Különalvás, miiii? :D

Eddig nem írtam saját élményeimről az együttalvással kapcsolatban, de most meg kell tegyem. Lili ugyanis tegnap nélkülem töltötte az éjszakát.
Édasapjával szeretett nagyszüleihez utazott Székesfehérvárra és megbeszéltük, hogy ha úgy jön ki a lépés ott is alszanak. Bepakoltam a hálózsákját reggel, kérdezte is, hogy miért és mondtam neki, hogy ha lesz kedved ottalszol a Fehérmamáéknál- azt mondta jó. Este fél10kor az operában ért az SMS: Lilivel ittalszunk.
Napközben nem aludt, de jókedvűen és rengeteg programmal teltek az órák estig, amikor is Csaba megkérdezte, hogy akkor hazainduljanak-e vagy ittaludjanak. Erre mondta Lili, hogy maradjanak. Így elkezdtek lefekvéshez készülődni, ágyazni és Lili kérte, hogy a Mama aludjon vele az ágyon és Apa -ahogy szokott- a földön. Lili megjegyezte, hogy ha Anya alszik itt akkor van szopi. Ennyi említés történt rólam. Sok mese következtett könyvből, aztán villanyoltás és ment a mese fejből. És Lili elaludt. Ott, nélkülem, szopi nélkül, mindennélkül a Mamája testközelében és Édesapjával egy légtérben.

Aki együttalszik és sokáig szoptat, az azt hiszem átérzi mindennek jelentőségét és azt az érzést, hogy nem számolunk vele, hogy ez egyszer eljön és éveken át virrasztunk, félálomban szoptatunk, ébredünk, rezdülünk és el is felejtjük, hogy ez nem tart örökké. És egyszercsak megérik a gyermekünk arra, hogy mindez nélkülünk is megy. Mint amikor sokáig fogjuk a kezét, míg egyedül nem tud járni, aztán egyszercsak elengedi és maga teszi meg a lépéseket. Nem eröltetjük, nem sürgetjük, nem akarjuk, hogy minnél előbb, minnél gyorsabban nélkülünk bekövetkezzen. Volt valami egészen csodálatos ebben, hogy nem is gondoltunk rá igazán, nem terveztük, csak úgy megtörtént. Szépen. És nem az a szép, ebben, hogy nem sírt vagy hogy nem volt fenn egész éjjel engem emlegetve, hanem, hogy tudta, hogy megteheti, hogy sír, hogy kifejezheti érzelmeit, szomorúságát, fájdalmát, de nem volt benne egy csepp rossz érzés sem. Készen állt erre már, testben, lélekben. És ezt megérni határtalan boldogság mindkettőnknek Csabával. Ő ma egész nap erről beszélt, nem is tudott másról.

Lili éjjel többször is felébredt. Nem sírt, egyszer kérte, hogy gyújtsanak villanyt és a Mamával menjenek ki. A Mama persze ölbevette és kivitte az előszobába, mire visszaértek a hálóba Lili aludt megint. Következő ébredésnél csak felült, kürölnézett és aludt tovább. Nem kérdezett, tudott mindent. Hogy biztonságban van, gondoskodnak róla és én nem tűntem el örökre. Ezt erősítette minden tettünk éjjel-nappal amióta megszületett. És hogy mit kapott ő és mit kaptam én, hogy átélhettem mindezt vele az leírhatatlan.
Lili január 21-én volt 2,5éves.