Eddig nem írtam saját élményeimről az együttalvással kapcsolatban, de most meg kell tegyem. Lili ugyanis tegnap nélkülem töltötte az éjszakát.
Édasapjával szeretett nagyszüleihez utazott Székesfehérvárra és megbeszéltük, hogy ha úgy jön ki a lépés ott is alszanak. Bepakoltam a hálózsákját reggel, kérdezte is, hogy miért és mondtam neki, hogy ha lesz kedved ottalszol a Fehérmamáéknál- azt mondta jó. Este fél10kor az operában ért az SMS: Lilivel ittalszunk.
Napközben nem aludt, de jókedvűen és rengeteg programmal teltek az órák estig, amikor is Csaba megkérdezte, hogy akkor hazainduljanak-e vagy ittaludjanak. Erre mondta Lili, hogy maradjanak. Így elkezdtek lefekvéshez készülődni, ágyazni és Lili kérte, hogy a Mama aludjon vele az ágyon és Apa -ahogy szokott- a földön. Lili megjegyezte, hogy ha Anya alszik itt akkor van szopi. Ennyi említés történt rólam. Sok mese következtett könyvből, aztán villanyoltás és ment a mese fejből. És Lili elaludt. Ott, nélkülem, szopi nélkül, mindennélkül a Mamája testközelében és Édesapjával egy légtérben.
Aki együttalszik és sokáig szoptat, az azt hiszem átérzi mindennek jelentőségét és azt az érzést, hogy nem számolunk vele, hogy ez egyszer eljön és éveken át virrasztunk, félálomban szoptatunk, ébredünk, rezdülünk és el is felejtjük, hogy ez nem tart örökké. És egyszercsak megérik a gyermekünk arra, hogy mindez nélkülünk is megy. Mint amikor sokáig fogjuk a kezét, míg egyedül nem tud járni, aztán egyszercsak elengedi és maga teszi meg a lépéseket. Nem eröltetjük, nem sürgetjük, nem akarjuk, hogy minnél előbb, minnél gyorsabban nélkülünk bekövetkezzen. Volt valami egészen csodálatos ebben, hogy nem is gondoltunk rá igazán, nem terveztük, csak úgy megtörtént. Szépen. És nem az a szép, ebben, hogy nem sírt vagy hogy nem volt fenn egész éjjel engem emlegetve, hanem, hogy tudta, hogy megteheti, hogy sír, hogy kifejezheti érzelmeit, szomorúságát, fájdalmát, de nem volt benne egy csepp rossz érzés sem. Készen állt erre már, testben, lélekben. És ezt megérni határtalan boldogság mindkettőnknek Csabával. Ő ma egész nap erről beszélt, nem is tudott másról.
Lili éjjel többször is felébredt. Nem sírt, egyszer kérte, hogy gyújtsanak villanyt és a Mamával menjenek ki. A Mama persze ölbevette és kivitte az előszobába, mire visszaértek a hálóba Lili aludt megint. Következő ébredésnél csak felült, kürölnézett és aludt tovább. Nem kérdezett, tudott mindent. Hogy biztonságban van, gondoskodnak róla és én nem tűntem el örökre. Ezt erősítette minden tettünk éjjel-nappal amióta megszületett. És hogy mit kapott ő és mit kaptam én, hogy átélhettem mindezt vele az leírhatatlan.
Lili január 21-én volt 2,5éves.
2010. január 24., vasárnap
2010. január 16., szombat
Éjszakai ébredések
Az alábbi cikk a La Leche Liga magyarországi honlapjáról való és arról szól, hogy az éjszakai ébredések nem csak természetesek és gyakoriak, de jó anya-gyerek kapcsolatot is feltételez, ha gyermekünk éjjel is jelzi, hogy szüksége van ránk, hiszen akkor tudja, hogy választ is fog kapni rá.
Az éjszakai ébredés a jó szülő-gyermek kapcsolatra utal
A szülők gyakran nagyon megerőltetőnek tartják kisbabájuk vagy kisgyermekük éjszakai ébredését és abban reménykednek, hogy a kicsi mihamarabb átalussza az éjszakát. Egy mostanában napvilágot látott tanulmány teljesen új megvilágításba helyezi az éjszakai ébredést és az álomba kísérést egyaránt.A szülőknek leggyakrabban feltett kérdések egyike a súlygyarapodás mellett az éjszaka átalvására vonatkozik. A „na és hogy alszik éjszaka?” kezdetű kérdés minden kisbabáról, kisgyerekről zajló beszélgetés fontos része, ezzel is azt hangsúlyozva, mennyire nagy jelentőséggel bír a szülők zavartalan alvása.Elég egy pillantást vetni a könyvesboltok polcaira, azok is azt mutatják, hogy a szülőket és az alvással foglalkozó könyvek szerzőit is igencsak foglalkoztatja ez a téma. Ráadásul ezek a könyvek többnyire mind azzal foglalkoznak, hogyan lehet egy kisbabát vagy egy kisgyermeket rávenni arra, hogy minél hamarabb elaludjon egyedül, majd fel se ébredjen egész éjjel illetve, hogyan lehet megváltoztatni „rossz” alvási szokásait. „Rossz” alvási szokásnak a szülők és a társadalom elvárásaitól eltérőt szokás nevezni. Csak kevés olyan könyv létezik, amely arról szól, miért és hogyan alszanak másként a gyermekek, mint a felnőttek és ezzel a gyermek iránti megértésért, alvási szokásainak elfogadásáért szállnak síkra.
Az elalvás elválást jelent
Az Orvosi Pszichológiai Intézet Giessenben1 egy vizsgálat során a kisgyermekek alvási szokásait és ezzel összefüggésben kötődési minőségét vizsgálta. A kutatók abból indultak ki, hogy az elalvás egyfajta elválás, a felébredés pedig egy olyan helyzet, mint az elválást követő újraegyesülés, újra egymásra találás. Biztonsággal kötődő és bizonytalanul kötődő gyermekek alvási szokásait vizsgálták.A biztonsággal kötődő kicsik az elválással kapcsolatos érzéseiket, a negatívakat is nyíltan kimutatták. Mindeközben bizakodtak abban, hogy a mama visszajön és visszatérése után szemmel láthatóan nagyon örültek.Ezzel szemben a bizonytalan kötődésű gyermekek külsőleg teljesen rezzenéstelenül viselték az elválást és a visszatérést egyaránt. Viselkedésükből arra lehet következtetni, hogy nem akarták negatív érzéseiket kimutatni de a kötődést is elnyomták magukban, ami arra vezethető vissza, hogy a bizonytalan kötődésű gyermekek mamái gyermekeikkel visszautasítóan viselkednek.
Az ébredés egy szükséglet
A vizsgálat kimutatta, hogy a biztonsággal kötődő gyermekek ritkábban alszanak el egyedül és gyakrabban felébrednek éjszaka, mint bizonytalan kötődésű társaik. Az éjszakai ébredés és a kisgyermek igénye arra, hogy szülei szeretettel álomba kísérjék tehát nem egy rossz szokás vagy viselkedési minta, amiről le kell nevelni őt, hanem a biztonságos szülő-gyermek kapcsolat jele.
De semmiképp se vonjuk le a tanulmány alapján azt a hibás következtetést, hogy az a gyermek, aki már kiskorában is hosszan képes aludni vagy egyedül elalszik, az nem kötődik biztonsággal a szüleihez.
Denise Both
fordította: Somogyi Boglárka
Megjelent: Wirbelwind, a LLLCH német nyelvű újságja 2007. január/február1 Nicola Nolte, Wielfried Pott, Ursula Pauli-Pott: Alvászavarok és a kötődés minősége kisgyerekkorban Med 2006.
Az éjszakai ébredés a jó szülő-gyermek kapcsolatra utal
A szülők gyakran nagyon megerőltetőnek tartják kisbabájuk vagy kisgyermekük éjszakai ébredését és abban reménykednek, hogy a kicsi mihamarabb átalussza az éjszakát. Egy mostanában napvilágot látott tanulmány teljesen új megvilágításba helyezi az éjszakai ébredést és az álomba kísérést egyaránt.A szülőknek leggyakrabban feltett kérdések egyike a súlygyarapodás mellett az éjszaka átalvására vonatkozik. A „na és hogy alszik éjszaka?” kezdetű kérdés minden kisbabáról, kisgyerekről zajló beszélgetés fontos része, ezzel is azt hangsúlyozva, mennyire nagy jelentőséggel bír a szülők zavartalan alvása.Elég egy pillantást vetni a könyvesboltok polcaira, azok is azt mutatják, hogy a szülőket és az alvással foglalkozó könyvek szerzőit is igencsak foglalkoztatja ez a téma. Ráadásul ezek a könyvek többnyire mind azzal foglalkoznak, hogyan lehet egy kisbabát vagy egy kisgyermeket rávenni arra, hogy minél hamarabb elaludjon egyedül, majd fel se ébredjen egész éjjel illetve, hogyan lehet megváltoztatni „rossz” alvási szokásait. „Rossz” alvási szokásnak a szülők és a társadalom elvárásaitól eltérőt szokás nevezni. Csak kevés olyan könyv létezik, amely arról szól, miért és hogyan alszanak másként a gyermekek, mint a felnőttek és ezzel a gyermek iránti megértésért, alvási szokásainak elfogadásáért szállnak síkra.
Az elalvás elválást jelent
Az Orvosi Pszichológiai Intézet Giessenben1 egy vizsgálat során a kisgyermekek alvási szokásait és ezzel összefüggésben kötődési minőségét vizsgálta. A kutatók abból indultak ki, hogy az elalvás egyfajta elválás, a felébredés pedig egy olyan helyzet, mint az elválást követő újraegyesülés, újra egymásra találás. Biztonsággal kötődő és bizonytalanul kötődő gyermekek alvási szokásait vizsgálták.A biztonsággal kötődő kicsik az elválással kapcsolatos érzéseiket, a negatívakat is nyíltan kimutatták. Mindeközben bizakodtak abban, hogy a mama visszajön és visszatérése után szemmel láthatóan nagyon örültek.Ezzel szemben a bizonytalan kötődésű gyermekek külsőleg teljesen rezzenéstelenül viselték az elválást és a visszatérést egyaránt. Viselkedésükből arra lehet következtetni, hogy nem akarták negatív érzéseiket kimutatni de a kötődést is elnyomták magukban, ami arra vezethető vissza, hogy a bizonytalan kötődésű gyermekek mamái gyermekeikkel visszautasítóan viselkednek.
Az ébredés egy szükséglet
A vizsgálat kimutatta, hogy a biztonsággal kötődő gyermekek ritkábban alszanak el egyedül és gyakrabban felébrednek éjszaka, mint bizonytalan kötődésű társaik. Az éjszakai ébredés és a kisgyermek igénye arra, hogy szülei szeretettel álomba kísérjék tehát nem egy rossz szokás vagy viselkedési minta, amiről le kell nevelni őt, hanem a biztonságos szülő-gyermek kapcsolat jele.
De semmiképp se vonjuk le a tanulmány alapján azt a hibás következtetést, hogy az a gyermek, aki már kiskorában is hosszan képes aludni vagy egyedül elalszik, az nem kötődik biztonsággal a szüleihez.
Denise Both
fordította: Somogyi Boglárka
Megjelent: Wirbelwind, a LLLCH német nyelvű újságja 2007. január/február1 Nicola Nolte, Wielfried Pott, Ursula Pauli-Pott: Alvászavarok és a kötődés minősége kisgyerekkorban Med 2006.
Címkék:
alvás,
biztonság,
együttalvás,
éjszakai gondoskodás,
kötődés
2010. január 8., péntek
Ki akar egyedül aludni?
A családi ágyban térünk nyugovóra
Elismert orvos biztosítja a szülőket, hogy a gyakori ébredés normális.
És biztonságos együttaludni gyermekeddel.
Kisbabák és az alvás.
Néha úgy tűnhet mintha a kettő kizárná egymást, és az alvástéma csak rosszabodik amikor az újdonsult kismamát folyton arról kérdezik: Jó baba? Átalussza már az éjszakát?
Nem rosszindulatból jön, de ezek a kérdések gyakran arra engednek következtetni, hogy valami nincs esetleg rendben vele, sőt velünk szülőkkel is valami baj lehet, és nem normális, hogy nem hajlandó átaludni az éjszakát gyermekünk,. Esetleg azon aggódunk, hogy hosszú távú esetleg örökre beidegződött rossz szokást hagyunk kibontakozni azzal, hogy nem akadályozzuk meg a gyakori ébredéseket, amit csak fokoz a csontokig hatoló fáradtság érzése reggelente. Aggódunk, hogy mi magunk sem aludhatjuk át soha többé az éjszakát.
Ezen aggodalmak tükrében, és a széleskörű nyomás hatására, mely szerint eleget kell tennünk a csecsemő alvás társadalmi normáinak, aligha vallanánk be az igazi éjszakai szokásainkat miszerint gyakran áthozzuk a gyerekünket az ágyunkba, mert ez az egytlen módja annak, hogy pihenhessünk. És újra csak aggódunk, hogy a gyermekünk jóllétét – akár az életet kockáztatjuk. Azon morfondírozunk, hogy a kisbabák mikor változtak meg ennyire vagy ősanyáink és más anyák más kultúrákban hasonló dilemmákkal néznek e szembe.
És néha amikor sötét és csönd van, melengetően hat ránk anyák és gyermekiek képe, akik alszanak és ébrednek a világ minden táján, egy világméretű éjszakai gondoskodás részeként, estétől reggelig.
Végülis nem is olyan rosszak az éjszakák.
Kisbabák alvása.
Az egyik probléma, amivel ma az újdonsült anyának meg kell küzdenie az a meggyőződés, hogy a csecsemő alvása gyorsan ugyanolyanná válik mint a felnőtté. Ettől lesz az éjszaka átalvása egy fontos cél. Ez az elgondolás, ami egy félreértésen alapszik, nemcsak további táptalaja a rossz információknak, de küzdelmes perceket is okoz édesanyáknak, csecsemőknek és családoknak egyaránt.
Az édesanyák ugyanis gyorsan rájönnek, hogy a babáik nem követik a felnőtt mintát más viselkedésterületeken, mint pl evés, motoroskészségek, nappalialvás, tehát logikus, hogy az éjszakai alvásmintáik is egyediek és fejlődnek. Mindez a babák idegrendszerének és agyának éretlenségéből fakad: a csecsemő agya csak egy negyede a majdani felnőtt méretének, más állatoknál csupán fele ez az arány. Ez a tény teszi a fajok közt az embergyereket a legkevésbé életképessé és szülői gondoskodástól legjobban függővé.
Szeparáció és szorongás.
Pszichológiai értelemben az anyaközelsége éjjel-nappal biztonságot nyújt, ez az amit minden főemlősbébi elvár. Ehhez hasonlóan amikor a csecsemő egyedülmarad, értsd nincs fizikai kontaktusban a mamájával vagy gondozójával, a kisbaba idegrendszere vészjelzőként fog működni és a gyermek be van programozva, hogy sírással tiltakozzon, ami az evolúció évmilliói alatt alakult ki. Ez magyarázza, hogy miért sírnak a kisbabák, amikor megpróbáljuk lerakni őket, akár éjjel, akár nappal és megmagyarázza azt a folytonos szükségletüket is, hogy biztonságot adó fizikai közelségben legyenek gondozójukkal.
Nagyon is lehetséges, hogy jelentős és visszafordíthatatlan hatása van a kisbabákra annak, ha el kell válniuk anyjuktól, különösen az első hetekben, és ha a szeparáció tartós és a kisbaba súlyos stressz jeleit mutatja, minthogy más fajoknál is így van ez. A súlyos stressz azt jelenti amikor egy magányos sírásrohamot elcsendesedés követ és fizikai és érzelmi magábazuhanás. Ez az ellenállás, majd lemondás egy válaszreakció, amely kifejezetten magas kortizol stresszhormon szinttel jár. Egy ilyen magas kortizolszint végleges elváltozást hagyhat fontos agyi területeken, mint pl az amygdala és a hippcampus, ami a memóriafejlődéssel van összefüggésbe és különösen érzékeny a stresszre.
Ezek a kutatási eredmények nagyon óvatossá kellenne, hogy tegyenek minket olyan módszerek használatánál mint pl „hagyni, hogy kisírja magát” mely arra hivatott, hogy megtanítsa a kisbabákat hosszabban aludni. Ezek a módszerek egész biztosan beindítják az ellenállás-lemondás válaszreakciót és magas kortizolszintet okoznak- még bennünk is, akik hosszú percekig hallgatjuk az üvöltő gyerekünket.
Modern alvási elrendezések.
Habár az egyedül alvás lett a norma és megkövetelt sok nyugati kultúrában, valójában ez egy nagyon is mai és társadalmi jelenség.
Nyugati társadalmakban általános gyakorlat volt az együttalvás. Anya és szoptatott kisbabája egy ágyban áludt 2éves korig kb 150évvel ezelőttig. Az idösebb gyerekek a testvéreikkel vagy távolabbi családtagokkal aludtak vagy a felsőbb társadalmi osztályoknál szolgával vagy szolgálólánnyal. A 20században azonban a nagyon gazdag családok elkezdtek háló lakórészeket építeni a házakba, hogy minden gyerek külön alhasson. Az a tévhit járta, hogy a bölcsőágyi halált anyák okozzák, akik ráfekszenek és megfullasztják gyermekeiket. Ez a tévhit további anyákat tántorított el az együttalvástól. A jelenlegi bölcsőhalállal és együttalvással kapcslatos ajánlások tovább rontották a helyzetet.
Ez a váltás az egyedül alvás irányában nem egy globális jelenség-világszerte sok anya alszik a gyermekével. Egy 1971-es antropológiai felmérés szerint melyben 186 kultúra vett részt, minden egyes kultúrában a kisbaba karnyújtásnyira aludt egy embertől és a kultúrák 2/3ában anya és gyermeke egy ágyban aludt. Nemrégiben készült tanulmányok azt mutatják, hogy az együttalvás széleskörben elterjedt; például egy 2000-ben, Amerikában készült felmérés alapján a szülők 47.3% állítja, hogy együttaludt kisbabájával időnként, 13%-uk egy ágyban aludt szüleivel. Ne felejtsük el, hogy az együttalvást, különösen az egy ágyban alvást, nem sokan vallják be, hiszen egyes szülők, akik időnként ágyukba hozzák gyermekeiket nem tekintik magukat együttalvóknak. Egy brit tanulmány szerint mely részletesen kitért az együttalvásra, a brit szülők 70% osztotta meg ágyát gyermekével az első 3 hónapban.
A biztonságos együttalvás.
A fejlett országokban, a bölcsőhalál az első számú gyermekhalálozási ok 1hónpos és 1 éves kor között és a bölcsőhalál gyakorisága 2 és 4 hónap között tetőzik. Az elmúlt évtizedekben, a kutatók számos tényezőt kivizsgáltak, amely növelheti vagy csökkentheti a bölcsőhalál kockázatát és ezek között megtalálható az együttalvás is. Áttörés jelent, hogy felsimerték a hason altatást, mint rizikófaktort, és a világméretű „altass háton” kampány drasztikusan csökkentette a bölcsőhalál eseteket. Különösen azokban a nyugati társadalmakban, ahol a bölcsőhalál adatok magasak. Nemrégiben készült tanulmányok, melyeket lentebb részletesen tárgyalunk, vizsgálták az összefüggést a bölcsőhalál és az egy ágyban alvás között, és habár az eredmények ellentmodásosak, fény derült bizonyos dolgokra.
Számos, nagykiterjedésű és eset-kizárásos tanulmány vizsgálta a kapcsolatot az együttalvás és a bölcsőhalál között, kizárva pl azokat az eseteket ahol más, már ismert faktorok befolyásolták a bölcsőhalál előfordulását. Egy nagyon részletes brit tanulmány, Peter Blair és kollégái által, azt találta, hogy amint kizárták az anyai alkoholfogyasztást, dohányzást és a paplan és takarók hasznlatát, valamint a nagyfokú fáradtságot és azt a helyzetet amikor túl sok ember volt egy háztartásban, az együttalvás nem találták veszélyesnek. Ezek a faktorok különösen fontosak 14hétnél fiatalabb gyermekek esetében. Egy másik újzélandi tanulmányban, csak akkor volt rizikófaktor az együttalvás, ha az anya dohányzott, és/vagy a terhesség alatt is. Egy Chicago városi tanulmány nem talált rizikót abban, ha egy nemdohnyzó szülő egy ágyban aludt gyermekével. Más kutatók is arra a következtetéásre jutottak a bölcsőhalál tekintetében, hogy az egy ágyban alvás más rizikó faktorokkal együtt jelentkezik, mint pl tínédzser anyák, szegénység, afroamerikai, altatási pozició (nem háton), veszélyt jelentő párnák, takarók, más együtt alvó nagyobb gyerekek, vagy heverőn és más nem biztonságod alkalmatosságon. Azok az esettanulmányok, amelyek az együttalvást veszélyesnek találták, nem vették figyelmbe ezekt a tényezőket, különösen a takarók és párnákat nem.
Az egy ágyban alvás és más együttalvási elrendezések egyre népszerűbbek, ezért még fontosabb, hogy a szülők tudják hogyan tehetik biztosnásogossá. Az Unicef és más orvosi szervezetk is azonusultak ezzel a szemlélettel.
Hogyan aludjunk a fáradt gyermekekkel.
Akármilyen biztonságos és evolúciós szepmontból előnyös az egy ágyban alvás, nem szentírás, és nem minden babának és szülönek felel meg. Sok család, más kultúrákban is, különböző együttalvási formációt válszt, amelyek nekik megfelelnek. Például, ha a szülőknek szükségük van több térre, mint amit az egy ágyabn alvás megenged, akkor a bölcsőt, rácsoságyat is lehet a hálószobába rakni vagy a gyermek ágyát a szülők ágya mellé tolni. A fentemlített tanulmányok ismeretében én mindig azt tanácsolom a szülőknek, hogy legalábbis a párhetes csecsmőjüket vigyék saját hálószobájukba. James J. McKenna és Thomas McDade azt állítja, hogy a biztosnágos együttalvás azt biztosítja, hogy legalább két érzékkel figyelhetjük a kisbabát: láthatjuk és hallhatjuk is őket, ha együttalszunk velük.
A csecsemők és a kisgyerekek általában hamarabb merülnek álomba, ha nem egyedül vannak és biztosnágban érzik magukat. A szoptatott kisbabák csak úgy mint édesanyjuk, kiélvezhetik a nyugtató hormonok áradását a testükben, mint pl. bétaendorfin és oxitocin, amely együtt a legjobb természetes altató. Sok édesanya, magam is, kisbabáját és totyogó korú kisgyermekét is szívesen álomba szoptatja, különösen nappali alváskor.
Hogyan aludjuk, mi szülők.
A gyermekeink alvása körüli felhajtás talán nem is arról szól, hogy képesek e átaludni az éjszakát, hanem a ami vélt háborítatlan alvászsükségletünkről. A kutatások és más kultúrák szájhagyománya azt mutatja, hogy nem mindenütt ez az elvárás, és nem tartják alvásproblémának világszerte az újdonsült anyukák, ha gyermekük sűrűn ébred éjjelente. Ha saját alvásszükségletünkre koncentrálunk nagyon egyszerű megoldásokhoz jutunk. Nappal egy kis alvást ajánlok minden ujdonsült anyukának. Legalább egy óra vízsznitesen, amíg a kisbabád alszik, amit az idősebb gyerek alvásával össze lehet egyeztetni; már 15perc is ajándék. Ez egy jobb befektetés a családi béke érdekében, mint a takarítás vagy más munka amíg a kisbaba alszik. Fontos, hogy tudjuk, hogy ez az időszak elmúlik, ahogy a kisbabák érnek és egyre idősebbek lesznek.
A házimunkát sem árt megosztani a házastárssal vagy más felnőttel. Az édesapák kítűnöek erre a feladatra. Az elsőszámú szabály volt számomra amikor kisgyermekeim voltak, hogy ágyban kell lenni napi 12órát mondjuk este 8tól reggel 8ig.
Ez persze nehezebb amikor az anya főállásban dolgozik, de az együttalvás ilyenkor biztosítja a nappal elmulasztott testkontaktust is. Fordított gondoskodás - ahogy egy kanadai 4 gyermekes édesanya nevezte.
Éjjel nappal gondoskodni nagyon nagy munka egy édesanyának, amelyhez sok segítségre és támogatásra van szüksége. Ahogy az ausztrál képregényrajzoló mondja: meg kell tanulni lazítani és pihenni, érezni a fárdtságot és megfelelő helyet találni neki az életünkben, meglesz a jutalma. Tehát megéri semmittenni és pihenni!
(Mothering magazin 2009. január-februári szám, The Solace of the Family Bed, írta: Dr. Sarah J. Buckley)
Elismert orvos biztosítja a szülőket, hogy a gyakori ébredés normális.
És biztonságos együttaludni gyermekeddel.
Kisbabák és az alvás.
Néha úgy tűnhet mintha a kettő kizárná egymást, és az alvástéma csak rosszabodik amikor az újdonsult kismamát folyton arról kérdezik: Jó baba? Átalussza már az éjszakát?
Nem rosszindulatból jön, de ezek a kérdések gyakran arra engednek következtetni, hogy valami nincs esetleg rendben vele, sőt velünk szülőkkel is valami baj lehet, és nem normális, hogy nem hajlandó átaludni az éjszakát gyermekünk,. Esetleg azon aggódunk, hogy hosszú távú esetleg örökre beidegződött rossz szokást hagyunk kibontakozni azzal, hogy nem akadályozzuk meg a gyakori ébredéseket, amit csak fokoz a csontokig hatoló fáradtság érzése reggelente. Aggódunk, hogy mi magunk sem aludhatjuk át soha többé az éjszakát.
Ezen aggodalmak tükrében, és a széleskörű nyomás hatására, mely szerint eleget kell tennünk a csecsemő alvás társadalmi normáinak, aligha vallanánk be az igazi éjszakai szokásainkat miszerint gyakran áthozzuk a gyerekünket az ágyunkba, mert ez az egytlen módja annak, hogy pihenhessünk. És újra csak aggódunk, hogy a gyermekünk jóllétét – akár az életet kockáztatjuk. Azon morfondírozunk, hogy a kisbabák mikor változtak meg ennyire vagy ősanyáink és más anyák más kultúrákban hasonló dilemmákkal néznek e szembe.
És néha amikor sötét és csönd van, melengetően hat ránk anyák és gyermekiek képe, akik alszanak és ébrednek a világ minden táján, egy világméretű éjszakai gondoskodás részeként, estétől reggelig.
Végülis nem is olyan rosszak az éjszakák.
Kisbabák alvása.
Az egyik probléma, amivel ma az újdonsült anyának meg kell küzdenie az a meggyőződés, hogy a csecsemő alvása gyorsan ugyanolyanná válik mint a felnőtté. Ettől lesz az éjszaka átalvása egy fontos cél. Ez az elgondolás, ami egy félreértésen alapszik, nemcsak további táptalaja a rossz információknak, de küzdelmes perceket is okoz édesanyáknak, csecsemőknek és családoknak egyaránt.
Az édesanyák ugyanis gyorsan rájönnek, hogy a babáik nem követik a felnőtt mintát más viselkedésterületeken, mint pl evés, motoroskészségek, nappalialvás, tehát logikus, hogy az éjszakai alvásmintáik is egyediek és fejlődnek. Mindez a babák idegrendszerének és agyának éretlenségéből fakad: a csecsemő agya csak egy negyede a majdani felnőtt méretének, más állatoknál csupán fele ez az arány. Ez a tény teszi a fajok közt az embergyereket a legkevésbé életképessé és szülői gondoskodástól legjobban függővé.
Szeparáció és szorongás.
Pszichológiai értelemben az anyaközelsége éjjel-nappal biztonságot nyújt, ez az amit minden főemlősbébi elvár. Ehhez hasonlóan amikor a csecsemő egyedülmarad, értsd nincs fizikai kontaktusban a mamájával vagy gondozójával, a kisbaba idegrendszere vészjelzőként fog működni és a gyermek be van programozva, hogy sírással tiltakozzon, ami az evolúció évmilliói alatt alakult ki. Ez magyarázza, hogy miért sírnak a kisbabák, amikor megpróbáljuk lerakni őket, akár éjjel, akár nappal és megmagyarázza azt a folytonos szükségletüket is, hogy biztonságot adó fizikai közelségben legyenek gondozójukkal.
Nagyon is lehetséges, hogy jelentős és visszafordíthatatlan hatása van a kisbabákra annak, ha el kell válniuk anyjuktól, különösen az első hetekben, és ha a szeparáció tartós és a kisbaba súlyos stressz jeleit mutatja, minthogy más fajoknál is így van ez. A súlyos stressz azt jelenti amikor egy magányos sírásrohamot elcsendesedés követ és fizikai és érzelmi magábazuhanás. Ez az ellenállás, majd lemondás egy válaszreakció, amely kifejezetten magas kortizol stresszhormon szinttel jár. Egy ilyen magas kortizolszint végleges elváltozást hagyhat fontos agyi területeken, mint pl az amygdala és a hippcampus, ami a memóriafejlődéssel van összefüggésbe és különösen érzékeny a stresszre.
Ezek a kutatási eredmények nagyon óvatossá kellenne, hogy tegyenek minket olyan módszerek használatánál mint pl „hagyni, hogy kisírja magát” mely arra hivatott, hogy megtanítsa a kisbabákat hosszabban aludni. Ezek a módszerek egész biztosan beindítják az ellenállás-lemondás válaszreakciót és magas kortizolszintet okoznak- még bennünk is, akik hosszú percekig hallgatjuk az üvöltő gyerekünket.
Modern alvási elrendezések.
Habár az egyedül alvás lett a norma és megkövetelt sok nyugati kultúrában, valójában ez egy nagyon is mai és társadalmi jelenség.
Nyugati társadalmakban általános gyakorlat volt az együttalvás. Anya és szoptatott kisbabája egy ágyban áludt 2éves korig kb 150évvel ezelőttig. Az idösebb gyerekek a testvéreikkel vagy távolabbi családtagokkal aludtak vagy a felsőbb társadalmi osztályoknál szolgával vagy szolgálólánnyal. A 20században azonban a nagyon gazdag családok elkezdtek háló lakórészeket építeni a házakba, hogy minden gyerek külön alhasson. Az a tévhit járta, hogy a bölcsőágyi halált anyák okozzák, akik ráfekszenek és megfullasztják gyermekeiket. Ez a tévhit további anyákat tántorított el az együttalvástól. A jelenlegi bölcsőhalállal és együttalvással kapcslatos ajánlások tovább rontották a helyzetet.
Ez a váltás az egyedül alvás irányában nem egy globális jelenség-világszerte sok anya alszik a gyermekével. Egy 1971-es antropológiai felmérés szerint melyben 186 kultúra vett részt, minden egyes kultúrában a kisbaba karnyújtásnyira aludt egy embertől és a kultúrák 2/3ában anya és gyermeke egy ágyban aludt. Nemrégiben készült tanulmányok azt mutatják, hogy az együttalvás széleskörben elterjedt; például egy 2000-ben, Amerikában készült felmérés alapján a szülők 47.3% állítja, hogy együttaludt kisbabájával időnként, 13%-uk egy ágyban aludt szüleivel. Ne felejtsük el, hogy az együttalvást, különösen az egy ágyban alvást, nem sokan vallják be, hiszen egyes szülők, akik időnként ágyukba hozzák gyermekeiket nem tekintik magukat együttalvóknak. Egy brit tanulmány szerint mely részletesen kitért az együttalvásra, a brit szülők 70% osztotta meg ágyát gyermekével az első 3 hónapban.
A biztonságos együttalvás.
A fejlett országokban, a bölcsőhalál az első számú gyermekhalálozási ok 1hónpos és 1 éves kor között és a bölcsőhalál gyakorisága 2 és 4 hónap között tetőzik. Az elmúlt évtizedekben, a kutatók számos tényezőt kivizsgáltak, amely növelheti vagy csökkentheti a bölcsőhalál kockázatát és ezek között megtalálható az együttalvás is. Áttörés jelent, hogy felsimerték a hason altatást, mint rizikófaktort, és a világméretű „altass háton” kampány drasztikusan csökkentette a bölcsőhalál eseteket. Különösen azokban a nyugati társadalmakban, ahol a bölcsőhalál adatok magasak. Nemrégiben készült tanulmányok, melyeket lentebb részletesen tárgyalunk, vizsgálták az összefüggést a bölcsőhalál és az egy ágyban alvás között, és habár az eredmények ellentmodásosak, fény derült bizonyos dolgokra.
Számos, nagykiterjedésű és eset-kizárásos tanulmány vizsgálta a kapcsolatot az együttalvás és a bölcsőhalál között, kizárva pl azokat az eseteket ahol más, már ismert faktorok befolyásolták a bölcsőhalál előfordulását. Egy nagyon részletes brit tanulmány, Peter Blair és kollégái által, azt találta, hogy amint kizárták az anyai alkoholfogyasztást, dohányzást és a paplan és takarók hasznlatát, valamint a nagyfokú fáradtságot és azt a helyzetet amikor túl sok ember volt egy háztartásban, az együttalvás nem találták veszélyesnek. Ezek a faktorok különösen fontosak 14hétnél fiatalabb gyermekek esetében. Egy másik újzélandi tanulmányban, csak akkor volt rizikófaktor az együttalvás, ha az anya dohányzott, és/vagy a terhesség alatt is. Egy Chicago városi tanulmány nem talált rizikót abban, ha egy nemdohnyzó szülő egy ágyban aludt gyermekével. Más kutatók is arra a következtetéásre jutottak a bölcsőhalál tekintetében, hogy az egy ágyban alvás más rizikó faktorokkal együtt jelentkezik, mint pl tínédzser anyák, szegénység, afroamerikai, altatási pozició (nem háton), veszélyt jelentő párnák, takarók, más együtt alvó nagyobb gyerekek, vagy heverőn és más nem biztonságod alkalmatosságon. Azok az esettanulmányok, amelyek az együttalvást veszélyesnek találták, nem vették figyelmbe ezekt a tényezőket, különösen a takarók és párnákat nem.
Az egy ágyban alvás és más együttalvási elrendezések egyre népszerűbbek, ezért még fontosabb, hogy a szülők tudják hogyan tehetik biztosnásogossá. Az Unicef és más orvosi szervezetk is azonusultak ezzel a szemlélettel.
Hogyan aludjunk a fáradt gyermekekkel.
Akármilyen biztonságos és evolúciós szepmontból előnyös az egy ágyban alvás, nem szentírás, és nem minden babának és szülönek felel meg. Sok család, más kultúrákban is, különböző együttalvási formációt válszt, amelyek nekik megfelelnek. Például, ha a szülőknek szükségük van több térre, mint amit az egy ágyabn alvás megenged, akkor a bölcsőt, rácsoságyat is lehet a hálószobába rakni vagy a gyermek ágyát a szülők ágya mellé tolni. A fentemlített tanulmányok ismeretében én mindig azt tanácsolom a szülőknek, hogy legalábbis a párhetes csecsmőjüket vigyék saját hálószobájukba. James J. McKenna és Thomas McDade azt állítja, hogy a biztosnágos együttalvás azt biztosítja, hogy legalább két érzékkel figyelhetjük a kisbabát: láthatjuk és hallhatjuk is őket, ha együttalszunk velük.
A csecsemők és a kisgyerekek általában hamarabb merülnek álomba, ha nem egyedül vannak és biztosnágban érzik magukat. A szoptatott kisbabák csak úgy mint édesanyjuk, kiélvezhetik a nyugtató hormonok áradását a testükben, mint pl. bétaendorfin és oxitocin, amely együtt a legjobb természetes altató. Sok édesanya, magam is, kisbabáját és totyogó korú kisgyermekét is szívesen álomba szoptatja, különösen nappali alváskor.
Hogyan aludjuk, mi szülők.
A gyermekeink alvása körüli felhajtás talán nem is arról szól, hogy képesek e átaludni az éjszakát, hanem a ami vélt háborítatlan alvászsükségletünkről. A kutatások és más kultúrák szájhagyománya azt mutatja, hogy nem mindenütt ez az elvárás, és nem tartják alvásproblémának világszerte az újdonsült anyukák, ha gyermekük sűrűn ébred éjjelente. Ha saját alvásszükségletünkre koncentrálunk nagyon egyszerű megoldásokhoz jutunk. Nappal egy kis alvást ajánlok minden ujdonsült anyukának. Legalább egy óra vízsznitesen, amíg a kisbabád alszik, amit az idősebb gyerek alvásával össze lehet egyeztetni; már 15perc is ajándék. Ez egy jobb befektetés a családi béke érdekében, mint a takarítás vagy más munka amíg a kisbaba alszik. Fontos, hogy tudjuk, hogy ez az időszak elmúlik, ahogy a kisbabák érnek és egyre idősebbek lesznek.
A házimunkát sem árt megosztani a házastárssal vagy más felnőttel. Az édesapák kítűnöek erre a feladatra. Az elsőszámú szabály volt számomra amikor kisgyermekeim voltak, hogy ágyban kell lenni napi 12órát mondjuk este 8tól reggel 8ig.
Ez persze nehezebb amikor az anya főállásban dolgozik, de az együttalvás ilyenkor biztosítja a nappal elmulasztott testkontaktust is. Fordított gondoskodás - ahogy egy kanadai 4 gyermekes édesanya nevezte.
Éjjel nappal gondoskodni nagyon nagy munka egy édesanyának, amelyhez sok segítségre és támogatásra van szüksége. Ahogy az ausztrál képregényrajzoló mondja: meg kell tanulni lazítani és pihenni, érezni a fárdtságot és megfelelő helyet találni neki az életünkben, meglesz a jutalma. Tehát megéri semmittenni és pihenni!
(Mothering magazin 2009. január-februári szám, The Solace of the Family Bed, írta: Dr. Sarah J. Buckley)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)