuk most már, hogy a segítség nélküli elalvás nem tanítás hanem érési folyamat eredménye, ezért bármilyen rövid ideig tartó sírni hagyás csak azzal a céllal folyhat, hogy a jelzésről leszoktassuk a kisbabánkat vagy kisgyerekünket.
És mi van velünk szülőkkel? Hogyan lehet ezt bírni? Hiszen mi nem ehhez vagyunk szokva/szoktatva. A gyerekvállalás sokszor olyan befektetést követel a részünkről ami már irreálisnak hat a mai indiviualizmust istenítő világban. Hiszen semmi nem állhat az utunkba, minden cél szentesíti az eszközt, a szülők csak tegyenek meg mindent, hogy a legkevesebb „szenvedéssel” járjon számukra a gondozás. Csakhogy előbb utóbb érezzük, hogy ha gyermekünk egy-egy ilyen alapvető szükséglete nincs kielégítve, mint a válaszkészség, akkor a miénk az alvásra sem tud kielégülni, hiszen a szomszéd szobából gyakran fülelünk, hátha mégis ébredt és idegeskedünk, hogy vajon jól van-e. Az ösztönök működnek!
És a természet is a mi oldalunkon áll, hiszen ha szoptatunk és gyermekünk a közelünkban alszik akkor kielégítőbbnek találjuk az alvásunkat, mint a külön szobában alvó édesanyák - bizonyítják a kutatások. Ez persze nem azte jelenti, hogy időszakonként nem iszonyúan fárasztó: kérjünk ilyenkor segítséget, pihenjünk nappal és hétvégén, vonjuk be az apukákat amikor lehet.
Az ösztöneinket pedig nem nehéz elnyomni sajnos és  rögtön támadásba is lendülhetünk  azzal az információval szemben ami emlékeztet arra, hogy a babánk akármilyen pici is és akármennyire védtelen is és nem tudja az érdekeit érvényesíteni, ugyanolyan emberi lény mint a társunk, és ha társunk sírna, ugye nem hagynánk magára 1 percre sem? Nem csuknánk rá az ajtót, hogy majd megtanulod ezt kezelni drágám egyedül. Tiszteljük a kisbabánkat és nagyobb gyerekeinket is épp ennyire!
Szóval, hogy megváltozott-e azóta a véleményem? Igen! Csak megerősödtem a sok kutakodás és információszerzés által, hogy az a normális és természetes és azzal teszünk a gyermekeink egészséges fejlődéséért a legtöbbet, ha hagyjuk hogy megérjenek a maguk ütemében arra, hogy a segítségünk nélkül aludjnak el, hogy a segítségünk nélkül változtassanak helyet (ne hordozva mondjuk), hogy a segítségünk nélkül egyenek, és a többi. Minderre a folyamatra hatással van az ahogyan gondoskodunk róluk, ahogy támogatjuk őket azon az úton ami az övék, egyéni, megismételhetetlen és összehasonlíthatatlan.

Az írást nem akartam referenciákkal tűzdelni. Akit érdekel egy-egy kutatás az írjon és szívesen elküldöm a forrást.

Hogyan alszik, miért nem alszik a baba?

Schneiderné Diószegi Eszter írása a babaszoba.hu -ról.

Nézzük meg közelebbről, mire számíthatunk kisbabánk alvási szokásaival kapcsolatban! Vajon mikor alussza végig az éjszakát? Miért ébred fel annyiszor?

Az éjszaka átalvása
Éberen és mélyen
Miért ébred fel?
Számít, hogy mit eszik?
"Csodamódszerek"
Mit tehetünk a pihenésért?
Elmélet és valóság
Személyes tapasztalat

Amikor a minap előadást kellett tartanom a csecsemő- és kisgyerekkori alvásról, a férjem tréfásan megjegyezte indulás előtt: "Te fogsz az alvásról beszélni??? De hát te ahhoz EGYÁLTALÁN nem értesz! Évek óta nem aludtál egy jót!"
És valóban, négy nyolc és másfél év közötti kisgyerek anyukájaként én is a kialvatlan mamák mindennapjait élem, főleg mivel a legkisebb még bőven az éjjel ébredős időszakát éli. Viszont épp ezért igazán közvetlen tapasztalataim vannak a kisgyerekkori alvási jellegzetességekről.
Pszichológusként és szoptatási szaktanácsadóként gyakran tapasztalom, hogy a szülők elbizonytalanodnak, vajon normális-e az, amit a gyereküknél tapasztalnak: nem alvászavarról van-e szó. Pedig sokszor csupán kulturális elvárásaink ütköznek a "természettel". Másra számítunk, mint amire a baba képes, illetve olyan folyamatokat szeretnénk siettetni vagy az irányításunk alá vonni, amelyek alapvetően biológiai meghatározottságúak.

Az embergyerek sok szempontból meglehetősen fejletlenül születik. Éretlen idegrendszerének kezdetben nehézséget okoz az ingerek szabályozása. Egyedül nem képes előállítani azt az ellazult, befelé fordult lelkiállapotot, amely az elalváshoz szükséges, mert ehhez hatékonyan ki kellene zárnia a külső-belső ingereket. Azt hiszem, minden kisgyereket nevelő szülő ismeri ezt a jelenséget: túlságosan fáradt, álmos a csecsemő (de még a nagyobb gyerek is), mégsem alszik el, hanem túlpörög. Utána nagyon nehéz elaltatni, és az alvása is nyugtalanabb.
Kell a segítség!

Ebből következően a kisbabák segítséget igényelnek az elalváshoz is - akárcsak az evéshez, az öltözéshez vagy a tisztálkodáshoz. Ez lehet ritmikus mozgás, mint a ringatás vagy a babakocsizás, de a fáradt, nyűgös baba elaltatásának egyik legjobb és legegyszerűbb módja a szoptatás. Teljesen természetes, hogy kisbabánk álomba szenderül a mellünkön, hiszen az anyatej maga is tartalmaz altató, nyugtató hatású anyagokat, ráadásul a szopómozgás és a közvetlen testkapcsolat hatására is termelődnek ilyen anyagok a babában.
Hibáztunk?!

Sokszor figyelmeztetik az édesanyát, hogy ne engedje szopi közben elaludni a babáját, mert akkor sosem fog tudni egyedül elaludni, ám egészen bizonyos, hogy ez nem igaz. Ahogy érik, nő a baba, ugyanúgy kinövi ezt a segítséget is, mint a pelust vagy az öltöztetés igényét. Nagyobb gyerekeknél is előfordul, hogy ha van rá lehetőségük, még mindig szeretnének szopin elszenderülni, de ha épp nincs ott anya, akkor elalszanak máshogy is.
Nappali alváshoz lehet, hogy további segítségre van szükség, hiszen akkor nem is olyan fáradt a gyerek, és jóval több ingert kell kizárnia, de ez így van rendjén. Előbb-utóbb akkor is menni fog az egyedül elalvás.
Fontos szem előtt tartanunk, hogy a cumival vagy például alvómacival szundikáló gyerekek sem alszanak el egyedül! De ahogy abban is tökéletesen biztos mindenki, hogy ezekről a szokásokról előbb-utóbb le fog mondani a gyerek, ugyanez áll a szopira, ringatásra is, hiszen a cumi és a maci is a szoptatás és a mama pótszerei.
Természetesen vannak babák, akik viszonylag elég korán - akár átmenetileg, akár tartósan - valóban egyedül is el tudnak aludni anélkül, hogy ennek érdekében bármit is tettünk volna. Ha ilyen a gyerekünk, akkor örüljünk neki - igazán ritkaságszámba megy.

Az éjszaka átalvása

Jó, ha tudjuk, hogy a csecsemők bizony általában elég sokáig felébrednek éjszaka, sőt az egyfolytában (vagyis felébredés nélkül) alvással töltött időtartam egy bizonyos korig csökken, aztán újból nőni kezd. Ahogy dr. William Sears amerikai gyermekorvos megfogalmazta: "a babákat úgy tervezték, hogy felébredjenek". Ennek megvannak az általános, illetve az egyes életkorokra jellemző okai.
Tévhit, hogy az elalvás körülményeitől függ az éjszaka átalvása: ha ez igaz lenne, akkor nem vándorolna át éjszaka a szülői ágyba olyan sok, amúgy már teljesen magától elalvó kisgyerek. Sokkal inkább igaz, hogy a csecsemők, gyerekek a szülői jelenlét, a testkontaktus nyújtotta biztonságérzetet keresik. Az emberi faj utódgondozása a folyamatos kapcsolaton alapul - éjjel és nappal is. Elég sokáig a folyamatos szülői jelenlét biztosítja a kisgyerek életben maradását.

Egy 1979-es amerikai vizsgálat során infrakamerával figyelték a kisbabák éjszakai alvását, és azt találták, hogy a két hónaposok hat százaléka, de még a kilenc hónaposoknak is mindössze tizenhat százaléka aludt ébredés nélkül éjfél és hajnali öt között.

Éberen és mélyen

Az alvásnak két fő szakaszát különböztetjük meg: a mély alvást, illetve a gyors szemmozgásokkal járó, felületesebb, úgynevezett REM-szakaszt, amikor álmodunk. Ekkor sokkal könnyebb felébredni, mint a mély alvásból.
A kisbabák alvásának ötven százaléka REM-alvás, ez az arány háromévesen körülbelül harminc, felnőttkorban pedig huszonöt százalék, tehát a kicsik sokkal gyakrabban kerülnek könnyen felébreszthető állapotba, mint a felnőttek. A babák alvásciklusa nagyjából negyvenöt perces, a felnőtteké másfél órás, azaz éppen a duplája. Sok anyuka ismeri azt a jelenséget, amikor a baba félórányi alvás után ébred föl mindig, ennek épp ez a rövidebb alvásciklus a magyarázata. Ezért olyan rettenetesen fárasztó fölkelni a babához: az ő ébredései pontosan félbevágják a felnőtt alvásciklusát.
Miért ébred fel?

A különböző életkorokban más-más okai lehetnek a gyakori ébredésnek.

- Az újszülött baba gyomra picike, egyszerre kevés fér csak bele akár anyatejből, akár tápszerből, így szüksége van az éjszakai evésekre is. Anyagcseréjének jobban megfelel a gyakori evés, mint a nagy kihagyások.

- Általában jellemző, hogy hathetes kor után viszonylag nyugodt éjszakák következnek, egészen három-négy hónapos korig, amikor a babák nagy többsége megint elkezd gyakrabban ébredni éjszakánként. Egyrészt szükségük van arra, hogy megbizonyosodjanak anyukájuk jelenlétéről, másrészt ekkor szoktak megváltozni a babák nappali étkezési szokásai: könnyen elterelhető a figyelmük, az akár egy-másfél órán át szopizó újszülöttből két-három perc alatt végző három hónapos lesz, aki minden zajra felkapja a fejét. Éjszaka viszont ingerszegény a környezet, teljesen át tudják adni magukat a szopizásnak.

- Hat-nyolc hónapos korban leggyakrabban a fogzás fájdalma zavarja meg a kisbabák éjszakai nyugodalmát, amit megint csak a szopizás vagy az összebújás fájdalomcsillapító hatása segíthet átvészelni. Ebben a korban jelentkezik a szeparációs szorongás is, vagyis a baba elkezd félni a számára ismeretlen emberektől, és erősebben kötődik szüleihez, így éjjel is többször meg kell győződnie a jelenlétükről.

- Egyéves kor felé közeledve ismét megfigyelhető egyes kisgyerekeknél, hogy a helyváltoztatás képességétől és a világ sokféleségétől lenyűgözve nappal kissé kevésbé lelkesek szopizás vagy evés terén, de éjjel mindent pótolnak.

- Másfél éves kor körül jelentkezik a babák fejlődésében az úgynevezett újraközeledési krízis: nem igazán szeretnek eltávolodni anyukájuktól, pár lépésre sem lehet otthagyni őket, nagyon ragaszkodóvá válnak. Ez normális és szükséges lépcsőfok az önállóság felé vezető úton, és ilyenkor újra többször előfordulhat, hogy a babák "létszámellenőrzést tartanak" éjszaka.

- Bármely életkorban okozhatnak éjszakai (vagy nappali) nyugtalanságot a felfordulással, stresszel járó események; ha épp új fejlődési szakasz, például új mozgásforma elsajátítása előtt áll a kisbabánk; ha más vigyáz rá; ha valamilyen betegség, fájdalmas állapot (fogzás, húgyúti fertőzés, középfül- vagy torokgyulladás, allergia, reflux) zavarja; ha túl meleg vagy hideg van, vagy épp száraz a levegő; ha az idegrendszere éretlen.

A cikk folytatását itt olvashatjátok.

Születés Hete – élménybeszámoló, kicsit megkésve...

Az Életkörben (http://www.eletkor.hu/ )tartottam beszélgetést az éjszakai gondoskodásról

A kiscsoportos beszélgetést onnan indítottam, hogy hogyan is alszik a pocakunkban kisbabánk és hogy miutána világra jön, mit vár, mit adhatunk neki, hogy ezt a külső valóságot ne érezze idegennek és bizalommal, jóérzéssel töltse első heteit, hónapjait. A pocakban a kisbabának 20-40 perces alvásciklusai vannak és mivel a hetedik hónaptól REM fázist is regisztráltak (gyors szemmozgásos fázis), ezért feltételezik a kutatók, hogy álmodik is. Óránként 50x mozog függetlenül attól, hogy alszik e vagy sem. Nem véletlen tehát, amikor azt tapasztaljuk, hogy pár hetes-hónapos csemeténk 30-40 percnél nem alszik többet egyben csak akkor, ha újra megszoptatjuk vagy ringatjuk, hordozzuk. Erre azért van szükség, mert egyedül nem képes arra, hogy elaludjon illetve visszaaludjon az alvásciklusai végén. Ugyanúgy, ahogy felöltözni sem tud még vagy kimenni a WC-re. Az a természetes és mind a kisbaba mind az édesanya szempontjból a legjobb az első hetekben, ha szoptatással altatjuk, hiszen így elég stimuláció éri a mellett ahhoz, hogy beálljon a megfelelő tejtermelés. Ehhez még szükséges továbbá, hogy kisbabánk 24 órában, éjjel-nappal testközelben legyen. Hallja a szívverésünket, érezze az illatunkat, az általunk kilélegzett levegő széndioxidtartalma stimulálja a légzését, hűtse vagy épp fűtse az édesanyja teste, igény szerint. Ezt nappal segítheti egy hordozókendő, éjjel pedig az együttalvás biztosíthatja a sok testkontaktust.

És persze várandósan ez nem biztos, hogy az amit, az ember hallani akar. De nagyon örültem, hogy a kismamák nyitottak voltak és nem álltak fel rögtön a babzsákfotelekből és matracokról, amin már órák óta görnyedtek étlen-szomjan.
De meddig tart ez így? Mikorra fognak megérni arra, hogy egyedül elaludjanak?
3-4 éves korukra.
És miért gondoljuk ezt mi annyira másképp a mai világban? Miért hisszük, hogy egyedül, külön szobában, meg kell tanítanunk a gyerekünket akár már pár hetesen-hónaposan aludni és arra, hogy egyedül meg tudja magát nyugtatni és vissza tudjon aludni. Soha nem végeztek tudományos kutatást arról, hogy az egyedül alvás bármilyen pozitív hatással lenne a gyermekek testi-lelki fejlődésére. Olyan felmérés viszont már születet, amely megállapította, hogy a gyermekkorukban szüleikkel alvók felnőttként elégedettebbek az életükkel, magabiztosabbak, kevesebb pszichés problémával küzködnek, az intimitástól kevésbé félnek, jobban tudnak egyedül lenni, kezdeményezőbbek feladatmegoldáskor, érzelmeiket könnyebben nyilvánítják ki. Hát nem épp ezt szeretnék adni a gyermekeinknek?
Végiggondoltuk valaha is, hogy miért szeretnénk oly nagyon, hogy a pici gyermekünk így vagy úgy de „békén hagyna” minket a nap egyik felében, azaz éjszaka?
És hogy mit áldozunk fel azzal, hogy ez meg is történjen?
Az éjszaka evolúciós szempontból nagyon érzékeny a kisbaba számára, hiszen ha akkor magára, hagyta volna édesanyja, könnyebben eshetett volna áldozatul vagy hült volna ki. A hosszabb alvást azért sem „támogatta” a természet, mert az anyatej nagyon gyorsan emésztődik és így a baba gyakran, de viszonylag keveset szopik, hiszen a gyomra sem tud sokat befogadni egyszerre, méreténél fogva. Ezen kívül az anytej zsírtartalma is olyan, hogy hamar megéhezzen a kisbaba. Persze ha nincs testközelben akkor lehet hogy ritkábban ébred, mert az édesanyja mellett pont abban a felületes alvásfázisban tölt sok időt, ami a fejlődésének megfelel. Ilyenkor édesanyja szabályozza a szívritmusát, légzését, véroxigénszintjét, testhőmérsékletét és biztosítja, hogy a gyakori ébredések miatt sok-sok anyatejet vegyen magához és jól gyarapodjon.

Beszéltünk még a különböző alváselrendezésekről és arról, hogy mit is jelent együtt aludni, mi számít együttalvásnak.
Szó esett az apák szerepéről és hogy az ő számukra mit jelenthet a családi ágy.
Azt is elmondtam, hogyan lehet biztonságossá tenni a különböző alváselrendezéseket.

Sok kérdés-kétely merült fel, de remélem, hogy mindenki továbbgondolja majd a hallottakat és sikerül változnia a változásokkal. Néha pofon egyszerű, máskor nagyon nehéz úgy alakítani a körülményeket, hogy a kisbaba igényei is szem előtt legyenek, de az egész család működése ne kerüljön veszélybe emiatt. Ezek átmeneti időszakok és nem tartanak örökké. Mégha néha úgy is tűnik menet közben. Az első néhány életévben annyira gyorsan és sokat változnak a kisbaba igényei, hogy mire egy elrendezést megszokunk és kialakítunk, máris egy újabb korszakba lépünk, ahol nem működnek az addig megszokott stratégiák.
Az éjszakai gondoskodás élménye viszont egész életén át elkíséri gyermekünket és testközelség éjjel-nappal a legjobb befektetés, amit valaha adhatunk.

Éjszakai ébredések

Az alábbi cikk a La Leche Liga magyarországi honlapjáról való és arról szól, hogy az éjszakai ébredések nem csak természetesek és gyakoriak, de jó anya-gyerek kapcsolatot is feltételez, ha gyermekünk éjjel is jelzi, hogy szüksége van ránk, hiszen akkor tudja, hogy választ is fog kapni rá.

Az éjszakai ébredés a jó szülő-gyermek kapcsolatra utal

A szülők gyakran nagyon megerőltetőnek tartják kisbabájuk vagy kisgyermekük éjszakai ébredését és abban reménykednek, hogy a kicsi mihamarabb átalussza az éjszakát. Egy mostanában napvilágot látott tanulmány teljesen új megvilágításba helyezi az éjszakai ébredést és az álomba kísérést egyaránt.A szülőknek leggyakrabban feltett kérdések egyike a súlygyarapodás mellett az éjszaka átalvására vonatkozik. A „na és hogy alszik éjszaka?” kezdetű kérdés minden kisbabáról, kisgyerekről zajló beszélgetés fontos része, ezzel is azt hangsúlyozva, mennyire nagy jelentőséggel bír a szülők zavartalan alvása.Elég egy pillantást vetni a könyvesboltok polcaira, azok is azt mutatják, hogy a szülőket és az alvással foglalkozó könyvek szerzőit is igencsak foglalkoztatja ez a téma. Ráadásul ezek a könyvek többnyire mind azzal foglalkoznak, hogyan lehet egy kisbabát vagy egy kisgyermeket rávenni arra, hogy minél hamarabb elaludjon egyedül, majd fel se ébredjen egész éjjel illetve, hogyan lehet megváltoztatni „rossz” alvási szokásait. „Rossz” alvási szokásnak a szülők és a társadalom elvárásaitól eltérőt szokás nevezni. Csak kevés olyan könyv létezik, amely arról szól, miért és hogyan alszanak másként a gyermekek, mint a felnőttek és ezzel a gyermek iránti megértésért, alvási szokásainak elfogadásáért szállnak síkra.
Az elalvás elválást jelent
Az Orvosi Pszichológiai Intézet Giessenben1 egy vizsgálat során a kisgyermekek alvási szokásait és ezzel összefüggésben kötődési minőségét vizsgálta. A kutatók abból indultak ki, hogy az elalvás egyfajta elválás, a felébredés pedig egy olyan helyzet, mint az elválást követő újraegyesülés, újra egymásra találás. Biztonsággal kötődő és bizonytalanul kötődő gyermekek alvási szokásait vizsgálták.A biztonsággal kötődő kicsik az elválással kapcsolatos érzéseiket, a negatívakat is nyíltan kimutatták. Mindeközben bizakodtak abban, hogy a mama visszajön és visszatérése után szemmel láthatóan nagyon örültek.Ezzel szemben a bizonytalan kötődésű gyermekek külsőleg teljesen rezzenéstelenül viselték az elválást és a visszatérést egyaránt. Viselkedésükből arra lehet következtetni, hogy nem akarták negatív érzéseiket kimutatni de a kötődést is elnyomták magukban, ami arra vezethető vissza, hogy a bizonytalan kötődésű gyermekek mamái gyermekeikkel visszautasítóan viselkednek.
Az ébredés egy szükséglet
A vizsgálat kimutatta, hogy a biztonsággal kötődő gyermekek ritkábban alszanak el egyedül és gyakrabban felébrednek éjszaka, mint bizonytalan kötődésű társaik. Az éjszakai ébredés és a kisgyermek igénye arra, hogy szülei szeretettel álomba kísérjék tehát nem egy rossz szokás vagy viselkedési minta, amiről le kell nevelni őt, hanem a biztonságos szülő-gyermek kapcsolat jele.
De semmiképp se vonjuk le a tanulmány alapján azt a hibás következtetést, hogy az a gyermek, aki már kiskorában is hosszan képes aludni vagy egyedül elalszik, az nem kötődik biztonsággal a szüleihez.
Denise Both
fordította: Somogyi Boglárka
Megjelent: Wirbelwind, a LLLCH német nyelvű újságja 2007. január/február1 Nicola Nolte, Wielfried Pott, Ursula Pauli-Pott: Alvászavarok és a kötődés minősége kisgyerekkorban Med 2006.

Ki akar egyedül aludni?

A családi ágyban térünk nyugovóra

Elismert orvos biztosítja a szülőket, hogy a gyakori ébredés normális.

És biztonságos együttaludni gyermekeddel.

Kisbabák és az alvás.
Néha úgy tűnhet mintha a kettő kizárná egymást, és az alvástéma csak rosszabodik amikor az újdonsult kismamát folyton arról kérdezik: Jó baba? Átalussza már az éjszakát?
Nem rosszindulatból jön, de ezek a kérdések gyakran arra engednek következtetni, hogy valami nincs esetleg rendben vele, sőt velünk szülőkkel is valami baj lehet, és nem normális, hogy nem hajlandó átaludni az éjszakát gyermekünk,. Esetleg azon aggódunk, hogy hosszú távú esetleg örökre beidegződött rossz szokást hagyunk kibontakozni azzal, hogy nem akadályozzuk meg a gyakori ébredéseket, amit csak fokoz a csontokig hatoló fáradtság érzése reggelente. Aggódunk, hogy mi magunk sem aludhatjuk át soha többé az éjszakát.
Ezen aggodalmak tükrében, és a széleskörű nyomás hatására, mely szerint eleget kell tennünk a csecsemő alvás társadalmi normáinak, aligha vallanánk be az igazi éjszakai szokásainkat miszerint gyakran áthozzuk a gyerekünket az ágyunkba, mert ez az egytlen módja annak, hogy pihenhessünk. És újra csak aggódunk, hogy a gyermekünk jóllétét – akár az életet kockáztatjuk. Azon morfondírozunk, hogy a kisbabák mikor változtak meg ennyire vagy ősanyáink és más anyák más kultúrákban hasonló dilemmákkal néznek e szembe.
És néha amikor sötét és csönd van, melengetően hat ránk anyák és gyermekiek képe, akik alszanak és ébrednek a világ minden táján, egy világméretű éjszakai gondoskodás részeként, estétől reggelig.
Végülis nem is olyan rosszak az éjszakák.

Kisbabák alvása.
Az egyik probléma, amivel ma az újdonsült anyának meg kell küzdenie az a meggyőződés, hogy a csecsemő alvása gyorsan ugyanolyanná válik mint a felnőtté. Ettől lesz az éjszaka átalvása egy fontos cél. Ez az elgondolás, ami egy félreértésen alapszik, nemcsak további táptalaja a rossz információknak, de küzdelmes perceket is okoz édesanyáknak, csecsemőknek és családoknak egyaránt.
Az édesanyák ugyanis gyorsan rájönnek, hogy a babáik nem követik a felnőtt mintát más viselkedésterületeken, mint pl evés, motoroskészségek, nappalialvás, tehát logikus, hogy az éjszakai alvásmintáik is egyediek és fejlődnek. Mindez a babák idegrendszerének és agyának éretlenségéből fakad: a csecsemő agya csak egy negyede a majdani felnőtt méretének, más állatoknál csupán fele ez az arány. Ez a tény teszi a fajok közt az embergyereket a legkevésbé életképessé és szülői gondoskodástól legjobban függővé.

Szeparáció és szorongás.
Pszichológiai értelemben az anyaközelsége éjjel-nappal biztonságot nyújt, ez az amit minden főemlősbébi elvár. Ehhez hasonlóan amikor a csecsemő egyedülmarad, értsd nincs fizikai kontaktusban a mamájával vagy gondozójával, a kisbaba idegrendszere vészjelzőként fog működni és a gyermek be van programozva, hogy sírással tiltakozzon, ami az evolúció évmilliói alatt alakult ki. Ez magyarázza, hogy miért sírnak a kisbabák, amikor megpróbáljuk lerakni őket, akár éjjel, akár nappal és megmagyarázza azt a folytonos szükségletüket is, hogy biztonságot adó fizikai közelségben legyenek gondozójukkal.
Nagyon is lehetséges, hogy jelentős és visszafordíthatatlan hatása van a kisbabákra annak, ha el kell válniuk anyjuktól, különösen az első hetekben, és ha a szeparáció tartós és a kisbaba súlyos stressz jeleit mutatja, minthogy más fajoknál is így van ez. A súlyos stressz azt jelenti amikor egy magányos sírásrohamot elcsendesedés követ és fizikai és érzelmi magábazuhanás. Ez az ellenállás, majd lemondás egy válaszreakció, amely kifejezetten magas kortizol stresszhormon szinttel jár. Egy ilyen magas kortizolszint végleges elváltozást hagyhat fontos agyi területeken, mint pl az amygdala és a hippcampus, ami a memóriafejlődéssel van összefüggésbe és különösen érzékeny a stresszre.
Ezek a kutatási eredmények nagyon óvatossá kellenne, hogy tegyenek minket olyan módszerek használatánál mint pl „hagyni, hogy kisírja magát” mely arra hivatott, hogy megtanítsa a kisbabákat hosszabban aludni. Ezek a módszerek egész biztosan beindítják az ellenállás-lemondás válaszreakciót és magas kortizolszintet okoznak- még bennünk is, akik hosszú percekig hallgatjuk az üvöltő gyerekünket.

Modern alvási elrendezések.
Habár az egyedül alvás lett a norma és megkövetelt sok nyugati kultúrában, valójában ez egy nagyon is mai és társadalmi jelenség.
Nyugati társadalmakban általános gyakorlat volt az együttalvás. Anya és szoptatott kisbabája egy ágyban áludt 2éves korig kb 150évvel ezelőttig. Az idösebb gyerekek a testvéreikkel vagy távolabbi családtagokkal aludtak vagy a felsőbb társadalmi osztályoknál szolgával vagy szolgálólánnyal. A 20században azonban a nagyon gazdag családok elkezdtek háló lakórészeket építeni a házakba, hogy minden gyerek külön alhasson. Az a tévhit járta, hogy a bölcsőágyi halált anyák okozzák, akik ráfekszenek és megfullasztják gyermekeiket. Ez a tévhit további anyákat tántorított el az együttalvástól. A jelenlegi bölcsőhalállal és együttalvással kapcslatos ajánlások tovább rontották a helyzetet.
Ez a váltás az egyedül alvás irányában nem egy globális jelenség-világszerte sok anya alszik a gyermekével. Egy 1971-es antropológiai felmérés szerint melyben 186 kultúra vett részt, minden egyes kultúrában a kisbaba karnyújtásnyira aludt egy embertől és a kultúrák 2/3ában anya és gyermeke egy ágyban aludt. Nemrégiben készült tanulmányok azt mutatják, hogy az együttalvás széleskörben elterjedt; például egy 2000-ben, Amerikában készült felmérés alapján a szülők 47.3% állítja, hogy együttaludt kisbabájával időnként, 13%-uk egy ágyban aludt szüleivel. Ne felejtsük el, hogy az együttalvást, különösen az egy ágyban alvást, nem sokan vallják be, hiszen egyes szülők, akik időnként ágyukba hozzák gyermekeiket nem tekintik magukat együttalvóknak. Egy brit tanulmány szerint mely részletesen kitért az együttalvásra, a brit szülők 70% osztotta meg ágyát gyermekével az első 3 hónapban.

A biztonságos együttalvás.
A fejlett országokban, a bölcsőhalál az első számú gyermekhalálozási ok 1hónpos és 1 éves kor között és a bölcsőhalál gyakorisága 2 és 4 hónap között tetőzik. Az elmúlt évtizedekben, a kutatók számos tényezőt kivizsgáltak, amely növelheti vagy csökkentheti a bölcsőhalál kockázatát és ezek között megtalálható az együttalvás is. Áttörés jelent, hogy felsimerték a hason altatást, mint rizikófaktort, és a világméretű „altass háton” kampány drasztikusan csökkentette a bölcsőhalál eseteket. Különösen azokban a nyugati társadalmakban, ahol a bölcsőhalál adatok magasak. Nemrégiben készült tanulmányok, melyeket lentebb részletesen tárgyalunk, vizsgálták az összefüggést a bölcsőhalál és az egy ágyban alvás között, és habár az eredmények ellentmodásosak, fény derült bizonyos dolgokra.
Számos, nagykiterjedésű és eset-kizárásos tanulmány vizsgálta a kapcsolatot az együttalvás és a bölcsőhalál között, kizárva pl azokat az eseteket ahol más, már ismert faktorok befolyásolták a bölcsőhalál előfordulását. Egy nagyon részletes brit tanulmány, Peter Blair és kollégái által, azt találta, hogy amint kizárták az anyai alkoholfogyasztást, dohányzást és a paplan és takarók hasznlatát, valamint a nagyfokú fáradtságot és azt a helyzetet amikor túl sok ember volt egy háztartásban, az együttalvás nem találták veszélyesnek. Ezek a faktorok különösen fontosak 14hétnél fiatalabb gyermekek esetében. Egy másik újzélandi tanulmányban, csak akkor volt rizikófaktor az együttalvás, ha az anya dohányzott, és/vagy a terhesség alatt is. Egy Chicago városi tanulmány nem talált rizikót abban, ha egy nemdohnyzó szülő egy ágyban aludt gyermekével. Más kutatók is arra a következtetéásre jutottak a bölcsőhalál tekintetében, hogy az egy ágyban alvás más rizikó faktorokkal együtt jelentkezik, mint pl tínédzser anyák, szegénység, afroamerikai, altatási pozició (nem háton), veszélyt jelentő párnák, takarók, más együtt alvó nagyobb gyerekek, vagy heverőn és más nem biztonságod alkalmatosságon. Azok az esettanulmányok, amelyek az együttalvást veszélyesnek találták, nem vették figyelmbe ezekt a tényezőket, különösen a takarók és párnákat nem.
Az egy ágyban alvás és más együttalvási elrendezések egyre népszerűbbek, ezért még fontosabb, hogy a szülők tudják hogyan tehetik biztosnásogossá. Az Unicef és más orvosi szervezetk is azonusultak ezzel a szemlélettel.

Hogyan aludjunk a fáradt gyermekekkel.
Akármilyen biztonságos és evolúciós szepmontból előnyös az egy ágyban alvás, nem szentírás, és nem minden babának és szülönek felel meg. Sok család, más kultúrákban is, különböző együttalvási formációt válszt, amelyek nekik megfelelnek. Például, ha a szülőknek szükségük van több térre, mint amit az egy ágyabn alvás megenged, akkor a bölcsőt, rácsoságyat is lehet a hálószobába rakni vagy a gyermek ágyát a szülők ágya mellé tolni. A fentemlített tanulmányok ismeretében én mindig azt tanácsolom a szülőknek, hogy legalábbis a párhetes csecsmőjüket vigyék saját hálószobájukba. James J. McKenna és Thomas McDade azt állítja, hogy a biztosnágos együttalvás azt biztosítja, hogy legalább két érzékkel figyelhetjük a kisbabát: láthatjuk és hallhatjuk is őket, ha együttalszunk velük.
A csecsemők és a kisgyerekek általában hamarabb merülnek álomba, ha nem egyedül vannak és biztosnágban érzik magukat. A szoptatott kisbabák csak úgy mint édesanyjuk, kiélvezhetik a nyugtató hormonok áradását a testükben, mint pl. bétaendorfin és oxitocin, amely együtt a legjobb természetes altató. Sok édesanya, magam is, kisbabáját és totyogó korú kisgyermekét is szívesen álomba szoptatja, különösen nappali alváskor.

Hogyan aludjuk, mi szülők.
A gyermekeink alvása körüli felhajtás talán nem is arról szól, hogy képesek e átaludni az éjszakát, hanem a ami vélt háborítatlan alvászsükségletünkről. A kutatások és más kultúrák szájhagyománya azt mutatja, hogy nem mindenütt ez az elvárás, és nem tartják alvásproblémának világszerte az újdonsült anyukák, ha gyermekük sűrűn ébred éjjelente. Ha saját alvásszükségletünkre koncentrálunk nagyon egyszerű megoldásokhoz jutunk. Nappal egy kis alvást ajánlok minden ujdonsült anyukának. Legalább egy óra vízsznitesen, amíg a kisbabád alszik, amit az idősebb gyerek alvásával össze lehet egyeztetni; már 15perc is ajándék. Ez egy jobb befektetés a családi béke érdekében, mint a takarítás vagy más munka amíg a kisbaba alszik. Fontos, hogy tudjuk, hogy ez az időszak elmúlik, ahogy a kisbabák érnek és egyre idősebbek lesznek.
A házimunkát sem árt megosztani a házastárssal vagy más felnőttel. Az édesapák kítűnöek erre a feladatra. Az elsőszámú szabály volt számomra amikor kisgyermekeim voltak, hogy ágyban kell lenni napi 12órát mondjuk este 8tól reggel 8ig.
Ez persze nehezebb amikor az anya főállásban dolgozik, de az együttalvás ilyenkor biztosítja a nappal elmulasztott testkontaktust is. Fordított gondoskodás - ahogy egy kanadai 4 gyermekes édesanya nevezte.

Éjjel nappal gondoskodni nagyon nagy munka egy édesanyának, amelyhez sok segítségre és támogatásra van szüksége. Ahogy az ausztrál képregényrajzoló mondja: meg kell tanulni lazítani és pihenni, érezni a fárdtságot és megfelelő helyet találni neki az életünkben, meglesz a jutalma. Tehát megéri semmittenni és pihenni!

(Mothering magazin 2009. január-februári szám, The Solace of the Family Bed, írta: Dr. Sarah J. Buckley)

Mi az igazság? - félreértelmezett tanulmány

Azok a szülők, akik együttalszanak gyermekükkel, NEM kockáztatják az életét! Csak is akkor jelent veszélyt az együttalvás, ha a szülők dohányoznak, alkoholt fogyasztanak vagy kábítószert szednek. Peter Fleming professzor, az internetes British Medical Journal-ban publikált SIDS tanulmány írója és kutatóorvosa sajnálatát fejezte ki, hogy a sajtó ennyire félrevezetően tájékoztatott a kutatási eredményekről. A különböző médiumokban az Egyesült Királyságban és Magyarországon is arról számoltak be, hogy az együttalvás életveszélyes. Fleming szerint, az a felhívás, hogy ne aludjnak egy ágyban a szülők csecsemőjükkel arra késztetett több szülőt, hogy a kanapén töltsék az éjszakát, ami sokkal veszélyesebb. A kutatás az esetek felében csecsemőjükkel együttalvó szülőkről számol be, amelyek magukba foglalták azokat a helyzeteket is ahol a kanapén, nem biztonságos körülmények között aludtak együtt kimerültségből az édesanyák gyermekükkel. Az esetek másik felében azonban a csecsemők kiságyban aludtak, mégsem hangoztatja senki, hogy ne tegyük kiságyba gyermekünket-nyilatkozta Fleming.

A kutatók problémája a megfogalmazás és hogy mi legyen az üzenet. "A bölcsőhalálkutatások eredményei alapján kérdéses, hogy egy olyan tanács miszerint ne aludjunk együtt gyermekünkkel, általánosítható e és egy ilyen ellentmondást nem tűrő megfogalmazás nem okoz e több kárt mint hasznot. A fiatal gyermekek szüleinek többször is fel kell kellni, hogy megetessék őket és ha azt mondjuk, hogy ne vigyék az ágyba magukkal mert az veszélyes, akkor lehet, hogy a kanapén merülnek majd álomba. Jobb lenne, ha a szülőket arról tájékoztatnánk, hogy melyek azok a bizonyos helyzetek, körülmények, amik veszélyesek."-olvashatjuk Fleming tanulmányában. Azelőtt senki nem nézte, hogy a szülők fogyasztottak e alkoholt vagy kábtószert szedtek és ez a tanulmány igazi erőssége. A tragédiák után néhány órával már sikerült a szülőkkel beszélnie a kutatócsoportnak és sok mindent megtudtak, ami más felmérésekből nem derült ki. Így arra is választ adhat a kutatás, hogy az afro-amerikai populációban, a maori indiánoknál és az őslakosoknál, ahol az együttalvás általános, a bölcsőhalál miért magas, míg más együttalvó kultúrákban, mint például Japánban, Hong Kongban, Bangladesi és más ázsai népeknél az Egyesült Királyságban nagyon alacsony ez a szám. A különbség a dohányzási, alkohol- és drogfogyasztási szokásokban keresendő.

"A bölcsőhalál tragikus esemény és mindenki egyet akar – kevesebb halálesetet. De az egyértelmű, hogy nincs egy jó megoldás, ami mindenkinek 100% biztonságot nyújtana. Valószínüleg ez is egy olyan helyzet, ahol az emberek józan itélőképességére kell biznunk hogyan döntenek egy sokkal széleskörűbb és mélyrehatóbb tájékoztatás alapján." -írja Sarah Boseley a Guardian honlapján. A szülőknek sokszor kell felelősséget vállalni (lásd oltások) és legjobb tudásuk szerint meghozni azt a döntést, ami a család minden tagjának megfelel.
Fleming a következőket írja a Sleeping with Your Baby előszavában: "A legtöbb ember számára, a történelem folyamán, hogy hol és kivel aludjon a kisbaba, fel sem merült. Az anya testközelsége és a szoptatás fontossága annyira központi kérdés volt mindig is a csecsemő túlélése szempontjából, hogy bármely más alternatíva egyenlő lett volna az elhanyagolással vagy rossz bánásmóddal. (...)Amikor határozni kell a gyereknevelésben, nincs jobb egy jólinformált szülőnél. " Ehhez pedig olyan információkra van szükségük a családoknak, melyek alapján fel tudják mérni és ki tudják küszöbölni az esetleges veszélyeket, megismerhetik a lehetséges alváselrendezéseket és így mérlegelni tudják azok előnyeit és hátrányait.

10 ok amiért NE tanítsuk meg a gyermekünket aludni

avagy mit ír Margot Sunderland az Okosan nevelni tudni kell című könyvében a sírnihagyásról
(Készült egy újabb bejegyzés is a felmerült kérdésekből, amit itt találsz!)

Nagy bajt nem csinálhatunk, ha megtanítjuk gyermekünket aludni (bármit is jelntesen ez), ugye? Néhány éjszaka sírás nem árthat. Utána viszont mindenki nyugodtan alussza át az éjszakát, az édesanya is kipihent lehet. Valóban?
Tegyünk egy próbát: nézzük meg mi történik gyermekünkkel, amikor olyan alvástréningnek vetjük alá, ami hosszabb-rövidebb ideig tartó magárhagyással jár és azt a tanácsot kapjuk, hogy ne válaszoljunk akármilyen keservesen is sír. Semmi kétség, hogy sok gyermek abbahagyja a sírást, ha több napon keresztül nem reagál sírására senki. Ennek azonban megvan az ára. Ugyanis a hosszantartó, vigasztalan sírás és a szülőtől való szeparáció negatív hatással van a kisbaba fejlődésben lévő agyára.
Miért sír egy kisbaba?
Sheila Kitzinger: Miért sír a baba? című könyvében hosszan ír arról, hogyan hangolódhatunk rá kisbabánkra és fejthetjük meg a sírás okát. Születéskor a csecsemők rendkívül érzékenyek és számukra minden negatív külső hatás stresszhelyzet, mivel érzékeny idegrendszere még nem képes megbírkózni a legkisebb "támadással" sem. Számár a szülőtől való eltávolodás fenyegető veszélyt jelent. Egy kisbaba csak a síráson keresztül tudja tudtára adni a külvilágnak, hogy valami nincs rendben és csak így tud segítséget kérni. Ez nem manipulálás és nem kényeztetjük el ha válaszolunk rá. Mi szülők és gondviselők vagyunk felelősek azért, hogy gyermekünkben hatékony stresszválaszrendszer alakuljon ki. Ha komolyan vesszük gyötrelmes sírását és következetesen megnyugtatjuk amikor zaklatott, akkor felnőtt korában majd egyedül is képes lesz megbírkózni a stresszel.
Amikor hagyjuk, hogy gyermekünk reménytelen helyzetében, a sírástól való kimerültségben álomba merüljön, a következőknek tesszük ki:

1. agyát mérgező stresszhormonok mossák át
2. azok a vegyületek, amik a jó közérzetet biztosítják, kiürülnek agyából
3. agyi és tesi stresszválaszrendszere túl érzékennyé válik (és később egy kis "fenyegetésre" is hevesen fog reagálni)
4. az agyban olyan kapcsolatok aktiválódnak, mintha fizikai fájdalom érné
5. ez a fajta korai stressz maradandó károsodás okoz, ami azt jelenti, hogy a túl gyakran fogja a körülötte zajló eseményeket fenyegetőnek érezni és szorongással reagálni
6. hajlamosabb lesz később arra, hogy féljen az egyedülléttől
7. hogy szorongjon az elalvástól
8. hogy pánikrohamai legyenek
9. és dohányozzon
10. olyan agyterület szenvedhet károsodást, mely a hosszútávú emlékezésben nagy szerepet játszik

Sajnos sok szülő nincs tisztában vele, milyen nagy hatással lehet gyermeke idegrendszeri fejlődésére. Mivel saját magának nem volt része ebben a fajta gondoskodásban, ezért elnyomhatja magában a gondoskodás ösztönét és figyelmen kívül tudják hagyni csecsemője segélykérését.
Miért tudjuk biztosan, hogy nem manipulál minket kisbabánk, amikor keservesen sír?
A manipuláció képességéhez a glutamát nevű hormon kellenne, hogy működjön a homloklebenyben, de ez egy csecsemőnél még nem fejlődött ki. Ezért nem képes még összetetten gondolkodni bármiről is, nemhogy olyan bonyolult összefüggésekről, mint az átverés és befolyásolás.
Hogyan segíthetünk?
Néhány fontos dolgot tehet a szülő, amivel aktiválja a nyugtató hatású oxytocinfelszabadulást gyermeke agyában:

1. Érintés: a szoros testi kontaktus vagy bőrkontaktus jó hatással van a kisbaba idegrendszerére
2. Szopás: a gyermek stresszhormonszintje azonnal csökken, amint kedvenc "tárgya" (édesanyaj melle, saját ujja, cumi) elérhető
3. Mozgás: a ritmusos mozgás arra emlékezteti a kisbabát, amikor az édesanyja hasában volt, ezért a hordozás az egyik legsűrűbben használt nyugtató :) (kendőben vagy egy ortopédiailag helyes tartást biztosító más hordozóban - bővebben erről: http://www.olbebaba.hu/ -n olvashatsz)
4. Meleg: nem TÚL meleg! kellemes 21fokos hőmérséklet, esetleg egy kád meleg víz jó hatással lehet a zaklatott kisbabára

(a szöveg készült Margot Sunderland: Okosan nevelni tudni kell című könyve felhasználásával)

Biztonságos? Azzá lehet tenni!

Sok édesanya szívesen maga mellé venné kisbabáját az ágyba, de fél, hogy kárt tesz benne éjszaka. A természet erről is gondoskodott, hiszen ha nem tette volna, és ősanyáink lépten nyomon kisbabájukra feküdtek volna álmukban, ma nem lennénk itt. A szoptató édesanyában olyan hormon termelődik, mely meggátolja, hogy mély álomba merüljön és ne tudjon gondoskodni éjszaka is a gyermekéről. Az éjszakai testközelség pedig nagy szopásigényt vált ki a kicsiből, így ő sem fogja hagyni, hogy édesanyja hosszú mély álomba merüljön mellette. A csecsemők gyomra kicsi, az anyatej pedig gyorsan emésztődik ezzel is biztosítva azt, hogy ne telhessen el hosszú idő két etetés között. Alvásuk közben megfigyel anya-gyermek párok teljesen szinkronba kerültek és gyakran teljsen fel sem ébredt sem egyik sem másik, csak mikrorezdüléseik jelezték, hogy kapcsolatban vannak, figyelik egymást. Az édesanya által kilélegzett levegő széndioxidszintje is olyan, hogy az biztosítja a kisbaba egyenletes légzését. Együttalváskor a gyermekek légzése egyenletes, szivverése nyugodt és véroxigénszintje stabil, míg külön szobában altatva többször is lezuhanhat a véroxigénszint és sem a légzés sem a szívritmus nem volt olyan egyenletes.
Testközelben a stresszhormon szint is alacsonyabb, szeparáció esetén pedig olyan magasra szökhet, hogy az károsan befolyásolhatja az immunrendszert és a feljődést.
De az együttalvás nem csak a szoptató édesanyáknak és gyermekeiknek lehet fontos és biztonságos. A tápszerrel tápláló édesanyának és kisbabájának ugyanúgy létfontosságú a sok testközelség éjszaka és rájuk is millió módon hat ez a gondoskodás. A biztonság szempontjából érdemes egy ágyban, de külön felületen megvalósítani az együttalvást. Karnyújtásnyira egymástól minde pozitív hatását érzékeli a csecsemő a testközelségnek és az édesanya is sokat meríthet ebből az intimitásból.

Néhány egyéb dologra is figyeljünk oda, amikor együttalszunk:

• a dohányzás, alkohol és drogfogyasztás nem fér össze az együttalvással
• ne legyen túl meleg
• inkább az édesanya oldalán legyen a kisbaba, ne a két szülő között, és ha szükséges rakj fel leesésgátlót
• nagy ágy! :) nagy matrac a földön a legjobb
• hátára fektesd a kisbabád, ne a hasára (szoptatás miatt úgyis sokat lesz az oldalán)
• ne kerülhessen takaró, párna a gyermek fejére

Az édesanyák is sokat kapnak, ha együttalszanak a kisbabájukkal. A sok plussz érnités, szoptatás még több endorfint, prolactint és oxytocint szabadít fel bennük és ennek következtében boldogabbnak, nyogodtabbnak érzik magukat és tele vannak melegséggel. Az együttalvó édesanyák jobban értelmezik gyermekük jeleit és jobban rá tudnak hangolódni a szükségleteire.

Az édesapákra van talán a legnagyobb hatással az együttalvás, mivel ők legtöbbször dolgoznak, csak néhány órát tudnak együttölteni gyermekükkel. Az éjszaki gondoskodásnak ez a formája segíti őket, hogy átéljék azt a fajta intimitást, ami egy szoptató édesanya és kisbabája között megvan. Egy nagyobb kisgyerekkel pedig sok meglepetést tartogat az éjszaka az édesapának is, aki arra ébredhet hajnalban, hogy a kislánya az arcát simgotja vagy puszit nyom a kezére és aztán hozzábújva szuszog tovább.

Nem tart örökké!

Mint annyi minden, ez sem tart örökké. Gyorsan eljön a nap amikor gyermekünk a saját szobájába akar majd aludni és nem a mi társaságunkat keresi éjszaka. De az együttalvás emléke egész életén át elkíséri.

(készült Sears: The Baby Sleep Book felhasználásával)

Bölcsőhalál (SIDS)

Kevesen tudják, hogy Kelet-Ázsiában, ahol az együttalvás a norma, olyan ritka a bölcsőhalál, hogy szavuk sincs rá a nyelvben. Számos tényező közrejátszhat ebben, de az kétségtelen, hogy a testközelségnek nagy jelentősége van a megelőzésben.
Mivel a targédiák zöme éjszaka, alvás közben következik be, érdemes még néhány dolgot tudni:

• a dohányzás egyértelmű rizikófaktor
• a szakértők nagy része egyetért abban, hogy háton aludjon a csecsemő 1éves korig
• az ember közelsége létfontosságú
• ne kerülhessen a takaró alá a kisbaba feje
• kerülni kell a túlöltöztetést
• a szoptatás kulcsfontosságú a megelőzés szempontjából
• a leggyakrabban 2-4hónapos kisbabákat esnek áldozatul, de 1éves korig még rizikót jelent

W. Ungváry Renáta, IBCLC szoptatás szaktanácsadó írja:
Együttalvás és éberség
Szoptatási tanácsadóként gyakran találkozom azzal a problémával, hogy az újszülött, illetve néhány hetes csecsemő nagyon aluszékony, ezért nem lehet elegendő alkalommal és kellő hatékonysággal szoptatni. Kulcskérdés, hogyan lehetne hatékonyan felébreszteni! Sokszor kiderül, hogy a baba külön szobában, külön ágyban alszik, olykor légzésfigyelő készülékkel felszerelve. Nem csoda, ha így túlságosan mélyen alszik, bár a szülők számára ez pihentetőbbnek tűnik, mint az élénk, folyton kézbe kívánkozó baba! Az ember gyermeke számára kezdetben a szinte állandó testközelség, a hordozással járó mozgás a természetes állapot, részben a magzati élet folytatásaként. A sokat kézben tartott, kendőben cipelt, gyakran szoptatott baba nem tud túlságosan mélyen elaludni. Légzésére, szívműködésére, vérének oxigéntelítettségére pozitív hatással van a bőr-bőr kontaktus, s ez nem csak a szoptatás, hanem a bölcsőhalál megelőzése szempontjából is döntő jelentőségű.

Dr. Kemény János, a Madarász utcai gyermekkórház főorvosa, a téma egyik hazai szakértője írja a SIDS-ről szóló tanulmányában: „Talán a humán újszülött szorul a leginkább gondozásra, mégis ő van kitéve az anyától való fizikai elszakításnak: minden főemlős kicsinye az anyával való szoros testi kontaktusban tölti élete első szakaszát. E közelség pedig megelőzheti a bölcsőhalált! (…) Japán, török anyák több hónapig, esetleg egy-két évig is egész nap magukra kötve hordják babáikat, így dolgoznak, minden tevékenységet a gyerekkel közvetlen testi kapcsolatban végeznek. Éjjel együtt alusznak. Az anyával való együtt alvás védő hatású, mert a csecsemő érzékeli az anya életfunkcióit, és ez ébresztő hatással van rá. Az anya is érzékeli, ha a babával baj van, és ébreszteni tudja.”